Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A magánjogi szerződéses jogviszonyok jelentős részével ellentétben a munkaviszonyt a felek szerződésszerű teljesítése általában nem szünteti meg. A munkaviszony fennmaradásának a rendszeres és folyamatos szerződésszerű teljesítés az egyik alapvető feltétele, és csak ekkor képes betölteni a rendeltetését. Ez alapján a munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének egyes tényállásai azokra a helyzetekre kínálnak megoldást, amelyekben valamely objektív ok folytán már nem lehetséges a szerződésszerű teljesítés, vagy a jogviszony már elvesztette a rendeltetését.

A korábbi Mt.-hez hasonló módon a hatályos szabályozás is különbséget tesz a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között.

A munkaviszony megszűnése a felek akaratnyilatkozata nélkül, rajtuk kívül álló objektív jogi tények, külső körülmények folytán automatikusan következik be. Ezzel szemben a munkaviszony megszüntetésének forrása minden esetben a felek akarata – egyoldalú vagy kétoldalú akaratnyilatkozatai.

A megszűnés és a megszüntetés jogcímei kógens rendszert alkotnak, azaz kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása nem határozhat meg új vagy más megszűnési és megszüntetési tényállásokat [Mt. 85. § (1) bek. a) és b) pont]. A munkaviszony alanyai tehát egyező akarattal nem bővíthetik érvényesen a tényállások körét.

Az Mt. átmeneti szabályai körében az Mth. 7. § (1) bekezdése előírja, hogy a munkaviszony megszűnésének feltételeire és jogkövetkezményeire a megszűnéskor hatályos rendelkezések az irányadók, azaz a munkaviszony megszűnésének Mt. szerinti szabályait csak akkor kell alkalmazni, ha arra 2012. június 30-át követően kerül sor.

5.1. A munkaviszony megszűnésének jogcímei

Az Mt. X. fejezete szabályozza a munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének jogcímeire, az azokkal összefüggő jogintézményekre (pl. csoportos létszámcsökkentés, végkielégítés), valamint a munkaviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket. Elsőként a munkaviszony megszűnésének, majd a megszüntetésének szabályait tárgyaljuk.

Fontos

Általánosságban kiemelendő, hogy a fejezetben ismertetett, kollektív szerződés számára nyitva álló eltérési lehetőségek – az erre irányadó törvényi feltételek teljesülése esetén (Mt. 268. §) – üzemi megállapodásba is belefoglalhatók.

Az Mt. 63. § (1) bekezdése értelmében a munkaviszony megszűnik:

Ezen túlmenően az Mt. 63. § (1) bekezdés e) pontja kimondja, hogy a munkaviszony megszűnésére törvényben meghatározott más esetben is sor kerülhet. Ilyen tartalmú rendelkezés a korábbi Mt.-ben nem szerepelt, ugyanakkor a munkajog ettől függetlenül is ismert további megszűnési eseteket (ld. pl. MK 13.).

A munkaviszony megszűnése nem függ attól, hogy a megszűnést kiváltó jogi tényről a másik felet akár előzetesen, akár később tájékoztatták-e. A megszűnés tényét és időpontját értelemszerűen a felmondási tilalom, illetve a felmondási korlátozás sem befolyásolja.

5.1.1. A munkavállaló halála

Tekintettel arra, hogy a munkavállaló személyesen köteles ellátni a munkáját, halálával a munkaviszony megszűnik [Mt. 63. § (1) bek. a) pont]. A megszűnés időpontja – függetlenül attól, hogy ez mikor jut a munkáltató tudomására – a halál bekövetkezésének időpontja.

A munkaviszonyból származó azon jogokkal és kötelezettségekkel ellentétben, amelyek kifejezetten a munkavállaló személyéhez kötődnek, a vagyoni természetű jogok és kötelezettségek a halál időpontjában az örökösre szállnak át. Az örökös az örökhagyó származékos jogán igényt tarthat az elhunyt munkavállaló munkaviszonyból származó azon követeléseire, amelyek a munkaviszony megszűnését megelőzően, a halál bekövetkeztének időpontjáig váltak esedékessé. A munkáltató ebből következően köteles az örökösnek kifizetni pl. az elvégzett munkájáért járó díjazást, a szabadság pénzbeli megváltását, valamint köteles kiadni a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos igazolásokat, és a munkavállaló halálakor birtokában lévő vagyontárgyakat és iratokat. Ha a munkavállaló halála a munkaviszonnyal összefüggésben következik be, a hozzátartozók a munkáltatóval szemben saját jogukon érvényesíthetik a károkozással összefüggésben felmerült kárukat, az elhunyt munkavállaló által eltartott hozzátartozók pedig saját jogon tartást pótló kártérítést igényelhetnek (Mt. 171. §).

Az elhunyt munkavállalóval szembeni vagyoni természetű követeléseit a munkáltató is érvényesítheti az örökössel szemben (pl. az elhunyt által okozott kártérítési igényt, jogalap nélkül kifizetett munkabérre vonatkozó igényt). Nem követelhető vissza az örököstől a munkavégzés alóli felmentés tartamára járó munkabér, ha a munkavállaló a felmondást követően a felmondási idő azon része alatt hunyt el, amikor a munkavégzés alól már végleg felmentették [Mt. 70. § (4) bek.].

A bírói gyakorlat szerint nem száll át az örökösre az a juttatás, amelyre a munkavállaló kifejezetten a személyét illetően volt jogosult, a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránti per megindításának és a jogkövetkezmények érvényesítésének joga, valamint a személyhez fűződő jogok megsértéséből eredő nem vagyoni kártérítési igény. Ha viszont a munkavállaló azt követően hunyt el, hogy ez utóbbiak iránti pert már megindította, örököse a felperes jogutódjaként beléphet a perbe.

Megjegyzés

Kapcsolódó joggyakorlat

MK 63., BH1996. 639., BH2001. 193.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.