A munkáltató indokolási kötelezettsége alól az Mt. két kivételt ismer.
Egyrészt az Mt. 66. § (9) bekezdése értelmében a munkáltató nem köteles megindokolni a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül [Mt. 294. § (1) bek. g) pont].
Másrészt az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltatót a vezető állású munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonya tekintetében sem terheli indokolási kötelezettség.
Mindkét kivételnél hangsúlyozni kell, azok kizárólag a határozatlan idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén mentesítik az indokolási kötelezettség alól a munkáltatót, amennyiben tehát az Mt. 66. § (8) bekezdése alapján kerül sor a határozott idejű munkaviszony felmondására, az indokolás kötelező. Megjegyzendő, hogy az indokolás mellőzése nem jelenti egyben azt is, hogy a munkavállaló ne élhetne a jogorvoslat lehetőségével (pl. rendeltetésellenes joggyakorlásra vagy az egyenlő bánásmód követelményének sérelmére hivatkozva) [Mt. 7. §, 12. §, 285. § (3) bek.].
Az Mt. 66. § (8) bekezdésétől kollektív szerződés és a felek megállapodása csak a munkavállaló javára térhet el [Mt. 85. § (2) bek. b) pont].
Az Mt. 210. § (1) bekezdés b) pontjától a vezető állású munkavállaló és a munkáltató közötti megállapodás szabadon eltérhet, kollektív szerződés erről a kérdésről azonban nem rendelkezhet, mivel annak hatálya a vezetőre nem terjedhet ki [Mt. 209. § (2) bek.].
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.