A munkavállaló a határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással indokolás nélkül bármikor megszüntetheti [Mt. 67. § (1) bek.]. Az általános szabályokkal összhangban a felmondást – melyből a megszüntetés szándékának egyértelműen, minden kétséget kizáróan ki kell tűnnie –írásba kell foglalnia. A munkavállalót ekkor sem a végkielégítés, sem a munkavégzés alóli felmentés nem illeti meg, a felmondási idő egészét le kell töltenie.
Az Mt. 67. § (1) bekezdésétől kollektív szerződés és a felek megállapodása kizárólag a munkavállaló javára térhet el [Mt. 85. § (2) bek. b) pont].
A felmondást a munkavállalónak a munkáltatói jogkört gyakorló szerv vagy személy felé kell megtennie [Mt. 20. §, 45. § (1) bek. h) pont]. A bírói gyakorlatra vár annak a kérdésnek az eldöntése, hogy fenntartható-e a korábbi ítélkezési gyakorlat, mely szerint elegendő volt az is, ha a munkavállaló a jognyilatkozatot olyan személy vagy szerv irányába tette meg, akiről vagy amelyről feltételezhette, hogy annak elfogadására jogosult (pl. a személyzeti osztály).
Az Mt. 40. §-a a munkavállaló számára mind a határozatlan, mind a határozott idejű munkaviszony esetében lehetőséget ad a felmondási jog gyakorlására akkor is, ha a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a munkaviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna. Vita esetén az ok valóságát és okszerűségét az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján a munkavállaló köteles bizonyítani (MK 95.).
A felmondás jogát ebben az esetben a munkavállaló a munkáltató személyében bekövetkezett változás időpontjától kezdődő harmincnapos jogvesztő határidőn belül gyakorolhatja, és azt köteles megindokolni. A munkavállalói felmondás általános szabályaitól eltérően ekkor alkalmazni kell a munkavégzés alóli felmentés és a végkielégítés szabályait is [Mt. 70. §, 77. §]. A munkavállalót legalább a felmondási idő felére fel kell menteni a munkavégzés alól, és annak tartamára meg kell fizetni a távolléti díjat. A fizetési kötelezettség alól a munkáltató csak akkor mentesül, ha a munkavállaló munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Az Mt. 40. § (1) bekezdésétől kollektív szerződés és a felek megállapodása csak a munkavállaló javára térhet el (Mt. 41. §).
A Tanács 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról, C-171/1994., C-172/1994. Albert Merckx and Patrick Neuhuys versus Ford Motor Company Belgium SA., C-396/07. Mirja Juuri kontra Fazer Amica Oy, C-175/99. Didier Mayeur versus Association Promotion de l’information messine, C-425/2002. Johanna Maria Delahaye versus Ministre de la Fondation publique et de la Réfiorme administrative
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.