A korábbi Mt. szabályaitól eltérően az Mt. 67. § (2) bekezdése a határozott idejű munkaviszony esetében is lehetővé teszi a munkavállalói felmondást. A határozatlan idejű munkaviszony felmondásával ellentétben a felmondást a munkavállaló köteles megindokolni. A felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely a munkavállaló számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel járna. A felmondás okának valóságát és okszerűségét az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján a munkavállaló köteles bizonyítani (MK 95.).
Mivel az Mt. 67. § (2) bekezdésétől kollektív szerződés és a felek megállapodása csak a munkavállaló javára térhet el [Mt. 85. § (2) bek. b) pont], a felek akként is rendelkezhetnek, hogy a munkavállalót mégsem terheli indokolási kötelezettség vagy terheli ugyan, de egyéb esetekben is lehetőség nyílik számára a rendeltetését vesztett munkaviszony megszüntetésére.
A jogszerű felmondási okok körének meghatározása a bírói gyakorlatra vár: pl. elsődlegesen a munkavállaló magánéleti, személyi, családi, egészségi körülményeiben bekövetkezett okokról van-e szó, vagy a munkáltatóval összefüggő egyéb körülmények is alapot adnak a felmondásra.
A törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás kevés támpontot ad, csupán egyetlen példát említ: e körbe tartozik az, ha a munkáltató működését a korábbi tényleges munkavégzési helyhez képest jelentősen megváltoztatja.
Amint erről korábban már esett szó, a munkavállaló az Mt. 40. §-a alapján is megszüntetheti felmondással a határozott idejű munkaviszonyát, ha a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a munkaviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.