5.2. A munkaviszony megszüntetése
5.2.6. Felmondási korlátozások
5.2.6.1. A „védett kor”
A korábbi Mt. 89. § (7) bekezdése értelmében a munkáltató a nyugellátásban nem részesülő munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül csak különösen indokolt esetben szüntethette meg felmondással egészen addig, amíg az öregségi nyugdíjkorhatárra jogosító életkort el nem érte.
A „védett kornak” nevezett jogintézmény az Mt.-ben lényeges változáson ment keresztül. A legszembetűnőbb, hogy immáron e körben nincs jelentősége a különösen indokolt eset MK 10. számú állásfoglalásban elemzett fogalmának.
Az Mt. 66. § (4) és (5) bekezdése szerint a védelmi időszak továbbra is a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt év, a „védett korhoz” kapcsolódó felmondási korlátozások tartalma azonban attól függően alakul, hogy a határozatlan idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése milyen okból válik szükségessé.
Az Mt. 66. § (4) bekezdése kimondja, hogy a védelmi időszak tartama alatt a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonya a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondásra okot adót tényállások alapján szüntethető meg, azaz kizárólag abban az esetben, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [Mt. 78. § (1) bek.].
Ha a felmondás a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból válna szükségessé, a „védett korú” munkavállaló munkaviszonya az Mt. 66. § (5) bekezdése értelmében csak akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződés szerinti munkahelyen (szokásos munkahelyen) nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja (munkakör-felajánlási kötelezettség).
