5.2. A munkaviszony megszüntetése
5.2.7. Felmondási idő
A felmondás a jövőre nézve szünteti meg a munkaviszonyt. Mivel a felmondási idő elteltéig a szerződés továbbra is fennmarad [Ptk. 321. § (2) bek.], a felmondási idő a felmondás közlése és a munkaviszony megszűnése közé eső, a munkaviszony részét képező olyan időszak, amely alatt a feleket továbbra is megilletik, illetve terhelik a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek.
A felmondási idő elsődleges célja, hogy a munkaviszony alanyai felkészülhessenek a munkaviszony megszűnésére.
Az Mt. 68. § (1) bekezdése szerint a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. A felmondási idő kezdetét a felmondó fél a felmondás közlését követően akár egy későbbi időpontban is meghatározhatja.
Az Mt. 68. § (1) bekezdésétől a felek megállapodása, illetve kollektív szerződés csak a munkavállaló javára térhet el [Mt. 85. § (2) bek. b) pont].
Mivel a felmondás nem lehet visszamenőleges hatályú, ezért annak kezdete nem eshet a felmondás közlését megelőző időpontra. A felmondási idő téves megjelölése önmagában nem vezet a felmondás jogellenességéhez, az csupán azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a munkaviszony a szabályosan meghatározott felmondási idő lejártával szűnik meg (LB Mfv. II. 11.003/1997.).
A felmondási időre nincsenek kihatással a kezdete után bekövetkező felmondási tilalmak vagy korlátozások, így pl. nem szakad meg a munkavállaló időközben bekövetkező várandóssága esetén, és nem hosszabbodik meg a keresőképtelensége idejével. A munkaviszony a felmondási idő munkavégzés alóli felmentéssel érintett része alatt kiadott szabadság időtartamával sem hosszabbodik meg.
