5.2. A munkaviszony megszüntetése
5.2.7. Felmondási idő
5.2.7.2. Felmondási idő mértékére vonatkozó speciális szabályok
A felmondási idő számítása szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó időtartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg, kivéve a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 128. §) tartamát, valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 132. §) három hónapot meg nem haladó tartamát.
A munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a felmondási idő számítása szempontjából a korábbi munkáltatóval fennállott munkaviszonyt is figyelembe kell venni.
A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyok esetében sem kollektív szerződés, sem a felek megállapodása nem térhet el az Mt. felmondási időre vonatkozó 69. § (1)-(2) bekezdésében és (4)-(5) bekezdésében meghatározott szabályaitól [Mt. 205. § (1) bek. a) pont], a felek pedig nem állapodhatnak meg az Mt. 69. § (1) és (2) bekezdésében foglalt felmondási időnél hosszabb felmondási időben [Mt. 205. § (2) bek. a) pont].
Az Mth. 11. § (1) bekezdése értelmében ugyanakkor e szabályokat csak az Mt. hatálybalépését követően kötött kollektív szerződésre és munkaszerződésre kell alkalmazni, ezért a korábbi Mt. hatálya alatt kötött megállapodások érvényességét az Mt. hatálybalépése nem érintette.
Az Mt. 69. § (5) bekezdése speciális rendelkezés fogalmaz meg a határozott idejű munkaviszonyokra, ugyanis e körben a felmondási idő legfeljebb a határozott idő lejártáig tarthat.
További különös rendelkezések vonatkoznak a munkaerő-kölcsönzésre, ahol is az általános szabályoktól eltérően a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő – a munkaviszonyban töltött évek számától függetlenül – egységesen tizenöt nap [Mt. 220. § (2) bek.].
