5.2. A munkaviszony megszüntetése

5.2.8. Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondás

5.2.8.1. Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondásról általában

Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondásra is irányadóak a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó általános szabályok, valamint a felmondás indokolásával kapcsolatos követelmények, ezért azok megismétlésétől ehelyütt eltekintünk. Az azonnali hatályú felmondás okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie, valósnak és okszerűnek kell lennie [Mt. 64. § (2) bek.], és meg kell felelnie továbbá a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének, továbbá az egyenlő bánásmód követelményének. Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondást a munkáltatónak és a munkavállalónak is meg kell indokolnia, a gyakorlására irányadó szabályok pedig egyaránt alkalmazandóak mindkét félre.

Az indokoláshoz kötött azonnali hatályú felmondásra csak kivételes esetekben kerülhet sor:

• egyfelől akkor, ha a másik fél kirívóan súlyos (minősített) kötelezettségszegést követ el,
• másfelől akkor, ha az általa tanúsított magatartás a munkaviszony fenntartását objektív módon lehetetlenné teszi.

A munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi [Mt. 78. § (1) bek.].

Az egyes indokokat kimerítően felsorolni nem lehetséges, ezért az eset összes körülményei ismeretében lehet csak állást foglalni abban a kérdésben, hogy egy adott életbeli tényállás megalapozza-e az azonnali hatályú felmondást.

Megjegyezzük, az Mt. 220. § (4) bekezdése kimondja, hogy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással akkor is megszüntetheti, ha az Mt. 78. § (1) bekezdésben foglalt kötelességszegést vagy magatartást a kölcsönvevő tanúsítja.

Vissza a tartalomjegyzékhez