A végkielégítésre vonatkozó rendelkezésektől a felek megállapodása csak a munkavállaló javára, a kollektív szerződés pedig – korlátozás nélkül – a munkavállaló javára és hátrányára is eltérhet.
Ebből következően nincs akadálya annak, hogy kollektív szerződés az Mt. szabályaitól eltérően szabályozza pl. a végkielégítése jogosító munkaviszonyban töltött időt vagy a végkielégítés mértékét, illetve a munkavállalót olyan esetekben is végkielégítésben részesítse, amelyben az a törvény alapján kizárt lenne, vagy olyan munkaviszonyban töltött időt is elismerjen, amelyet nem a munkáltatónál töltött el.
A másik oldalról a kollektív szerződés ugyanakkor általános jelleggel ki is zárhatja a munkavállaló végkielégítésre való jogosultságát. Ez lényeges változás a korábbi Mt.-hez képest, amely csak a munkavállaló javára történő eltérést engedte meg.
A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszony esetén ugyanakkor sem kollektív szerződés, sem a felek megállapodása nem térhet el az Mt. 77. §-ában meghatározott, végkielégítésre vonatkozó szabályoktól [Mt. 205. § (1) bek. b) pont].
A Cstv. 57. § (3) bekezdése értelmében a munkáltató felmondása esetén felszámolási költségként – ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel korábban megkötött kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg – a munkavégzés alóli felmentés időtartamára jutó távolléti díj és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót az Mt. 69. § (1)-(3) bekezdése, 70. § (3) bekezdése és 77. § (3) és (4) bekezdése alapján megilleti. E rendelkezés alkalmazásában az adós – Cstv. 57. § (1) bekezdés hc) pontjában nem említett – vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag az Mt. 210. § (3) bekezdésében megállapított, a felszámolás kezdő időpontjában esedékes összeg vehető figyelembe.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.