6.1. A munkaidő
6.1.4. A munkaidő beosztása
6.1.4.8. Az ügyelet és a készenlét
Az ügyelet és a készenlét fogalmát az Mt. a korábbi szabályozással egyezően határozza meg, azaz a különbség a két eset között az, hogy míg a munkavállaló az ügyeletet a munkáltató által meghatározott helyen köteles eltölteni, a készenlét esetében ilyen korlátozás nem érvényesül. Az Mt. 110. § (2) bekezdése meghatározza a négy órát meghaladó ügyelet és készenlét elrendelésének feltételeit.
A készenlét elrendelése, illetve a munkavállaló elérhetőségének kikötése közötti különbség meghatározásánál változatlanul irányadó az 1540. EH-ben kifejtett azon elhatárolási szempont, miszerint ha a munkavállaló elérhetőségéhez a munkáltató nem fűz jogkövetkezményt, készenlétről nem lehet szó.
Az ügyelet tartama az Mt. 107. § d) pontja értelmében minden további feltétel nélkül rendkívüli munkaidőnek számít, ugyanez a készenlét tekintetében csak a ténylegesen végzett munkára irányadó.
Az ügyeletre és készenlétre vonatkozó szabályoktól (Mt. 110-112. §) az általános szabály alapján a felek megállapodása, továbbá a kollektív szerződés – az Mt. 111. §-ában meghatározott és az ügyelet tartamára vonatkozó rendelkezést kivéve – a munkavállaló hátrányára is eltérhet. Ez azt jelenti, hogy minden feltétel meghatározása nélkül előírhatja a kollektív szerződés az ügyelet és készenlét elrendelésének lehetőségét, illetve a készenlét törvényes tartamára vonatkozó rendelkezésektől szabadon eltérhet.
