A korábbi Mt. nem határozott meg szabályt arra a gyakorlatban tipikus esetre, amelyben a munkavállaló munkaviszonya a munkaidőkeret lejárta előtt szűnt meg, s az arányos időtartamra eső munkaidőnél többet vagy kevesebbet dolgozott, s erre tekintettel történt a díjazása is. A gyakorlat egységesítése érdekében az Mt. 95. §-a alapjaiban két esetkört különböztet meg.
Azokban az esetekben, amelyekben a munkáltató érdekkörében felmerült okból [Mt. 95. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott jogcímek] szűnik meg a munkaviszony, s a munkavállaló az arányosan teljesítendő munkaidőnél többet dolgozott, a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályok alapján igényelhet díjazást. Ugyanakkor, ha arányosan kevesebb munkaidőt dolgozott, az állásidőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, azaz a le nem dolgozott időre a munkavállalót – általában - megilleti az alapbére.
Amennyiben a munkavállaló érdekkörében felmerült okból [Mt. 95. § (4) bekezdésében meghatározott jogcímek] szűnik meg a munkavállaló munkaviszonya, s az arányosan számítandó munkaidőre járóhoz képest magasabb összegű munkabérben részesült a munkavállaló, az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, tehát a munkával nem töltött időre kifizetett bért a munkáltató a munkavállaló munkabéréből (esetleg a munkaviszony megszűnése kapcsán járó egyéb juttatásából) levonhatja. A munkavállaló érdekkörében történt munkaviszony megszüntetés azon esetéről, amelyben a ténylegesen ledolgozott munkaidőhöz képest járó munkabérnél kevesebben részesült, az Mt. 95. §-a nem rendelkezik. Erre az esetre az általános szabályokból az következik, hogy a munkavállaló a ledolgozott, de ki nem fizetett munkaidőre munkabér iránti igényét érvényesítheti.
Az Mt. 95. §-a nem rendelkezik arról az esetről, amelyben a munkaviszony közös megegyezéssel szűnik meg. Ez esetben az elszámolásra a felek megállapodása az irányadó. Nem rendelkezik továbbá az Mt. 95. § arról sem, hogy mi az eljárás a munkavállaló halála, illetve az egészségügyi indokra alapozott munkáltató felmondás esetén. Az említett jogcímeken történt munkaviszony megszűntetés oka nem vitásan a munkavállaló érdekkörében merül fel, ugyanakkor az Mt. rendelkezésének hiányából nem következik egyértelműen az, hogy az ilyen esetekben irányadó szabályokat kell alkalmazni.
Az Mt. 95. §-ában foglalt rendelkezéstől az általános szabály értelmében a felek megállapodása, továbbá különös rendelkezés [Mt. 135. § (2) bekezdés b) pontja] alapján a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhet el.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.