A munkaidő beosztását alapvetően három körülmény határozza meg. Egyfelől a munkaidő mértéke, másfelől a munkaidő beosztására vonatkozó szabályok, harmadrészt pedig a pihenőidőre vonatkozó rendelkezések. A munkaidő-beosztás szabályait (a munkarendet) a munkáltató állapítja meg, de természetesen a felek megállapodása vagy a kollektív szerződés is tartalmazhat e körben kikötéseket. Ez utóbbi esetekben a munkarend módosítása is csak a felek megállapodásán vagy a kollektív szerződés módosításán alapulhat. Az Mt. 264. § (2) bekezdés j) pontja értelmében a munkáltatónak a munkarendet az üzemi tanáccsal véleményeztetnie kell. E kötelezettség értelemszerűen a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkarendre vonatkozik.
Az általános munkarendben a munkáltató a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be. Az Mt. 97. § (3) bekezdése értelmében ettől eltérő munkaidő-beosztásra csak munkaidőkeret, vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén kerülhet sor. Ez esetben a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható.
A munkarend kialakításánál elsősorban az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire, valamint a munka jellegére kell tekintettel lenni. A munkaidő-beosztás lehet egyenlő vagy egyenlőtlen. Ez utóbbi értelemszerűen csak akkor érvényesülhet, ha munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot alkalmaz a munkáltató.
A munkaidő-beosztás további korlátja az, hogy a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet, illetve - a rendkívüli munkavégzéssel egybeszámítva - nem haladhatja meg a napi tizenkét órát. A heti munkaidő legfeljebb negyvennyolc óra lehet, azzal, hogy ezt a munkaidőkeret (elszámolási időszak) átlagában kell figyelembe venni. Az Mt. idézett rendelkezései a 203/88/EK irányelv 16. cikkében foglaltakkal állnak összhangban. Ennek megfelelően a heti munkaidő tartamába a rendkívüli munkaidőt, tehát az ügyelet (teljes) tartamát is figyelembe kell venni.
A korábbi Mt. vonatkozó rendelkezéseitől lényegese eltérés, hogy a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalónál az előzőekben említetteknél hosszabb napi vagy heti munkaidőt a felek kifejezett írásbeli megállapodása (az un. opt out) alapján rendelhet csak el a munkáltató, összhangban a 203/88/EK irányelv 6. és 22. cikkében foglaltakkal. E megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja. A felmondási jog gyakorlása miatt a munkavállalót hátrány nem érheti (203/88/EK irányelv 22. cikk). Kérdéses, hogy ez utóbbi rendelkezés kizárja-e a szóban lévő megállapodás megkötésének, mint alkalmazási feltételnek az előírását.
Egyéb esetben a munkaidőt a munkáltató osztja be, az Mt. 97. § (4)-(5) bekezdéseiben meghatározott előírások szerint.
A napi, illetve a heti munkaidő tartamára vonatkozó, előzőekben ismertetett rendelkezésektől az általános szabály szerint a felek megállapodása, továbbá különös szabály [Mt. 135. § (2) bekezdés e) pontja] a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhet el.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.