6.1. A munkaidő
6.1.4. A munkaidő beosztása
6.1.4.7. A rendkívüli munkaidő
A rendkívüli munkaidő eseteit az Mt. 107. §-a határozza meg, míg az elrendelés feltételeiről az Mt. 108. §-a szól. Ez utóbbi kapcsán megjegyzendő, hogy a rendkívüli munkaidő elrendelésének olyan általános feltételét, amelyet a korábbi Mt. tartalmazott („különösen indokolt eset”), az Mt. nem határoz meg. Ugyanakkor a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményéből levezethető, hogy öncélúan, jogszerű érdek hiányában a rendkívüli munkaidő elrendelése jogellenesnek tekinthető. További általános korlátként érvényesül az Mt. 6. § (3) bekezdésében meghatározott méltányos mérlegelés követelménye.
A vasárnapon elrendelhető rendkívüli munkaidőre különös szabályt az Mt. nem tartalmaz, így e körben az Mt. 101. §-ban írt korlátozások nem érvényesülnek, ugyanakkor munkaszüneti napon csak azon munkavállalók esetében rendelhető el rendkívüli munkaidő, akik számára rendes munkaidőben történő foglalkozatás is előírható. A munkáltató évenként legfeljebb kétszázötven, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb háromszáz óra rendkívüli munkaidőt rendelhet el.
Az Mt. nem érinti azt a korábbi bírói gyakorlatot, amelynek értelmében rendkívüli munkaidőnek minősül, ha ugyan kifejezett elrendelés hiányában történik a rendes munkaidőn túli munkavégzés, de ezt a munkáltató tudomásul veszi és a munka a munkáltató érdekében szükséges és indokolt (BH 1993. 588.). Ugyanígy érvényesül az a bírói gyakorlat, amely szerint önmagában a munkahelyen a munkaidő lejártát követően történő tartózkodás a rendkívüli munkaidőre járó díjazásra való igényt nem alapozza meg. Annak bizonyítása, hogy a rendes munkaidejét meghaladóan a munkáltató által ellenőrzötten és igazoltan teljesített többletmunkaidőt, a munkavállalót terheli (53. EH).
A 203/88/EK irányelv 16. cikke és az Mt. 99. §-a alapján a maximális heti 48 órai munkavégzés tartamába a rendkívüli munkaidő, tehát az ügyelet (teljes) tartamát is be kell számítani.
A rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályoktól az általános szabály szerint a felek megállapodása, de különös szabály [Mt. 135. § (2) bekezdés f) és g) pont] – az előzőekben érintett éves limitált határtól eltekintve – a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhet el.
