Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

7.1. A munkáltató kártérítési felelőssége

7.1.4. Részbeni mentesülés és kármegosztás

7.1.4.2. A munkavállaló vétkes közrehatása

Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget [Mt. 167. § (2) bek.]. A kármegosztás a munkáltató részbeni mentesülését jelenti azon az alapon, hogy a munkavállaló vétkes magatartásával maga is közrehatott a kár bekövetkezésében (MK. 31.).

A közrehatásnak vétkes magatartásnak kell lennie (pl. a munkavállaló vétkesen megszegi az utasítást, vagy a munkavédelmi szabályokat). Nem vétkes a munkavállaló, ha azért végzi szabálytalanul a munkáját, mert kifejezetten így tanították be vagy erre utasították. Sőt akkor sem, ha a munkáltató „csupán” eltűrte a szabálytalan munkavégzést, gyakorlatot (BH2003. 170.).

Példa

Vétkes viszont a magatartás, ha a munkavállaló nem tájékoztatja a munkáltatót az egészségi állapotáról, vagy ismert, de titkolt egészségkárosodása ellenére végez olyan munkát, amely egészségét tovább károsítja. A károsult vétkes közrehatását a mindennapi élettapasztalatot kirívóan figyelmen kívül hagyó gondatlan munkavégzése is megalapozhatja (BH2005. 192.).

A kármegosztás arányát a vétkes közrehatás mértéke alapján lehet meghatározni, a kárnak az ezzel összefüggő részét viseli a munkavállaló. Az arányt a bíróság százalékos mértékben állapítja meg (BH2007. 242.). Vizsgálni kell azt is, hogy a munkavállaló vétkessége mellett a munkáltató vétkessége is közrejátszott-e a kár bekövetkezésében. Ha ugyanis a munkáltató is vétkesen megszegte valamely kötelezettségét (pl. nem tartotta be a munkabiztonsági előírásokat), akkor a felek vétkességét egybe kell vetni. A kármegosztási arány megállapításánál a munkáltató vétkessége fokozottabb súllyal esik latba, hiszen az ő felelőssége alapvetően objektív alapú. Ez azt jelenti, hogy a kármegosztás jellemzően a munkáltatóra nézve terhesebb (MK. 31.).

Nincs helye a munkavállalóra terhesebb kármegosztásnak, ha a munkáltató lényeges, alapvető kötelezettségét szegte meg (BH2008. 310.). Kármegosztás csak a vagyoni kár tekintetében alkalmazható.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.