Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

7.1. A munkáltató kártérítési felelőssége

7.1.6. A kár fogalma és elemei

7.1.6.1. A munkavállaló elmaradt jövedelme - munkaviszonyon belül és kívül

A munkaviszonyon alapuló elmaradt jövedelem megállapításánál egyrészt az elmaradt munkabért, másrészt annak a rendszeres juttatásnak a pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve ha azt a károkozást megelőzően rendszeresen igénybe vette [Mt. 169. § (1) bek.]. Munkabérnek minősül minden olyan - pénzbeni és természetbeni - juttatás, amely a munkavállalót a munkaviszonya alapján a munkavégzés ellenértékeként illeti meg (pl. alapbér, műszakpótlék, prémium, a cafetéria elemei).

Példa

Nem kell viszont megtéríteni a költségtérítést (pl. internet-használat) és azokat a juttatásokat (pl. munkaruha), amelyek rendeltetésük szerint csak a munkavégzés esetén járnak [Mt. 169. § (4) bek.]. Ha viszont a költségtérítés (pl. napidíj) nem vagy nem csak a munkával kapcsolatos költséget fedez, munkabérnek minősül.

A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet kell megtéríteni [Mt. 169. § (2) bek.]. Mindez eredhet további munkaviszonyból vagy más munkavégzésre irányuló jogviszonyból is. A kiegyenlítés kapcsán figyelembe kell venni, hogy ez a jövedelem valóban a károkozás miatt esett-e ki; csakugyan rendszeres-e; pótolja-e máshonnan a munkavállaló; legális-e (utóbbi elvárással a jogalkotó ösztönözni kívánja a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megtartását).

A munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége jelentőséggel bír az elmaradt jövedelem számításánál is: a munkavállaló köteles megtenni mindent, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy csökkentse a kárát, jövedelemcsökkenését [Mt. 172. § b) pont]. A bíróság ezt a munkáltató kérésére vizsgálja. Az Mt. nem kíván rendkívüli teljesítményt a kárenyhítés érdekében, ezért a munkáltató köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet a munkavállaló a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli teljesítménnyel hárít el [Mt. 169. § (3) bek.; Ptk 356. § (3) bek.]. Tehát a munkáltató akkor is kötelezhető kártérítésre, ha a munkavállaló tényleges jövedelme nem lesz ugyan kevesebb a baleset után, de azt olyan rendkívüli munkateljesítménnyel (pl. túlórák vállalása) éri el, amely már nem volna elvárható.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.