Az Mt. 166. § (3) bekezdés a munkaszerződéstől eltérő munkavégzés egyik kategóriájára vonatkozik. Ha a munkavállaló az Mt. 53. §-ban foglaltak szerint ideiglenesen más munkáltatónál végez munkát (kirendelés), a munkáltatók egyetemlegesen felelnek. Az egyetemleges felelősség előírása nagyban megkönnyíti a munkavállaló számára a bizonyítást és az igényérvényesítést.
A korábbi gyakorlat a korábbi Mt. (1992. évi XXII. tv.) 106. § (2) bekezdés alapján értékelte a két munkáltató kártérítési felelősségét és kimentési lehetőségét (MK. 123.). A munkáltatók egyetemleges felelőssége nem változtat azon, hogy ebben a szituációban az ellenőrzési kör kereteit annál a munkáltatónál kell vizsgálni, akihez a munkavállalót kirendelték, aki a munkavállalót foglalkoztatja.
A vonatkozó szabályokat részletesen az atipikus munkaviszonyokról szóló fejezetben ismertetjük, de ehelyütt is megemlítjük, hogy az alábbi atipikus munkaviszonyoknál az Mt. szintén - a fenti esethez hasonlóan - a munkáltatók egyetemleges kártérítési felelősséget írja elő: több munkáltató által létesített munkaviszony [Mt. 195. § (3) bek.], munkaerő-kölcsönzés [Mt. 221. § (4) bek.], az iskolaszövetkezet és tagja közötti munkaviszony [Mt. 226. § (3) bek.].
Amennyiben az Mt. nem rendelkezik a munkáltató által okozott kár megtérítésével kapcsolatos valamely kérdésről, a Ptk. XXXI. fejezetének szabályait kell alkalmazni (Mt. 177. §). A Ptk. XXXI. fejezete (Ptk. 355–360. §) a felelősség módjáról és a kártérítés mértékéről rendelkezik. A főbb releváns rendelkezéseket a fentiekben az egyes jogintézmények kapcsán érintettük.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.