Az Mt. mentesülést ad az objektív felelősség alól, ha a hiányt a munkavállaló részéről elháríthatatlan ok idézte elő. A hiány okának ennyiben tehát van jelentősége, hiszen mentesülésre vezethet.
A korábbi szabályok szerint a munkavállaló akkor mentesült a megőrzési felelősség alól, ha bizonyította, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította [1992. évi Mt. 169. § (2) bek.]. Az új Mt. a kimentési szabályt két tekintetben pontosította. Egyrészt az elháríthatatlan külső ok fogalmát szubjektív, a munkavállalóhoz kötött értelemben használja (munkavállaló részéről elháríthatatlan ok), ami szélesebb körű értelmezést enged az objektív elháríthatatlansághoz képest. Másrészt elhagyja a második kimentési okot. A jogalkotó szükségtelennek tartotta külön szabályozni a kimentési okok körében a munkáltatónak azt a mulasztását, amellyel nem biztosította a munkavállaló számára az átadott dolog őrzésének feltételeit. Ez a kötelezettség természetesen továbbra is alapvetően a munkáltatót terheli. A munkavállaló részéről a hiány oka ebben az esetben - általában - elháríthatatlan, amire a munkavállaló a megmaradt mentesülési ok körében is hivatkozhat.
Az elháríthatatlan ok lehet természeti eredetű (pl. viharkár, tűzvész) vagy emberi magatartás is (pl. lopás), és ezek jellemzően külső okok. Ekként minősülhet a munkáltató részéről történő kizárólagos okozás is. Az elháríthatatlanság megítélésnél azt kell vizsgálni, hogy az adott körülmények – technikai színvonal, szervezési módok, az adott személy fizikuma stb. – között lehetett-e megfelelő mód és elegendő idő a munkavállaló részéről a károsodás kiküszöbölésére.
Konkrét esetben nem minősült objektíve elháríthatatlannak az anyagbeszerző munkakörű munkavállaló által megnevezett ok, miszerint az általa leparkolt gépkocsijában hagyott, reá bízott nagy összegű pénzt ismeretlen tettesek a gépkocsi feltörésével ellopták. A bíróság szerint a munkavállalótól fokozottabb gondosság várható el megőrzés esetén, mert sem a pénz mennyisége, sem súlya nem tette lehetetlenné, hogy azt magánál tartsa (BH 1998. 150.).
A megőrzési felelősség körében is sor kerülhet kármegosztásra, ha a kár egy része a munkáltató vétkes közrehatása következtében keletkezett (pl. nem biztosítja a munkavállalónak a szükséges előfeltételeket).
Az Mt. 190. §, azaz a kártérítés alóli, bíróság általi - méltányossági alapú - részbeni mentesítés a munkavállalói megőrzési felelősség alapján megtérítendő károk esetében is szóba jöhet.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.