Az új Ptk. a kártérítési felelősség szabályozása körében több ponton igen lényeges változtatásokat vezet be. A legjelentősebb változás a szerződésen kívüli (deliktuális) károkozásért és a szerződésszegéssel (kontraktuális) okozott károkért való felelősség egymástól való elszakítása, a két felelősség egymástól független szabályozása. A különválasztás lényege abban áll, hogy míg a szerződésszegésért való felelősség esetén szakít a régi Ptk. felróhatósági alapú felelősségi rendszerével, addig a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség továbbra is a károkozó felróhatóságán alapul. A kontraktuális felelősség két ponton tér el a deliktuálistól: a szigorúbb kimentés [6:142. §] és a megtérítendő károk köre [6:143. §] vonatkozásában. Ezeken kívül viszont a 6:144. §-ában írt utaló szabállyal az új Ptk. is megtartja a kártérítési felelősségi jog egységét, mert az abban írtak szerint a kontraktuális felelősségre is alkalmazni rendeli a deliktuális felelősség szabályait.
6:518. § [A károkozás általános tilalma]
A törvény tiltja a jogellenes károkozást.
A törvény generálklauzulaként egyértelműen kimondja, hogy a törvény tiltja a jogellenes károkozást. A régi Ptk. 339. § (1) bekezdésének joggyakorlatában sokszor problémaként merült fel, hogy mely károkozás minősül jogellenesnek, a jogellenességet kell-e bizonyítani. Ezt a kérdést az új Ptk. 6:520. §-a oldja fel, kimondva, hogy főszabályként minden károkozás jogellenes. Erre figyelemmel a 6:518. § és a 6:520. § tartalmilag igen szoros kapcsolatban állnak egymással, a két rendelkezést együtt kell olvasni és értelmezni.
A jogellenesség tehát magából a kár okozásából következik, nem pedig egy konkrét jogszabályba ütköző magatartást jelent. Mivel minden károkozás jogellenes, ezért a jogellenességet nem kell bizonyítani, maga a károkozás ténye megalapozza a jogellenességet, hacsak az adott károkozás nem tartozik a 6:520. §-ban megjelölt főszabály alóli kivételi kör valamelyikébe.
E főszabály mellett az ún. jogági jogellenesség függetlensége is érvényesül annak kimondásával, hogy a károkozás akkor nem jogellenes, ha a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, feltéve, hogy a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, illetőleg jogellenességet kizáró körülmény az, ha a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi (közigazgatási engedély alapján végzett tevékenységgel okozott kár, gazdasági tevékenység- verseny körében elszenvedett kár, károsodás a tulajdonjog gyakorlása során stb.).
A jogellenességgel kapcsolatos fenti következtetésekre a bírói gyakorlat is eljutott a régi Ptk. szabályozása alapján.
BDT2005. 1261.: A vagyoni kár megtérítése iránti igények érvényesítésekor a jogellenesség a kár okozásából következik, ugyanis - ha törvény kivételt nem tesz - minden károkozás jogellenes, miután a törvény a károkozás általános tilalmát deklarálja. [ ] A felperesi vagyoni kártérítési igény tekintetében az alperesi magatartás jogellenességét a vagyoni hátrányokozás önmagában megalapozza [ ]. Az alperes marasztalására akkor van lehetőség, ha jogellenes és felróható magatartása vezetett a felperes kárának bekövetkezésére. [ ] A szakmai előírásoknak megfelelő magatartásnak nem a jogellenesség, hanem a felróhatóság vizsgálata körében van jelentősége.
BDT2007. 1689.: A bírói gyakorlatban és a jogtudományban elfogadott álláspont szerint a károkért való felelősség szempontjából minden károkozás, amely nem minősül jogszerűnek, jogellenes. Másként megfogalmazva: jogellenes minden olyan magatartás, ami károsodásra vezet, kivéve, ha a jogszabály a károkozó magatartás jogellenességét kizárja. Az 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) alapján érvényesített orvosi kártérítési felelősségi ügyekben mindez azt jelenti, hogy a szakmai szabályok megszegésének nem a jogellenesség, hanem a felróhatóság vizsgálata körében van jelentősége.
Lábady Tamás: Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért és a biztosítási szerződés az új Polgári Törvénykönyvben (vitaindító tézisek). Polgári jogi kodifikáció, 2001/4-5. 40-53. o.
6:519. § [A felelősség általános szabálya]
Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.
Az új Ptk. rendelkezése tartalmilag teljesen megegyezik a régi Ptk. 339. § (1) bekezdésének szabályozásával. A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség így továbbra is a károkozó felróhatóságán alapul.
A szövegszerű eltérés oka abban áll, hogy a régi Ptk. szabályozása szerint a mentesüléshez a károkozónak azt kell bizonyítania, hogy „úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható”, míg az új szabályozás szerint a károkozónak azt kell bizonyítania, hogy magatartása nem volt felróható. Az eltérést az indokolja, hogy az új Ptk. a bevezető rendelkezések között, az 1:4. § (1) bekezdésében a törvény egésze vonatkozásában meghatározza, hogy a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, tehát az a magatartás felróható, amely nem felel meg az elvárható magatartás elvének, vagyis ha valaki nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Így a mentesüléshez a károkozónak az új szabályozás alapján is azt kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Zlinszky János: Indokolt javaslat a Ptk. felelősségi fejezetéhez. Magyar Jog, 2001/8. 449-456. o.
Bárdos Péter: Megjegyzések a JAVASLAT kárfelelősségi fejezetéhez. Polgári jogi kodifikáció, 2002/5-6. 3-7. o.
Kisfaludi András: A Ptk. koncepciójának vitája a Legfelsőbb Bíróságon. Polgári jogi kodifikáció, 2002/5-6. 31-33. o.
Zlinszky János: Elvárhatóság a magánjogban. Polgári jogi kodifikáció, 2003/4. 27-29. o.
Solt Pál – Zlinszky János: Objektív felelősség a magyar polgári jogban? in: Konferencia a polgári jog kodifikációjának vitás kérdéseiről. Polgári jogi kodifikáció, 2003/6. 19. o.
Menyhárd Attila: A kártérítési jog egyes kérdései. Polgári jogi kodifikáció, 2004/1-2. 47-49. o.
Bárdos Péter: Az új Ptk. kárfelelősségi fejezet (változat egy témára). Polgári jogi kodifikáció, 2004/5-6. 3-6. o.
Szabó Dániel: A Ptk. 339. § (1) bekezdésének látszólagos módosítása a kontinentális jogfejlődés tükrében. Polgári jogi kodifikáció, 2007/6. 25-27. o.
Zlinszky János: Észrevételek a magánjog új törvényéhez. JURA, 2010/1. 195-206. o.
6:520. § [Jogellenesség]
Minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt
a) a károsult beleegyezésével okozta;
b) a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl;
c) szükséghelyzetben okozta, azzal arányos mértékben; vagy
d) jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi.
A joggyakorlat korábbi bizonytalanságaira figyelemmel az új Ptk. egyértelműen kimondja, egyfelől a károkozás általános tilalmát, másfelől azt, hogy – törvényi kivételekkel – minden károkozás jogellenes. A fentiekben kifejtettek szerint a jogellenesség magából a kár okozásából következik, ezért maga a károkozás ténye megalapozza a jogellenességet, – így a jogellenesség külön bizonyítása szükségtelen –, hacsak az adott károkozás nem tartozik a jelen szakaszban megjelölt négy kivételi kör valamelyikébe. Mivel főszabály szerint minden károkozás jogellenes, ezért ha a károsult bizonyítja, hogy a károkozó magatartásával okozati összefüggésben következett be a kára, úgy a károkozás jogellenessége a törvény által vélelmezett, és a károkozás jogellenességének hiányát – amikor a felsorolt kivételes esetekben a károkozás nem minősül jogellenesnek – az arra hivatkozó károkozónak kell bizonyítania.
a) A károkozás nem jogellenes, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták. A régi Ptk. 342. § (2) bekezdése szerint szintén nem járt kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták, de ott további feltétel volt az is, hogy a károkozás társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. Ez a feltétel az új Ptk.-ban nem szerepel, de a 6:526. § alapján az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozáshoz kizárt a károsulti hozzájárulás. A károsult beleegyezése esetén kifejezett felelősségkizáró vagy felelősségkorlátozó szerződés nélkül is alkalmazni kell a hozzájárulásnak ezt az akadályát.
Általában nem kifejezett beleegyezésről van szó, hanem annak minősül az is, ha a veszélyes tevékenységet szabályosan végző károsult a keletkező kár kockázatát vállalja.
BDT2004. 932.: A labdarúgó mérkőzés során az elkövetett szabálytalanság révén elszenvedett sérülés - akkor is, ha a játékszabályok megsértése szándékosan történt - a játékkal együtt járó kockázati körön belül marad, és a károsult beleegyezése folytán kizárja a károkozás jogellenességét. A felvállalt kockázat határain kívül esik és kártérítési felelősséggel jár, ha a játékos a sérülés okozásának célzatával fejt ki szándékos, a játékszabályokat durván sértő károkozó magatartást.
BDT2007. 1689.: A károkért való felelősség szempontjából jogellenes minden olyan magatartás, ami károsodásra vezet, kivéve, ha a károkozó magatartás jogellenességét kizáró ok áll fenn. Az orvosi beavatkozás az esetek jelentős részében testi sértést valósít meg, ahol a jogellenességet a beteg beleegyezése zárja ki. A beteg eleget tesz bizonyítási kötelezettségének, ha igazolja, hogy az őt ért hátrány - amelyre beleegyezése nem terjedt ki - az egészségügyi intézmény által végzett kezelés alatt, az orvos által végzett beavatkozásokkal összefüggésben keletkezett.
BH2011. 195.: A közúti baleset károsultjának a beleegyezése a károkozás jogellenességét megszünteti, és a biztosítót mentesíti a kötelező felelősségbiztosítás alapján fennálló kártérítési felelőssége alól.
b) A károkozás nem jogellenes, ha a károkozó azt a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl. A régi Ptk. 343. §-a szintén tartalmazta ezt az esetkört, kimondva, hogy a fenti feltételeknek megfelelően okozott kárt nem kell megtéríteni.
A régi Ptk. gyakorlatában is kikristályosodott, hogy a jogos védelem a károkozás jogellenességét zárja ki, a jogos védelem – bármilyen okból történő – túllépése viszont már megalapozza a károkozás jogellenességét.
BH2001. 574.: A jogos védelem szükséges mértékének túllépése jogellenes magatartás, amelynek menthetőségét a felróhatóság körében kell értékelni.
BH1980. 128.: A büntetőjogi megoldással ellentétben a polgári jog nem biztosít kifejezett mentességet annak, aki a jogos védelem határait ijedtségből vagy felindulásból túllépte.
c) A károkozás nem jogellenes, ha szükséghelyzetben okozták, azzal arányos mértékben. A régi Ptk. a kártérítés szabályai között nem rendelkezett a szükséghelyzetről, hanem a 107. §-ban, a dologi jogi szabályok között a tulajdonosnak okozott kár körében szabályozta ezt a kérdést. Az új Ptk. a szükséghelyzetet beemeli az általános kártérítési felelősségi szabályok közé, ezzel teljesebbé teszi a károkozás jogellenességét kizáró körülmények felsorolását, így dogmatikailag tisztább szabályozást valósít meg. (A szükséghelyzet rendezése nem maradt el a dologi jog köréből sem, azt az 5:26. § tartalmazza.)
d) A gyakorlat számára a legnagyobb problémát az ún. jogági jogellenesség kérdésköre jelenti. Ez a fogalom azt az esetkört fedi le, amikor egy jogszabálynak megfelelő – tehát jogszerű – magatartás másnak kárt okoz. Tipikus példája az építésügyi jogszabályoknak megfelelő, építési engedély alapján végzett építkezés által harmadik személynek okozott kár. Az új Ptk. a gyakorlatban felmerült problémák rendezése céljából egyértelművé teszi, önmagában az a tény, hogy a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, nem teszi jogszerűvé a károkozást: ehhez az is szükséges, hogy a magatartás más személy jogilag védett érdekét ne sértse, vagy pedig jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezze.
A jogellenesség kizártságának tehát konjunktív feltételei vannak. Minden esetben szükséges feltétel, hogy a kárt okozó magatartást jogszabály megengedje, de emellett a másik két feltétel valamelyikének is fenn kell állnia: vagy jogilag védett érdeket nem sért (mert nincs ilyen jogilag védett érdek, vagy van, de nem sérült), vagy van olyan kifejezett jogszabályi rendelkezés amely előírja a károkozó részére a kártalanítást. Ha kártalanítást előíró jogszabályi rendelkezés nincs, akkor ez a feltétel nem áll fenn, így a károkozás jogellenes, és ebben az esetben a károkozó nem kártalanítás, hanem kártérítés megfizetésére köteles. Önmagában tehát a károkozó magatartás jogszabálynak megfelelő volta nem alapoz meg kártalanítási jogkövetkezményt, ahhoz szükséges egy kártalanítást előíró kifejezett jogszabályi rendelkezés is [vö. 6:564. §].
6:521. § [Előreláthatóság]
Nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia.
Mivel a régi Ptk. szabályozása alapján a károkozó felelőssége a magatartásával okozati összefüggésben felmerült valamennyi kárra kiterjedt, ezért a joggyakorlatban bizonytalanságot okozott a nagyon távoli, a károkozó által előre nem is látható károkért való felelősség kérdése. A konkrét ügyekben nagy nehézséget jelentett annak megítélése, hogy az okozatosság meddig állapítható meg, hol kell, hol lehet elvágni az okozati láncot. Az új Ptk. a gyakorlat bizonytalanságainak kiküszöbölése érdekében kifejezetten kimondja, hogy a károkozó felelőssége nem áll fenn azokért a károkért, amelyeket nem látott és nem is láthatott előre.
A távoli kárért való felelősség problémáját mindenképpen szükséges volt rendezni, azonban dogmatikailag elgondolkodtató az új Ptk. megoldása. A távoli kár problémáját az okozati összefüggés keretében oldja meg, azonban az keveredik a felróhatóság kérdésével. Hiszen a nagyon távoli kárt is a károkozó magatartása okozta, tehát a nagyon távoli kár is ténylegesen okozati összefüggésben áll a magatartással, csak nem volt elvárható a károkozótól, hogy magatartásának tanúsítása idején előre lássa, hogy magatartásának milyen távoli következményei lehetnek.
Fuglinszky Ádám: Az előreláthatósági klauzula egyes kérdései, avagy kinek, mikor és mit kell előrelátnia. Magyar Jog, 2011/7. 412-425. o.
Blutman László: Okozatosság, oksági mércék és a magyar bírói gyakorlat. Jogtudományi Közlöny, 2011/6. 309-320. o.
6:522. § [A kártérítési kötelezettség terjedelme]
(1) A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni.
(2) A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni
a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést;
b) az elmaradt vagyoni előnyt; és
c) a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.
(3) A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt.
(4) A bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja.
Az új Ptk. fenntartja a régi Ptk.-ban is érvényesülő teljes kártérítés elvét, egyúttal kimondja a régi Ptk.-ból hiányzó káronszerzés tilalmát. Az új Ptk. szabályozása kapcsán azonban nagyon fontos kiemelni, hogy a törvény fogalomrendszerében a kár fogalma csak és kizárólag a vagyoni kárt jelenti. A nem vagyoni kár jogintézményét az új Ptk. megszüntette, egyúttal a személyiségi jog megsértésének szankciójaként a sérelemdíjat vezette be [2:52. §]. A 2:53. § alapján, ha a személyiségi jog megsértése kárt (értsd: vagyoni kárt) okoz, akkor az azzal kapcsolatos felelősségre a kártérítési (értsd: vagyoni kártérítési) felelősségi szabályok az irányadóak. Mindezek a törvény teljes dogmatikai rendszeréből és a 6:522. § (1)-(2) bekezdéseiből is következnek, hiszen a károkozónak a teljes kárt meg kell térítenie [(1) bekezdés], és a teljes kártérítés csak vagyoni elemeket tartalmaz [(2) bekezdés].
A teljes kártérítés körében megtérítendő kár fajtái kis eltéréssel – kárpótlás – megegyeznek a régi Ptk. 355. § -ának (4) bekezdésében található szöveggel.
A (3) bekezdésben írt káronszerzés tilalmát a régi Ptk. a normaszöveg szintjén nem tartalmazta, de az levezethető volt a 355. § (4) bekezdéséből és a 361. § (1) bekezdéséből. Ezt a jogintézményt már a régi magánjog is ismerte, és a gyakorlat folyamatosan alkalmazta.
A (4) bekezdésben írt szabályozás tartalmában megegyezik a régi Ptk. 339. § (2) bekezdésében írtakkal.
Boronkay Miklós: A káronszerzés tilalma az új Polgári Törvénykönyvben. Polgári jogi kodifikáció, 2007/6. 22-25. o.
Jójárt Eszter: Az esély elvesztése, mint kár? Jogtudományi Közlöny, 2009/12. 518-533. o.
6:523. § [A károsodás veszélye]
Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, aki a veszélyt előidézte, az eset körülményeihez képest
a) tiltsa el a veszélyeztető magatartástól;
b) kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére;
c) kötelezze megfelelő biztosíték adására.
A károsodás veszélyének szabályozása tartalmában megegyezik a régi Ptk. 341. §-ával. A régi Ptk. 341. § (2) bekezdésében írtakat az új Ptk. nem tartalmazza, hiszen a tisztességtelen gazdasági tevékenységgel kapcsolatos magatartásokat a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény szabályozza.
6:524. § [Többek közös károkozása]
(1) Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges.
(2) A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség alkalmazását, ha a károsult a kár bekövetkeztében maga is közrehatott, vagy ha az rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények fennállása miatt indokolt. Az egyetemleges felelősség alkalmazásának mellőzése esetén a bíróság a károkozókat magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában marasztalja. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a bíróság a károkozókat egyenlő arányban marasztalja.
(3) A károkozók a kárt egymás között magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában viselik. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozók egymás között egyenlő arányban viselik.
(4) A többek közös károkozásának szabályait kell alkalmazni abban az esetben is, ha a kárt több, egyidejűleg kifejtett magatartás közül bármelyik önmagában is előidézte volna, vagy nem állapítható meg, hogy a kárt melyik magatartás okozta.
Az új Ptk. pontosítva és kibővítve fenntartja a régi Ptk. 344. §-ának szabályozását. A változások:
6:525. § [Károsulti közrehatás]
(1) A károsultat kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettség terheli. Az e kötelezettségek felróható megszegése miatt keletkezett kárt a károkozó nem köteles megtéríteni.
(2) A károkozó és a károsult között a kárt magatartásuk felróhatósága arányában, ha ez nem megállapítható, közrehatásuk arányában kell megosztani. Ha a közrehatás arányát sem lehet megállapítani, a kárt a károkozó és a károsult között egyenlő arányban kell megosztani.
(3) A károsult terhére esik mindazok mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.
A régi Ptk. 340. §-ában rendezett károsulti közrehatást az új Ptk. a többek közös károkozását [6:524. §] követően, és ahhoz hasonlóan szabályozza, arra figyelemmel, hogy ha a károsult közrehatott a kár bekövetkeztében, akkor a többek közös károkozásának speciális alakzatáról van szó, amelyben az egyik károkozó maga a károsult.
A PK. 36. számú állásfoglalásban rögzített elveket figyelembe véve a régi Ptk. normaszövegéhez képest az új Ptk. szigorította a károsulttal szembeni követelményeket. Míg a régi Ptk. 340. § (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében köteles eljárni, addig az új Ptk. szerint a károsultat a kár megelőzésének kötelezettsége is terheli.
PK 36. szám: [ ] A károsultnak ezért a kár megelőzése érdekében a kárveszélyes helyzeteket lehetőleg kerülnie kell. Ha ezt nem teszi, és kár éri, ennek következményeit maga viseli. [...] A károsulttól elvárható magatartás elmulasztása kifejezésre juthat a kármegelőzés elhanyagolásában, a károkozás során tanúsított felróható magatartásban, a kárenyhítési kötelezettség elmulasztásában.
A kármegosztás arányát a törvény a többek közös károkozásának megfelelően rendezi: elsősorban felróhatósági, másodsorban közrehatási, harmadsorban egyenlő arányú.
A (3) bekezdés szabályozása mindenben megegyezik a régi Ptk. 340. § (2) bekezdésével.
Fuglinszky Ádám: Felróható károsulti közrehatás és kárenyhítési kötelezettség a magyar polgári jogban. Polgári jogi kodifikáció, 2008/4. 3-23. o.
Pribula László: A károsulti közrehatás. Jogtudományi Közlöny, 2010/5. 251-260. o.
6:526. § [A károkozásért való felelősség korlátozása és kizárása]
A szándékosan okozott, továbbá az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötés semmis.
Az új Ptk. a régi Ptk. 342. § (1) bekezdésétől eltérően szabályozza a károkozásért való felelősség korlátozásának és kizárásának kérdését, oly módon, hogy elhagy belőle bizonyos elemeket:
Elhagyja a régi Ptk. 314. § (2) bekezdésébe foglalt szabályt, amely kimondta, hogy a szerződésszegésért való felelősséget kizárni és korlátozni kizárólag akkor lehet, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kielégíti. (Mivel a jelen szövegrész nem a kontraktuális felelősségről szól, ezért nem tartalmazza ezt az információt. E változás jelzésének a kontraktuális felelősségi résznél, a 6:152. §-nál kell megtörténnie.)
A Ptk. szabályozásából az következik, hogy a szándékos károkozásért való felelősség érvényesen nem zárható ki és nem korlátozható, függetlenül attól, hogy a szándékos károkozás megvalósít-e bűncselekményt vagy sem. A „továbbá” kifejezésből az következik, hogy az emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító károkozásért való felelősség érvényesen nem zárható ki és nem korlátozható, függetlenül attól, hogy a károkozó magatartás szándékos, vagy gondatlan, megvalósít-e bűncselekményt vagy sem.
6:527. § [A kártérítés módja]
(1) A károkozó a kárt pénzben köteles megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.
(2) A jövőben rendszeresen felmerülő károk megtérítésére a bíróság időszakonként visszatérően előre fizetendő, meghatározott összegű járadékot is meghatározhat.
(3) A bíróság a kártérítés módjának meghatározásánál nincs kötve a károsult kérelméhez; a kártérítésnek azt a módját nem alkalmazhatja, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.
A régi Ptk. 355. §-ához képest, az új Ptk. megváltoztatja a kártérítés módjának szabályozását. A régi Ptk. szerint a kárért való felelősség módja elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítása, és csak ennek lehetetlensége vagy a károsult alapos okból történő kérelme esetén jöhet szóba a kártérítés [355. § (1) bekezdés], amely lehet pénzbeli és természetbeli [355. § (2) bekezdés]. Az eredeti állapot helyreállítása azonban nagyon sok problémát vetett fel, ezért a gyakorlatban széles körben a pénzbeli kártérítés alkalmazása terjedt el. Erre figyelemmel az új Ptk. elhagyja az eredeti állapot helyreállítását, és a kártérítés alkalmazását teszi első helyre.
A pénzbeli kártérítés mellett megmarad – bár továbbra is másodlagosan, kivételként – a természetbeli kártérítés lehetősége, de a törvény már nem sorolja fel, hogy milyen körülmények indokolhatják ennek a kártérítési módnak az alkalmazását.
A kártérítés módját megalapozó körülményeket így a bíróságnak az adott eset összes körülményei alapján kell értékelnie. A természetbeli kártérítés kapcsán a régi Ptk. 355. § (2) bekezdésében írt példálózó esetkörök azonban továbbra is iránymutatóak lehetnek a bírói gyakorlat számára (a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll).
Az új Ptk. pontosítja a járadékkal kapcsolatos rendelkezéseket. Egyértelművé teszi, hogy a kártérítés módjának járadékban történő meghatározására
Az új Ptk. szabályozása alapján járadékban történő marasztalásra kizárólag vagyoni kárért járó kártérítés módjaként van lehetőség, mert a 2:52. § (3) bekezdése szerint a sérelemdíj csak egyösszegű lehet. Ha a személyiségi jogsértés egyben vagyoni kárt is okoz, úgy a 2:53. § utaló szabálya alapján e körben lehetséges járadék alkalmazása, hiszen ekkor vagyoni kár megtérítéséről van szó.
A jogalkalmazás megfelelő rugalmasságának biztosítása érdekében az új Ptk. kimondja, hogy a bíróság a kártérítés módjának meghatározásánál nincs kötve a károsult kérelméhez, viszont nem alkalmazhatja a kártérítésnek azt a módját, amely ellen valamennyi fél tiltakozik.
Megjegyzendő, hogy az új Ptk. kifejezetten törekszik a „megállapítás” kifejezés dogmatikailag helyes használatára. Erre figyelemmel az új törvény szövegezése alapján a bíróság a járadék megtérítéséről rendelkezik és a járadék összegét meghatározza, szemben a régi Ptk. 355. § (3) bekezdésével, amely szerint a bíróság kártérítésként a járadékot megállapíthatja. Ez a következetes fogalomhasználat jelenik meg egyebek mellett a tartásdíj meghatározásánál [4:207. §], a szerződés tartalmának bírósági meghatározásánál [6:71. § (1) bekezdés], a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményéről történő bírósági rendelkezésnél [6:108. § (3) bekezdés], a kártérítés mértékének bírósági meghatározásánál [6:522. § (4) bekezdés], valamint többek közös károkozása esetén az egyetemleges felelősség alkalmazásánál [6:524. § (2) bekezdés].
A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések