Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a tananyag kezdőlapjára (P)Ugrás a tananyag előző oldalára (E)Ugrás a tananyag következő oldalára (V)Fogalom megjelenítés (nem elérhető funkció)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintése (D)Keresés az oldalon (nem elérhető funkció)Súgó megtekintése (S)

PTK Negyedik könyv: Családjog / XIII. cím: A rokontartás /XXI. Fejezet: A kiskorú gyermek tartása

XIII. cím: A rokontartás

XXI. Fejezet: A kiskorú gyermek tartása

3.1. Rászorultság vélelme, szülő tartási kötelezettsége, gyermektartás módja

Vissza a tartalomjegyzékhez

3.2. Szülők megegyezése a gyermektartásról, tartásdíj bírósági meghatározása

„A CSJK mint magánjogi jogszabály, a szülők felelősségével és tartási kötelezettségével foglalkozik. Emellett azonban utalni kell arra, hogy az Egyezmény az állam kötelezettségét is megállapítja ezen a téren: a részes államoknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket - a rendelkezésre álló erőforrások között - annak érdekében, hogy a szülőt segítsék ezen feladatának ellátásában, szükség esetén anyagi segítséget nyújtsanak, s segítő programokat hozzanak létre az élelmezéssel, ruházkodással, lakásüggyel kapcsolatban [27. cikk 3. pontja].

Az Alaptörvény XVI. cikkének (1) és (3) bekezdése a szülők tartási kötelezettségével kapcsolatban megállapítja, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz; a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni; s e kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását.

A Csvt. 9. §-ának (1)-(2) bekezdései értelmében a családban az anya és az apa a szülői felelősség alapján alapvetően azonos kötelezettségekkel és jogokkal bír; s a szülő köteles és jogosult arra, hogy kiskorú gyermekét családban gondozza, felelősen nevelje, és a gyermeke testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutását biztosítsa. Ehhez és egyúttal az Egyezmény követelményrendszeréhez kapcsolódik a 9. § (5) bekezdése, amely szerint a kiskorú gyermek szülője jogosult arra, hogy a gyermeke felelős nevelését segítő ellátásokról tájékoztatást, neveléséhez segítséget kapjon.

A kiskorú gyermek tartása vonatkozásában meghatározó a Csvt. 10. cikke, amely azt rögzíti, hogy a szülő külön törvényben meghatározott módon és kivételekkel, kiskorú gyermek esetén a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles a gyermek tartására. A fentiek értelmében a kiskorú gyermek tartása nem csak "egyszerű" családjogi rendelkezés, hanem olyan szabályösszesség, amelynek kidolgozott, nemzetközi dokumentumokban fellelhető háttere van, s amely mögött ott áll az Alaptörvény és a családok védelméről szóló törvény egyaránt.

A gyermektartás súlyát mutatja a családjogi rendelkezések körében az, hogy amennyiben a házastársakként együtt élő szülők közös megegyezéssel bontják fel házasságukat, a járulékos kérdések körében feltétlenül meg kell egyezniük a gyermektartás kérdésében [Ptk. 4:21. § (3) bekezdése]. Noha közös szülői felügyelet esetében a szülőknek ilyenkor nem kell megállapodniuk a kapcsolattartás mikéntjéről, a gyermektartásdíjban való megállapodás nem mellőzhető. A Ptk. ezzel a megoldással azt a megfontolást kívánja érvényre juttatni, hogy még együttműködni képes, egymástól különélő szülők esetén is különös súlya van a gyermek megfelelő tartásának és különösen végrehajthatóságának.

A gyermektartás jelentőségét és azt, hogy a gyermek, illetve a gyermek érdekei a középpontban állnak, megfelelően mutatja az is, hogy a CSJK nemcsak a vér szerinti gyermek tartását szabályozza (ideértve az örökbe fogadott gyermek tartását is), hanem a mostohagyermek és a nevelt gyermek tartását is.” (Szeibert Orsolya: i.m., Negyedik Könyv, Negyedik rész, XIII. Cím, XXI. fejezethez fűzött kommentár)

4:213. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]

A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a rokontartás közös szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza, hogy a kiskorú gyermek tartására a rokontartás általános szabályait kell alkalmazni.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 220. o.)

4:214. § [A rászorultság vélelme]

A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is - legfeljebb a huszadik életévének betöltéséig - érvényesül, ha a gyermek középfokú iskolai tanulmányokat folytat.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza a kiskorú gyermek tartásánál a rászorultság vélelmének szabályait.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 220. o.)

„A Csjt. a kiskorú gyermek rászorultságáról nem rendelkezett, a Ptk. ezzel szemben vélelmet állít fel a kiskorú gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett. A gyermek rászorultsága a nemzetközi dokumentumokból és az Alaptörvény fenn idézett rendelkezéseiből is következik, s ez egybecseng azzal, hogy a gyermek életkoránál, helyzeténél fogva nem követelheti a kötelezett annak bizonyítását, hogy a gyermek rászorul a tartásra.

A CSJK így megengedi a rászorultság vélelmének megdöntését, annak bizonyítását, hogy a kiskorú nem szorul rá a tartásra.

A vélelem alkalmazásának lehetőségét a Ptk. nem korlátozza a gyermek kiskorúságának idejére. Elsősorban arra van ebben a körben tekintettel, hogy a középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek jelentős része, amennyiben a gyermekek hétéves korban kezdik meg általános iskolai tanulmányaikat, illetve betegség vagy évismétlés miatt csúsznak el a tanulmányokkal, nagykorúságuk elérésének időpontjában még nem feltétlenül fejezik be a középiskolát. Ebben az esetben a vélelem legkésőbb a gyermek huszadik évének betöltéséig fennáll.

Noha a kiskorú gyermekkel szemben alapvetően nem beszélhetünk érdemtelenségről, a 18. életévét betöltött, de 20. életéve alatt lévő, középfokú iskolai tanulmányokat folytató gyermek érdemtelenségének megállapítására már sor kerülhet. A Ptk. ugyanis elvárja a belátási képességgel rendelkező nagykorútól, hogy ne tanúsítson olyan, súlyosan felróható magatartást, amely miatt a kötelezettől a tartása nem várható el. Ilyen módon a rászorultság vélelmének a 20. életévig való kiterjesztése nem jelenti azt, hogy a nagykorú, 18. évét betöltött - bár még középiskolai tanulmányokat folytató - gyermektől ne lenne elvárható az érdemtelenségtől való tartózkodás.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:214. §-hoz fűzött kommentár)

4:215. § [A szülő tartási kötelezettsége]

(1) A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van.

(2) Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülők a tartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát - meghatározott részletekben - igénybe vegyék.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„A Csjt. a szülő kötelezettségét akként fogalmazta meg, hogy a szülő köteles szükséges tartásának a rovására is megosztani kiskorú gyermekével mindazt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. A CSJK pontosabban fogalmaz. Noha a Csjt. a "saját tartásának rovására" kifejezést alkalmazta, a kodifikációs folyamat során az a döntés született, hogy pontosabban kifejezi a szülőtől elvárható megfelelő magatartást a "saját szükséges tartásának korlátozásával" kitétel.

Kivételt jelent az, ha a gyermek indokolt szükségletei fedezhetők a gyermek munkával szerzett keresményéből, vagy vagyonának jövedelméből, illetve van a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona (tipikusan nagyszülő). Ezeknek a lehetőségeknek azonban akkor van jelentősége, ha a szülő, illetve szülők saját tartásuk nagymértékű korlátozásával tudnának csak a gyermek számára tartást nyújtani, illetve egyáltalán nem lennének képesek a gyermek tartására. Az, hogy a gyermek keresményének, vagyona jövedelmének igénybevétele megelőzi-e a távolabbi egyenes ági rokonok tartási kötelezettségét, az ítélkezési gyakorlatban mérlegelési kérdés.

Amennyiben a szülők nem képesek a gyermek tartására, nincs olyan nagyszülő, aki a gyermeket tarthatná, illetve a gyermek indokolt szükségletei nem fedezhetők vagyonának jövedelméből vagy keresményéből, akkor a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a gyermek vagyonát - amennyiben van - igénybe vegyék. Ez kivételes rendelkezés, ezért is áll gyámhatósági kontroll alatt. A CSJK 4:215. §-ának (2) bekezdése külön utal arra, hogy meghatározott részletekben történhet a felhasználás, tekintve, hogy ennek kifejezetten csak alimentációs célja lehet, az, hogy a gyermek indokolt szükségleteinek fedezését biztosítsák.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:215. §-hoz fűzött kommentár)

4:216. § [A gyermektartás módja]

(1) A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti (a továbbiakban: gyermektartásdíj).

(2) A szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik.

„A gyermektartás módjának szabályozása tartalmilag azonos a két törvénykönyvben” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 221. o.)

„A BH 1997.79. szám alatt közzétett esetben a felperes arra hivatkozott, hogy miután egy adott évben a rendkívüli kapcsolattartás nyári egy teljes hónapja alatt ő gondoskodott az egyébként a volt házastársánál, az alperesnél elhelyezett két gyermekről, az alperes az általa felvett családi pótlékot és gyermektartásdíjat nem a gyermekek tartására fordította, és így jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz. Miután az alsóbb fokú bíróságok a felperes keresetének helytadtak, az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben arra hivatkozott, hogy "a gyermektartásdíj, mint a gyermek szükségletei kielégítésére szolgáló jogintézmény egységes egésznek tekintendő, a felhasználás mértéke az egyes időszakokra nézve kiegyenlíti egymást, és nem lehet különbséget tenni a kiadások jellegét illetően sem". Miután a gyermeknevelés számos, havonta nem ugyanolyan módon jelentkező költséggel jár, az alperes szerint méltánytalan lenne az egyes időszakok különválasztása. Az eljáró Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a gyermeket gondozó szülő a természetbeni tartás keretei között köteles gondoskodni a gyermek élelmezésén túlmenően többek között a gyermek lakhatásáról, ruházkodásáról, taníttatásáról, egészségügyi ellátásáról, esetleges utazási költségeiről, azaz minden olyan igényének megfelelő kielégítéséről, ami a gyermek életében folyamatosan vagy időszakonként felmerül, a külön élő szülő pedig pénzbeli hozzájárulással köteles biztosítani a felsorolt kiadások fedezetének rá eső részét. Ebből következően a havonta teljesített gyermektartásdíj, illetve annak felhasználása nem kizárólag egy kiragadott, néhány hetes időszak élelmezési költségeinek fedezetére szolgál, hanem "az a gyermeknevelés és gondozás egységes folyamatára megállapított, havonként fizetendő pénzösszeg". Így a gyermeket természetben gondozó szülő a gyermektartásdíjat nem kizárólag a tárgyhónapban, hanem az időszakonként felmerülő egyéb kiadásokra folyamatosan jogosult felhasználni. Ahogyan a tartás összegébe nem számít bele a kapcsolattartás ideje alatt a gyermekre fordított kiadás, úgy alapvetően az ajándék sem, amelyet gyermek születésnapja stb. alkalmával kap.

A Ptk. 4:216. § (2) bekezdése megismétli a Csjt.-ben szereplő rendelkezést, mely szerint a szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él, de tartásáról nem gondoskodik. Ennek a helyzetnek némiképp a "fordítottja" az a szituáció, amikor az egyébként különélő és tartásdíj fizetésére kötelezett szülő jogellenesen tartja magánál a másik szülőnél "elhelyezett" gyermeket és ebből azt a következtetést vonja le, hogy miután nála van a gyermek, nem kell tartásdíjat fizetnie. Ebben a gyakorlatban előforduló szituációban az elhelyezés a régi terminológia szerinti elhelyezést jelenti, így olyan helyzetről van szó, amikor az a szülő tartja magánál jogellenesen a gyermeket, aki nem a szülői felügyeleti jogok és kötelezettségek összességének gyakorlója. Az ítélkezési gyakorlat által követett PK 104. számú állásfoglalás szerint a gyermeket ilyenkor jogellenesen magánál tartó szülő általában nem mentesül a tartásdíj fizetésének kötelezettsége alól. A PK-állásfoglalás arra is kitért, hogy ha azonban ez a gyermek nyilvánvaló érdekében történik, akkor a szülő a természetben egyébként nyújtott tartásra tekintettel kivételesen mentesíthető a tartásdíj megfizetésének kötelezettsége alól.

Utalunk arra, hogy az együttélési szituációk, azok a helyzetek, amelyekben családok, szülők, egyik vagy másik szülő a gyermeket neveli, illetve magához veszi, olyan sokfélék lehetnek, és olyan változatosan alakulnak, hogy az eljáró bíróságok igen körültekintő hozzáállására, gondos értékelésére, józan ítélőképességére van elsősorban szükség.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:216. §-hoz fűzött kommentár)

4:217. § [A szülők megegyezése a gyermektartásról]

(1) A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása irányadó.

(2) A szülők megállapodhatnak abban is, hogy a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával tesz eleget. A megállapodás akkor érvényes, ha abban meghatározzák azt az időszakot, amelynek tartamára a juttatás a tartást fedezi, és azt a gyámhatóság vagy perbeli egyezség esetén a bíróság jóváhagyja.

(3) A (2) bekezdés szerinti megállapodás ellenére a bíróság akkor ítélhet meg tartásdíjat, ha az a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása miatt indokolt.

„A [Ptk.] új rendelkezése, a Csjt. nem tartalmazza a gyermektartásdíj kapcsán a szülők megállapodásának szabályait.” (Gadó G., Németh A., Sáriné Simkó Á.: i. m. 221. o.)

„A CSJK 4:217. § (2) bekezdése a bírói gyakorlatot emeli jogszabály szintjére annak rögzítésével, hogy a szülők megállapodása alapján a gyermekétől különélő szülő a tartási kötelezettségének megfelelő vagyontárgy vagy pénzösszeg egyszeri juttatásával is eleget tehet. Az is a gyakorlatban felmerülő igények és esetek alapján kristályosodott ki a kodifikációs munkálatok során, hogy a megállapodás érvényességét bizonyos feltételekhez kössék: részben annak meghatározásához, hogy milyen időszakban fizetendő tartást fedez a vagyontárgy átadása, részben pedig a gyámhatóság, illetve a bíróság jóváhagyásához.

A Ptk. 4:217. § (3) bekezdése azt mondja ki, amit a szerződéssel rendezett tartós jogviszonyokba történő beavatkozás indokolásaként mond ki több helyen is a Ptk.: ha a körülmények előre nem látható, lényeges változása miatt a gyermek érdekében vagy valamelyik fél súlyos érdeksérelmének elhárítása miatt indokolt. Ez a megoldás szűkebb körre szorítkozik, és vélhetően elejét veheti annak, hogy a megállapodás ellenére a tartásdíj - adott esetben indokolatlan - követelésére kerüljön sor.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:217. §-hoz fűzött kommentár)

4:218. § [A gyermektartásdíj bírósági meghatározása]

(1) A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.

(2) A gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni:

a) a gyermek indokolt szükségleteit;

b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;

c) a szülők háztartásában eltartott más - saját, mostoha vagy nevelt - gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;

d) a gyermek saját jövedelmét; és

e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.

(3) A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.

(4) A tartásdíjösszegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének tizenöt-huszonöt százalékában kell meghatározni. Az átlagos jövedelem megállapításánál rendszerint a kötelezettnek a kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelmére figyelemmel kell lenni.

„A [Ptk.] a következő pontokon tér el a Csjt. rendelkezéseitől:

„Pontosítást jelent azonban a korábbiakhoz képest, hogy a CSJK nem a gyermek tényleges szükségleteiről, hanem az indokolt szükségletekről tesz említést (ez összhangban áll a rokontartás általános szabályai körében szereplő vonatkozó rendelkezéssel).

A CSJK kiegészíti a szempontrendszert azzal, hogy a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat is figyelembe kell venni.” (Szeibert Orsolya: i.m., a 4:218. §-hoz fűzött kommentár)

Vissza a tartalomjegyzékhez

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.

A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések