6:21. § [Az időmúlás joghatása]
Jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő, arra az elévülés szabályait kell alkalmazni.
Az új Ptk. új rendelkezésként rögzíti az időmúlás joghatásának a jogtudomány által kialakított és a gyakorlatban alkalmazott szabályát. A jogvesztés akkor következik be, ha az adott jogszabály kifejezetten előírja, hogy a határidő eredménytelen eltelte az alanyi jog megszűnését eredményezi. Ha a határidőhöz a jogszabály nem fűz jogvesztő következményt, akkor a határidőt elévülési határidőnek kell tekinteni.
Az új Ptk. az elévülés szabályait az 1959. évi Ptk.-tól eltérően nem a szerződési jogban, hanem a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között helyezi el. Ennek oka az, hogy nem csak a szerződésből eredő, hanem valamennyi kötelmi követelés esetében bekövetkezik az elévülés.
A jogvesztő határidőre vonatkozó tételt a Legfelsőbb Bíróság a 4/2003. PJE határozat indokolásában már rögzítette, az új Ptk.-ban ez jelenik meg tételes normaként.
A határidők számítására a részletszabályokat a 8:3.§ tartalmazza.
BDT2010. 2174. Az ingatlan-adásvételi szerződés semmissége esetén a tulajdonosnak a dolog kiadására irányuló igényét önmagában az időmúlás nem szünteti meg. Amennyiben azonban az ingatlant ellenérték fejében jóhiszeműen eljáró harmadik személy részére továbbértékesítik, e személy tulajdonszerzését az ingatlan-nyilvántartási közhitelesség védi. Ilyen esetben a volt tulajdonos követelése kötelmi követeléssé fordul át, és az általános elévülési idő leteltével elévül.
6:22. § [Elévülés]
(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a követelések öt év alatt évülnek el.
(2) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik.
(3) Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni.
(4) Az elévülést kizáró megállapodás semmis.
Az új Ptk. az általános elévülési idő hosszán nem változtat, vagyis a kötelmi igények főszabály szerint továbbra is öt év alatt évülnek el. Az 1959. évi Ptk. szabályozásával szemben kimondja, hogy az ötéves elévülési határidő alóli kivételről csak az új Ptk. és nem bármely jogszabály engedhet eltérést. Lényeges változás, hogy a felek autonómiájának növelését előtérbe helyezve az 1959. évi Ptk. szabályaihoz képest a felek – írásban – akár hosszabb, akár rövidebb elévülési időt is meghatározhatnak, de a felek az elévülés kizárásáról érvényesen nem állapodhatnak meg.
A jogalkotó a mai kommunikációs és közlekedési viszonyokra is figyelemmel továbbra is elegendőnek tartotta az öt évet a bíróság előtti igényérvényesítésre. A Ptk. továbbra is tartalmaz az általánostól eltérő, különös elévülési időket. Pontosan meghatározza az elévülés, és ezzel összefüggésben a követelés esedékességének kezdetét. Figyelemmel a diszpozitív szabályozásra a jogviszony alanyai megállapodhatnak eltérő elévülési időben is.
Az 1/2007.PJE határozatól eltérő álláspont szerint a másodlagosan felelős személyekkel szemben az elévülés csak a követelésnek a főkötelezettel szemben igazolt behajthatatlanságával kezdődik.
Az új Ptk. - az 1/2007. PJE határozatban foglaltakkal szemben, miszerint a mögöttes felelősség alapján támaszható igény elévülése az alapkövetelés esedékességekor kezdődik, de nyugszik a követelés főkötelezettel szembeni behajthatatlanságának igazolt megállapíthatóságáig, nem az elévülésről szóló fejezetben, hanem - a kezesség szabályainál (6:422. § (1) bekezdés) egyértelműen rögzíti, hogy a kezes tartozása nem válik esedékessé a főkötelezett tartozásának esedékessé válásával, ehhez a jogosult kifejezett teljesítési felhívása szükséges.
A törvény az általános elévülési határidők mellett speciális elévülési határidőket is megszab
6:163.§ (1) kellékszavatosság, 6:163.§ (2) bekezdés – fogyasztói kellékszavatosság, 6:270.§ - fuvarozási szerződés, 6:306.§ - szállítmányozási szerződés, 6:533.§ (1) bűncselekménnyel okozott kár, 6:538.§ veszélyes üzemi felelősségből eredő kár.
EBH2007. 1697. Vagyonbiztosítási szerződésből eredő, a biztosítottat megillető követelés elévülése nem a biztosítási szabályzatban az alperes teljesítésére meghatározott határidőtől, hanem a káresemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől kezdődik
Pomeisl András József: A kezesség és a gazdasági társaság tagja felelősségének (mögöttes felelősség) elévülése., Iustum, aequum, salutare, 2007/3., 191-200. oldal
6:23. § [Az elévülés joghatásai]
(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni.
(2) Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti; az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet.
(3) A főkövetelés ével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A mellékkövetelések elévülése a főkövetelés elévülését nem érinti.
(4) Az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni.
Új szabály, hogy maga a törvény (új Ptk.) térhet el attól a főszabálytól, hogy az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni.
A joggyakorlatnak megfelelően rögzítésre került, hogy az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel nem lehet visszakövetelni.
Szintén a joggyakorlatnak megfelelően kimondja, hogy az elévülést nem lehet hivatalból figyelembe venni.
Nem változtat az új Ptk. azon a szabályozáson, hogy a főkövetelés elévülésével a mellékkövetelések is elévülnek.
Az új Ptk. a biztosítékok szabályai között rendelkezik arról, hogy az elévült követelésnek milyen hatása van a biztosítékra. Kimondja, hogy elévült követelésre zálogjog nem alapítható (5:97.§ (3) bekezdés), a zálogjog megszűnik, ha a zálogjoggal biztosított követelés elévült (5:142. § (1) bekezdés) e) pont), elévült követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni (6:417. § (3) bekezdés).
Az 1959. évi Ptk. alapján kialakult bírói gyakorlat is megengedte az elévült követelés perbeli megállapítását. A gyakorlat az új Ptk. rendelkezései alapján is fenntartható, azzal, hogy az ilyen per költségét a jogosultnak kell viselnie, ha a kötelezett az elévülési kifogás mellett a követelést elismerte.
A teljesített követelést elévülés miatt jogalap nélküli gazdagodás jogcímén nem lehet visszakövetelni, figyelemmel arra, hogy a kötelem változatlanul létezik. Ebből adódóan az elévült követelés jogosultja beszámítási kifogás útján hivatkozhat arra bírósági eljárásban.
A főköveteléstől függő mellékkövetelések – ha külön szabály folytán nem évülnek el korábban akkor – legkésőbb a főkövetelés elévülésével maguk is elévülnek. A főkövetelés elévülése a tőle függő mellékkövetelések elévülésének végső határideje. A kamatkövetelés a főköveteléssel együtt évül el.
BH2000. 314. A felek jogviszonyában bekövetkezett elévülés kihat a felszámolási eljárásra is, ezért az anyagi jogszabályok szerint már elévült követelés az adóssal szemben felszámolási eljárás keretében hitelezőként sem érvényesíthető .
6:24. § [Az elévülés nyugvása]
(1) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik.
(2) Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos - határidő számítása kezdődik újból.
Az új Ptk. kizárja az elévülés újbóli nyugvását az 6:24. § (2) bekezdésében meghatározott egyéves, illetve három hónapos határidő alatt.
Változás, hogy az új Ptk. ezen határidőknél is lehetővé teszi az elévülés megszakítását, azzal, hogy a nyugvás következtében beálló (egy éves vagy három hónapos) – és nem az eredeti elévülési – határidő számítása kezdődik újból. Erre figyelemmel a Kúrai korábbi gyakorlata, az 1/2007/PJE határozatban foglaltak – miszerint kizárt az elévülés megszakíthatósága a nyugvás következtében beálló határidő tekintetében – már nem irányadóak.
Mellőzi azon utaló szabályt, amely az elévülés nyugvására vonatkozó rendelkezések alkalmazását írta elő arra az esetre is, ha a jogosult a határidő lejárta után a teljesítésre halasztást adott, figyelemmel arra, hogy az inkább a felek követelés teljesítésére irányuló megállapodásának módosítása, amely megszakítja az elévülést.
Az új Ptk. előkészítése során mérlegelték, hogy a szabályozás visszatérjen-e az 1959. évi Ptk. előtti magánjogi szabályozáshoz. A jogalkotó a forgalombiztonság és a fennálló jogon történő szükségtelen változtatások elkerülésére figyelemmel az új Ptk.-ban követte az 1959. évi Ptk. szerinti szabályozási koncepciót, és az elévülés nyugvásra okot adó körülmény megszűnését követően, korlátozza az igény érvényesítésére nyitva álló időtartamot.
A bizonytalan jogi helyzet elhúzódását megelőzve, a korábbi szabályozással ellentétben kifejezetten kizárja az elévülés újbóli nyugvását az egy éves és három hónapos határidő alatt. Ez a szabályozás nem akadályozza meg azt, hogy az eredeti elévülési idő alatt több ízben sor kerüljön a nyugvásra.
A menthető ok fogalmának értelmezése – normatív szabályozás hiányában – továbbra is a bírói gyakorlatra marad, az lesz az irányadó.
A kodifikáció során felmerült, hogy az új Ptk. konkrétan szabályozza azt az 1/2007. PJE határozatban is megjelenő szabályt, miszerint az elévülés mindaddig nyugszik, amíg a kötelezett a teljesítést megtagadhatja. Az új Ptk.-ba nem került ilyen norma, figyelemmel arra, hogy ameddig a kötelezett, mögöttes kötelezett megtagadhatja a teljesítést, a követelés vele szemben nem válik esedékessé, azaz az elévülés meg sem kezdődik.
Gárdos István: A kezesség esedékessége és elévülése, Gazdaság és Jog, 2012/7-8. sz. 20.-27. oldal
6:25. § [Az elévülés megszakítása]
(1) Az elévülést megszakítja
a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;
b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;
c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy
d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
(2) Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Az elévülést megszakító jogi tények taxatív felsorolása egy helyen, az elévülés szabályai között kerültek feltüntetésre.
Változás az 1959. évi Ptk. rendelkezéseihez képest, hogy az elévülést megszakító okok között nem szerepel a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás.
Az új Ptk. mellőzi azon rendelkezést is, amely szerint a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja.
Megszakítja viszont az elévülést a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
Új rendelkezés, hogy csak azon bírósági eljárás szakítja meg az elévülést, amely során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülés pedig a bírósági eljárás jogerős befejezésétől, jogerős határozattól kezdődik újra. A megváltozott szabályra figyelemmel nem tarthatóak fenn az EBH2012.P.7. számú elvi határozat I. pontjában foglaltak
Az elévülést megszakító perindítást követően az eljárás szünetelése esetén az elévülés a per szünetelés folytán történő megszűnésével kezdődik (1959. évi Ptk. 327. §).
A Ptk. új elemként rögzíti, hogy ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak az elévülést nemcsak a végrehajtási cselekmények, hanem a kötelem megegyezéssel történő módosítása is megszakítja.
Az új Ptk. mindvégig az elévülés megszakításról és nem megszakadásról rendelkezik, figyelemmel arra, hogy a joghatáshoz aktív cselekvésre van szükség.
Az írásbeli felszólítással a jogosult számára korlátlan ideig lehetővé válik az elévülés bekövetkezésének kitolása, ezért a jogbiztonság elősegítése céljából, a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, nem szakítja meg az elévülést.
Az engedményezés esetében bekövetkezett változások alapjául az szolgált, hogy a jogalkotó indokolatlannak tartotta, hogy a jogosult személyében történő alanycsere az elévülés megszakítását eredményezze.
Változatlanul irányadónak tekinthető a „tartozásnak a kötelezett által történő elismerésének” kiterjesztő értelmezése.
Az elévülést megszakító bírósági eljárásnak tekinthető a választottbírósági eljárás, fizetési meghagyás, viszontkereset, beszámítási kifogás előterjesztése is, de nem szakítja meg az elévülést az előzetes bizonyítás foganatosítására irányuló eljárás.
A kötelmeknek a felek által történő módosítása, a felek egyezsége estén az elévülés az megegyezés napján szakad meg, és egyidejűleg újra kezdődik. Amennyiben a felek a teljesítés időpontját módosították az elévülés a módosított teljesítési időponttal indul újra.
Az új Ptk. a korábbi jogi szabályozás pontosításával rendezte azt a kérdést, hogy olyan bírósági eljárás is megszakítja-e az elévülést, amely nem érdemi határozattal zárul. Egyértelművé tette, hogy csak olyan bírósági eljárás alkalmas az elévülés megszakítására, ami érdemi határozattal zárul. Érdemi határozat hiányában a kereset nem tekinthető egyébnek, mint írásbeli felszólításnak, ami a Ptk. alapján már nem alkalmas az elévülés megszakítására. A szabályozás a jogosultat sem hozza hátrányos helyzetbe, mivel a nem érdemben elbírált kereset anyagi jogi hatása az, hogy az eljárás alatt az elévülés nyugszik.
A 6:25. § (3) bekezdésében foglalt szabály első része új tételes norma, amelynek indoka, hogy a kötelem módosítása gyakorlatilag új jogviszonyból származó követelést hoz létre, amely indokolttá teszi új elévülési idő indulását. A jogosultat igénye érvényesítésére akarja ösztönözni, a korábbi szabályozással megegyező rendelkezés, miszerint a végrehajtási cselekmény szakítja még meg ezen esetben az elévülést. Végrehajtási cselekménynek minősül a végrehajtási kérelem előterjesztése, és a Vht.-ben meghatározott – nem ügyviteli jellegű – cselekmények, amely befejeződésével az elévülés újra indul.
 |
 |
 |
A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések