A szállítmányozási szerződés a fuvarozással kapcsolatos ügyviteli tevékenység kifejtésére irányuló olyan önálló, a megbízásból kiszakadt, és szerkezetileg a megbízáson alapuló, bizományhoz közelálló nevesített szerződés, amelynek középpontjában valamely küldemény továbbításának a megszervezése, lebonyolítása áll. A szállítmányozás nem tisztán gondossági, hanem olyan vegyes karakterű kötelem, amelynek gondossági és eredményi kötelmekre jellemző sajátosságai is vannak, azzal, hogy ezek közül a gondossági jellegűek kétségtelenül hangsúlyosabban jutnak szerephez. Amíg a fuvarozási jogviszony a „feladó – fuvarozó - címzett” alanyi kört összefogó háromlábú jogviszony, addig a szállítmányozási szerződésnek kizárólag a megbízó és a szállítmányozó lehet az alanya, és a szerződésből harmadik pozícióban levő személyre közvetlenül sem jogok, sem kötelezettségek nem áramolhatnak.
6:302. § [Szállítmányozási szerződés]
Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó a saját nevében a megbízó javára küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére, a megbízó díj fizetésére köteles.
A törvény által használt terminológia is utal arra, hogy a szállítmányozás háttérjoga a bizomány [Ld. [6:281-6:287.§] közvetítésével – a megbízás. [Ld. [6:272-6:280.§]. Az általános szabályokon túl nincs jogalanyi korlátozás, vagyis mindkét szerződési pozícióban lehet természetes, jogi személy, és jogi személy nélküli szervezet is. A jelenlegi szabályozás alapján a szállítmányozási tevékenység alanyi jogon végezhető. A szerződés alanyaival kapcsolatban mind a megbízói, mind pedig a szállítmányozói pozícióval összefüggésben kérdések merülhetnek fel a gyakorlatban. A megbízói oldalon a megbízó és a költségviselő személye elválásának problémája, a szállítmányozói oldalon pedig az un. tényleges fuvarozó, és a szerződéses fuvarozó közötti elhatárolást érdemes kiemelni.
A szállítmányozási szakmai szervezetek által kezdeményezett, a piacra lépés minimális feltételeinek rögzítését célzó egyeztetések mindezidáig nem vezettek eredményre, úgy tűnik azonban, hogy leginkább az un. regisztrációs szabályozásnak lehet hosszútávon realitása. Ezen elképzelés szerint a szállítmányozási tevékenység végzésének előfeltétele a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által a szállítmányozási tevékenység végzésére történő bejegyzés lehetne. Ha a szabályozás megvalósulna, a bejegyzés feltétele a szállítmányozási és logisztikai, szakmai felkészültség, meghatározott összegű pénzbeli biztosíték letétele, és a tevékenység zavartalan folytatásához szükséges eszközfeltételek meglétének igazolása lehetne.
A szállítmányozási szerződés tárgya a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződések megkötése a szállítmányozó nevében, de a megbízó számlájára, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendők elvégzése. A szállítmányozás tárgya tehát alapvetően más javára végzett ügyviteli (facere) tevékenység kifejtése. A bizományos ügyviteli tevékenységhez képest a szállítmányozás fő specifikuma, hogy ez utóbbi középpontjában az árutovábbítás áll. A gyakorlatban számos problémát vet fel az, hogy a küldemény továbbításához kapcsolódó egyes tevékenységek, az un. „egyéb teendők” elvégzése mikor minősül szállítmányozásnak. E kérdés megválaszolásánál a szállítmányozás funkciójából, és konstrukciójából kell kiindulni. A szállítmányozás teljesítése alapvetően saját nevében, más javára történő szerződéskötéssel, és a küldemény továbbításának bonyolításával kapcsolatos teendők elvégzésével valósul meg.
Az egyéb teendők elvégzése akkor tekinthető szállítmányozásnak, ha azok kifejezetten a küldemény továbbításának a bonyolításával, megszervezésével kapcsolatosak, és ha azok mellett a megbízó javára való szerződéskötésre is sor kerül. Önmagában tehát nem minősül szállítmányozásnak az, ha valaki kizárólag valamely küldemény átrakására vállal kötelezettséget, ha további, a küldemény továbbításával kapcsolatos feladatokat nem lát el.
Az új szabályozás kiterjeszti a szállítmányozási szerződésnek a Ptk. 514.§ (1) bekezdésében meghatározott fogalmát, tekintettel arra, hogy a szállítmányozók tevékenysége a korábbi szabályozás óta lényegesen szélesebbé, differenciáltabbá vált. A szállítmányozó jellemzően már nem egyszerűen csak a fuvarozási szerződés megkötésére vállal kötelezettséget, hanem számos kiegészítő tevékenységre is. A kiegészítő tevékenységek körébe tartozhat minden, ami a küldemény továbbításával összefügg.
Nehéz elhatárolni a fuvarozási célú bérleti szerződésekkel kapcsolatosan, hogy mikor minősülnek szállítmányozásnak, és mikor fuvarozásnak. Ha pl. valaki harmadik személy javára fuvareszköz bérletére szerződést köt, ám ez a harmadik személy a fuvareszközt bérlőként albérletbe adja, akkor a fuvareszköz bérletére kötött szerződés közvetlen célja nem az árutovábbítás, hanem az időleges használatba adással elérhető gazdasági haszon megszerzése. (Ilyenkor a bérbeadó nyilvánvalóan nem minősül szállítmányozónak.) Más a helyzet akkor, ha a fuvarozási célú bérlet közvetlenül valamely küldemény továbbítását szolgálja: ilyenkor a fuvareszköz rendelkezésre bocsátása, és az ezzel kapcsolatos teendők ellátása a tág értelemben vett szállítmányozás körébe tartozhat.
Bár formális értelemben nem tekinthetők jogforrásnak, széles körben elterjedt alkalmazásukra tekintettel indokolt említést tenni a Magyar Szállítmányozói és Logisztikai Szolgáltatók Szövetsége által közzétett, általános szállítmányozási feltételekről (a továbbiakban: ÁSZF), valamint FIATA (a Szállítmányozók Nemzetközi Szövetsége) által közzétett ÁSZF -ről, a FIATA Model Rules for Freight Forwarding Servicesről, (a továbbiakban FIATA Model Rules.) Ezek a szállítmányozók által gyakran alkalmazott általános szerződési feltételek, un. „soft law” szabályokként válhatnak a szerződéses jogviszonyok részévé.
Az ÁSZF 1.§ 1.) pontja kimondja, hogy e szállítmányozási feltételeket kell alkalmazni mindazokra a szerződésekre, amelyek a megbízó és szállítmányozó között jönnek létre, és a Magyar Jog szerint szállítmányozásnak minősülnek.
Az ÁSZF rendelkezéseinek egyébként magától értetődő szerződéses jellegét azonban az esetleges viták elkerülése végett a Legfelsőbb Bíróság [Ld. [BH 2004.197.] számú döntésében kifejezetten kiemelte: „A Magyar Általános Szállítmányozási Feltételek nem tekinthető jogszabálynak, csupán ajánlás, amelyet a szállítmányozó általános szerződési feltételnek használhat az arra irányadó szabályok szerint.” Az tehát, hogy az adott esetben az általános szerződési feltételek a jogviszony részévé váltak-e, és ha igen, milyen terjedelemben, az alkalmazandó anyagi jog alapján kell elbírálni.
A Ptk. nem tartalmaz külön szabályt a szállítmányozási szerződés létrejöttére. Egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy valamennyi nevesített szerződéstípus konszenzuális szerződés – elhagyja a Ptk. 514.§.(2) bekezdését, amely kimondta, hogy a szerződés a megbízás elfogadásával jön létre.
A megbízó feladatát a díjfizetés képezi, amely már a bizományos költségeit is magában foglalja. (átvételi díjtételes díjazás.)
Jogeset: A szállítmányozó a szállítmányozási díj mellett a megrendelőtől a teljesítéssel összefüggő, „szükséges és hasznos költségei” megtérítését is követelheti.[ BH 1998.125.]
6:303. § [Igényérvényesítés]
A szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más, a szállítmányozó által igénybevett közreműködőkkel szemben, a megbízó utasítása esetén a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni. A szállítmányozó utasítás nélkül is köteles a megbízó jogainak megóvásához szükséges nyilatkozatokat megtenni.
A Ptk. kiegészíti a korábbi szabályozás rendelkezéseit (Ptk. 517.§) azzal, hogy kimondja, hogy a szállítmányozó nemcsak a fuvarozóval, hanem a szállítmányozó által igénybevett közreműködőkkel szemben is köteles az igényérvényesítésre, továbbá rögzíti, hogy a szállítmányozót az igényérvényesítési kötelezettség csak a megbízó utasítására, költségére, és veszélyére teheti.
A szállítmányozó utasítás nélkül is köteles a megbízó jogainak megóvásához szükséges nyilatkozatokat megtenni.
Jogeset: A szállítmányozó – kifejezett megbízói utasítás nélkül – a bizonytalan kimenetelű külföldi igényérvényesítésre nem köteles.[ BH 1996.165.]
6:304. § [Önszerződés]
A szállítmányozó a fuvarozást maga is elláthatja.
A bizományos belépési jogának korlátozása ellenére a fuvarozás körében a Ptk. fenntartja az önszerződés általános lehetőségét: a szállítmányozó saját maga is elláthatja a fuvarozást, és más szállítmányozó közreműködését is igénybe veheti. Míg a bizományos és a megbízó között a bizományos belépésével érdekkonfliktus áll fenn, addig a szállítmányozás esetén ez tipikusan nem létezik, hiszen a küldemény fuvarozóként történő továbbításával a szállítmányozó pozíciójával nem tud visszaélni.
A szállítmányozó a fuvarozás teljesítése érdekében vagy közvetlenül a fuvarozóval szerződik, vagy maga látja el a fuvarozást (önszerződés), vagy más szállítmányozót vesz igénybe. Választás illeti meg a tekintetben, hogy a szállítmányozási szerződésből eredő kötelezettségeit saját maga, vagy közreműködő igénybevételével teljesíti.
A gyakorlati jogalkalmazás során sokszor problémát okoz a szállítmányozási, illetve a fuvarozási jogviszony elhatárolása, különös tekintettel arra, hogy a felek közötti szerződéses nyilatkozatokból (ajánlatkérés, ajánlat, visszaigazolás, megbízás) nem mindig állapítható meg a felek kölcsönös és egybehangzó akarata a létrehozandó jogviszony minősítésére nézve. Egyre több szállítmányozó társaság végez fuvarozást, illetve a fuvarozó társaságok szállítmányozást. További nehézséget jelent, hogy a szállítmányozót, illetve a fuvarozót a Ptk. szerinti kötelezettségeinek tartama alapján sem lehet egyértelműen a két jogviszonyt megkülönböztetni.
A nemzetközi szerződési gyakorlatban kialakult elveknek megfelelően az un. tényleges fuvarozó (performing carrier) az a személy, aki a küldeményt saját fuvareszközével maga továbbítja (feltéve, hogy nem minősül szállítmányozónak), a szerződéses fuvarozó (contracting carrier) pedig az, aki kifejezetten, vagy hallgatólagosan fuvarozói felelősséget vállalt anélkül, hogy a küldeményt ő maga fuvarozná.
Az önszerződés szabályozása tartalmilag azonos a két törvényben, a más szállítmányozóval kapcsolatban pedig a szerződések általános szabályai az irányadóak.
6:305. § [Jutalék]
A szállítmányozót illeti az az utólagos fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék, amelyet a továbbított küldemények után a fuvarozó neki juttat.
A szállítmányozók folyamatos működéséhez elsősorban a fuvarozók számára szerzett ügyletek volumenéhez kapcsolódik a szállítmányozó által elért esetleges üzletszerzési jutalék, illetve utólagos fuvardíj-kedvezmény (az un. refakcia). A szállítmányozás kettős gazdasági funkciójából adódóan ugyanis a szállítmányozó a megbízói oldalon fuvarszervezőként, a fuvarozói oldalon pedig quasi ügynökként jelenik meg. Eltérés a bizománytól annyiban, hogy a szerződéskötés során elért előny a megbízót illeti, míg a fuvardíj-kedvezmény vagy az üzletszerzési jutalék a szállítmányozót illeti meg.[Ld. [vö:6:286..§.(1) bekezdés]
A fuvardíj-kedvezmény és a nettó fuvardíj összegéhez igazodó jutalék a szállítmányozónál utólagosan jelentkezett, és a gyakorlatban soha nem jelentett számára ténylegesen megfogható pénzt, ezért napjainkban a fuvarozók az utólagos kedvezmény helyett általában un. nettó díjat ajánlanak, amely már a kedvezmény mértékével csökkentett.
Ajánlott irodalom: [Nemessányi Zoltán -Bán Dániel: A bizományi és a szállítmányozási szerződés, Budapest, Complex 2011. 161-162. old.]
A jutalék szabályozása tartalmilag azonos a két törvényben.
6:306. § [Elévülés]
A szállítmányozási szerződésből fakadó igények - a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károk kivételével - egy év alatt évülnek el.
A szállítmányozásból eredő igények egy év alatt évülnek el, ez az átlagosnál rövidebb, speciális elévülési idő, nemcsak a szállítmányozóval, hanem a megbízóval szembeni igények érvényesítésére is irányadó.
Új rendelkezése Ptk.-nak, hogy a szándékos, vagy súlyos gondatlansággal okozott károk esetén a szállítmányozó nem részesül a rövidebb, egy éves elévülési idő kedvezményében. A [Ld. [6:309.§.] alapján alkalmazandó, a fuvarozási szerződésekre irányadó [Ld. [6:270.§.], mely szerint az elévülési idő kezdő időpontja a küldemény címzettnek történő kiszolgáltatásának időpontja, ennek hiányában pedig az, amikor a küldeményt a címzettnek ki kellett volna szolgáltatni.
Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni abban az esetben is, ha a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja.
A szabályozás tehát a fuvarozási szerződés szabályaira tekintettel külön nem rendelkezik az elévülés kezdő időpontjáról.
6:307. § [A szállítmányozó felelőssége]
(1) A szállítmányozó felelősségére a fuvarozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ha
a) a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbíttatta, és a kár ezen okból keletkezett;
b) a birtokában levő küldemény elvész vagy károsodik.
(2) Ha a megbízó külföldi, a szállítmányozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet magasabb, mint a megbízó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összeg.
Az új szabályozás egyértelműen különválasztja, hogy a szállítmányozó mikor felel fuvarozóként, és mikor az általános szabályok szerint. Ez utóbbi eseteket külön nem határozza meg a Ptk., hiszen mindazokban az esetekben, amikor speciális felelősséget nem állapít meg, a szállítmányozó az általános szabályok alapján felel, ezért a Ptk. elhagyja a régi Ptk. 520.§ (1) bekezdés II. fordulatát.
A Ptk. az általános részben meghatározottak szerint lehetővé teszi a felelősség korlátozását és kizárását.
A szabályozás pontosítja, de tartalmilag azonos módon állapítja meg azokat az eseteket, amikor a szállítmányozó felelősségére a fuvarozóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A fuvarozás körében bekövetkezett kárért a szállítmányozó a Ptk. 520.§ (2) bekezdése szerint csak akkor felel, és pedig fuvarozó módjára, ha maga fuvarozta a küldeményt, vagy a küldeményt mások küldeményeivel együtt ugyanazzal a szállítóeszközzel, el nem különítve (gyűjtő forgalomban) továbbítatta, és a kár ezen ok miatt keletkezett.
A Ptk. nem rendelkezik külön arról az esetről, amikor a szállítmányozó maga fuvarozza a küldeményt, mivel ilyenkor a megbízó és a szállítmányozó között fuvarozási szerződés jön létre, így a fuvarozóként eljáró szállítmányozó felelősségére külön rendelkezés hiányában is a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályok az irányadóak.
A Ptk. új esetkörként szabályozza azt a helyzetet, amikor a szállítmányozó birtokában lévő küldemény elvész, vagy károsodik. Ezen új szabály indoka az, hogy a szállítmányozó őrzési kötelezettségére indokolatlan, a fuvarozónál enyhébb felelősségszabályt megfogalmazni, mivel a két szerződéstípus az őrzési kötelezettség tekintetében nem tér el érdemben egymástól.
A (2) bekezdés a fuvarozási szerződésekre irányadó [Ld. [6:268.§] szabályát ismétli meg, és ad az általános kollíziós jogi szabályokhoz képest speciális, a fuvarozót védő rendelkezést: ha a megbízó külföldi, a szállítmányozónak nem kell a feladó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összegnél magasabb kártérítést fizetnie.
Jogeset: A szállítmányozó fuvarozó módjára felel ugyan a küldeményben bekövetkezett károsodásért, de az ellene támasztott kártérítési követelésre nem vonatkoznak a fuvarozó elleni igényérvényesítés külön szabályai.[BH 1985.324.]
Jogeset: A szállítmányozó felelőssége arra is kiterjed, hogy a küldeményt olyan időpontban vegye át és fuvarozza el, amikor fekbér keletkezése megakadályozható.[ BH 1977.508. ]
Jogeset: Az import termék elvesztéséért fuvarozó módjára felelős szállítmányozó kártérítési felelősségének mértéke tekintetében a megbízónak átadott szállítói számlában feltüntetett, a járulékos költségeken (behozatali vámot, behozatali illetéket, stb.) is magában foglaló – összeg az irányadó.[BH 1977.292.]
6:308. § [A megbízó felelőssége]
(1) A megbízó felel azért a kárért, amely az utasításból, a küldemény elégtelen csomagolásából, jelöléséből vagy a megbízó által adott adatok, okmányok, információk hiányosságából, pontatlanságából, hiányából származik.
(2) Harmadik személy követelésének veszélye esetén a szállítmányozó megfelelő biztosítékot követelhet a megbízótól. Ha a megbízó nem ad megfelelő biztosítékot, a szállítmányozó a szerződést felmondhatja.
A Ptk. új rendelkezése a megbízóra terheli az utasításból, a küldemény elégtelen csomagolásából, jelöléséből, vagy a megbízó által adott adatok, okmányok, információk hiányosságából, pontatlanságából, hiányából származó károkért való felelősséget.
Lényeges új szabály, hogyha harmadik személy a megbízással összefüggésben a szállítmányozóval szemben kíván fellépni, a szállítmányozó megfelelő biztosítékot követelhet a megbízótól, és biztosíték hiányában a szerződést felmondhatja. Ez a szabályozás a szállítmányozó érdekeit védő rendelkezés, amelynek alapján megfelelő biztosítékot követelhet a megbízótól a harmadik személy követelésének veszélye esetén, ennek hiányában pedig jogosult felmondani a szerződést. A Ptk. a szállítmányozás körében nem tartalmaz külön szabályt a szállítmányozót megillető biztosítékokra, e körben a Ptk. csupán visszautal a fuvarozót megillető törvényes zálogjog szabályaira.
6:309. § [A bizomány és a fuvarozás szabályainak alkalmazása]
E fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a szállítmányozó és a megbízó jogviszonyára a bizományi szerződés, a küldeménnyel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre, a küldemény kezelésére, megóvására, továbbítására, a szállítmányozót megillető zálogjogra, továbbá a fuvarozási szerződésből fakadó követelések elévülésére a fuvarozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A bizomány és a fuvarozás szabályainak alkalmazására vonatkozó rendelkezés tartalmilag azonos a két törvényben, azzal, hogy a szállítmányozó és a megbízó jogviszonyára a bizományi szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ehhez képest a fuvarozási szerződésekre vonatkozó rendelkezések irányadók a küldeménnyel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre, a küldemény kezelésére, megóvására, továbbítására, a szállítmányozót megillető zálogjogra, továbbá a fuvarozási szerződésből fakadó követelések elévülésére is.
Elhagyja a jelenlegi szabályozás a Ptk. 515.§ (1) bekezdését, amely a szállítmányozó gondossági kötelezettségének a mércéjét mondta ki. E szerint a szállítmányozónak a fuvarozó vagy más szállítmányozó megválasztásában, az útirány megállapításában és egyéb kötelezettségei teljesítésében a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia. Az elhagyásnak az indoka elsősorban az, hogy a Ptk. az [Ld. [1:4.§-ban] megfogalmazott mércét kívánja alkalmazni valamennyi jogviszony esetén.(Az elvárható magatartás elve).
Ugyancsak elhagyja a Ptk. 515.§ (3) bekezdését, amely kimondta, hogy a szállítmányozó a küldeményt csak a megbízó utasítására köteles biztosítani. A szabály elhagyásának indoka az, hogy, bár a biztosítás fuvarozás és szállítmányozás esetén is fontos, biztosítási kötelezettség külön rendelkezés hiányában a Ptk. semmilyen rendelkezéséből nem következik.
A szállítmányozásra egyebekben a Ptk. általános szerződési szabályai az irányadók.
Jogeset: A fuvarozási és szállítmányozási szerződés írásba foglalási kötelezettség hiányában a feleknek a lényeges kérdésekben való szóbeli megállapodása alapján is létrejön. A szerződés minősítése során figyelemmel kell lenni az ügyletkötés körülményeire, továbbá arra, hogy a gazdálkodó szervezetek között a szavaknak az üzleti életben elfogadott és szokásos jelentést kell tulajdonítani. [BH 2004.279.]
Jogeset: A szállítmányozó a közvetett szállítmányozó kiválasztásánál úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható – ennek során meg kell győződnie arról, hogy az a szállítmányozási megbízás, illetve a fuvarfeladat teljesítésére képesek-e, a kötelezettségeiket szerződésszerűen teljesítő szállítmányozó, illetve fuvarozó hírében állnak-e. [BH 2004.279.]
A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések