A régi Ptk. a számlaszerződéseknek két alapvető változatát különböztette meg. Az egyik típus esetén a bank került jogviszonyba a nála pénzt elhelyező ügyféllel, a számlatulajdonossal. A másik típus esetén pedig közvetlenül a bank ügyfelei kerültek egymással jogviszonyba, mégpedig oly módon, hogy a szerződésükben arra vállaltak kötelezettséget, hogy meghatározott jogviszonyból származó kölcsönös pénzköveteléseiket egységes számlán, mégpedig a bankszámlán számolják el. Ennek megfelelően az első esetben kétalanyú, míg a második esetben háromalanyú jogviszony jött létre. Az első esetet a korábbi Ptk. a betétszerződésként és a bankszámlaszerződésként, míg az utóbbi esetet a folyószámla-szerződésként nevesítette. Az új kódex mindkét típus esetén jelentős változásokat eszközölt. A már említettek szerint a „számlaszerződési körből” kivonta a bankszámla-szerződést, és azt „betétszerződésként” nevesítette. A régi Ptk.-ban szabályozott folyószámla-szerződés célja abban testesült meg, hogy a szerződő felek arra kötelezzék magukat, hogy az egymással szemben fennálló követeléseiket közös számlán tartsák nyilván, és egymástól csak a számla lezárásakor fennálló különbözet megtérítését követeljék. Ezáltal a felek tartós jogviszonyában az elszámolás leegyszerűsödött. Az új kódex két számlaszerződési típust nevesít: A folyószámla-szerződést, és a fizetésiszámla-szerződést. A folyószámla-szerződés körében alapvető módosításra nem került sor. A régi Ptk. 531.§ (1) bekezdésében meghatározott tartalmi elemek alapvető módosítására nem került sor. A régi Ptk.-ban folyószámla-szerződésként nevesített típus lényege, célja lényegében megmaradt. A szabályozás újszerűsége a háromalanyúság megszűnése, és ezzel a párhuzamosan a harmadik résztvevő kikerülése a szerződés fogalmi köréből. Azaz a bank, mint számlavezető, mint a jogviszony harmadik alanya, már nem jelentik meg. Más kérdés, hogy a jelenlegi pénzügyi viszonyok mellett a számlavezetés szakszerű ellátására főképp a bankok képesek. A két önállóan nevesített szerződés körében a Ptk. egyfajta ki nem mondott sorrendet is felállít, ezzel a fizetésiszámla-szerződéssel szemben a folyószámla-szerződést tekinti főbb típusnak, hiszen eltérő rendelkezés hiányában a fizetési számlára is a folyószámla-szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni.
6:391. § [Folyószámla-szerződés]
Folyószámla-szerződés alapján a felek meghatározott jogviszonyból származó, beszámítható követeléseiknek egységes számlán való nyilvántartására és elszámolására kötelesek.
Az új Ptk. 6:391.§-a határozza meg a folyószáma-szerződés főbb tartalmi elemeit. A szabályozás a régi Ptk. 531.§ (1) bekezdésében foglaltaktól csak kismértékben tér el. A folyószámla-szerződésen a Ptk.6:391.§-a alapján olyan szerződést értünk, amellyel a szerződő felek arra kötelezik magukat, hogy az egymással szemben fennálló követeléseiket közös számlán tartják nyilván, és egymástól csak a számla lezárása napján fennálló különbözet megtérítését követelik. A folyószámla-szerződés fő célja tehát a tartós viszonyban álló felek közötti elszámolás leegyszerűsítése. A felek tehát nem kívánják külön-külön érvényesíteni az egymással szemben fennálló egyes pénzköveteléseiket, hanem azokat a folyószámlára felvéve meghatározott időszakonként összevetik. Ebből következik, hogy a folyószámla-szerződés más szerződéssel kapcsolatban kerülhet csak alkalmazásra. Feltételezi ugyanis, hogy a felek között más jogviszonyból kifolyólag követelések és tartozások keletkeznek. Igaz ugyan, hogy a szerződés fogalmi körébe az új Ptk. a követelést keletkeztető jogviszonyt nem építi be, ám ennek létrejöttéig a folyószámla-szerződés tartalom nélküli lesz, mert azon legfeljebb a folyószámla megnyitásával és fenntartásával kapcsolatos követelések jelennek meg.
A folyószámla-szerződés lényege a pénzkövetelések egységes számlán való elszámolása. A régi Ptk. a folyószámla jogviszony egyik feltételének tekinti, hogy a feleknek egymással szemben kölcsönös pénzkövetelései álljanak fenn. Az új Ptk. ezzel szemben nem tekinti szükséges követelménynek a kölcsönös követelések fennállását. Elegendő, ha olyan jogviszony áll fenn, amelyből eredően az egyik félnek keletkeznek követelései a másikkal szemben. Ezáltal a folyószámla alkalmazási területe jelentősen kiszélesedett. A követelések kölcsönös és folyamatos összevetésére figyelemmel a Ptk. úgy rendelkezik, hogy a folyószámlára csak olyan pénzkövetelés vehető fel, amely beszámításra alkalmas, azaz egynemű és lejárt követelések folyószámlán történő elszámolására nyílik lehetőség. A beszámíthatóság hiányában a folyószámla-elszámolások a funkciójukat nem tudnák betölteni.
6:392. § [A folyószámla egyenlegének megállapítása]
(1) A folyószámla egyenlegét évente meg kell állapítani.
(2) Az egyenleget a folyószámlát vezető fél annak levezetésével együtt írásban közli a másik féllel. A másik fél az egyenleget és az annak alapjául szolgáló követeléseket és tartozásokat az írásbeli közléstől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül írásban kifogásolhatja.
(3) A folyószámlán szereplő egyes követelések megszűnnek, és helyükbe a folyószámla-egyenleg lép
a) kifogás hiányában;
b) ha a kifogásolt tételekben a felek megegyeztek; vagy
c) ha a kifogás tárgyában a bíróság határozatot hozott.
A Ptk. 6:392.§ (2) bekezdéséből kifolyólag az egyik fél vezeti a számlát. A számlavezető kötelezettsége a folyószámla vezetése, és egyenlegének a szerződésben meghatározott időközönként történő meghatározása, valamint erről a másik fél, vagy felek tájékoztatása.
A Ptk. 6:392.§ (1) bekezdése ugyan a folyószámla egyenleg évenkénti megállapításáról rendelkezik, a szabályozás díszpozitivitásából kifolyólag ez csak a felek eltérő megállapodásának hiányában érvényesül.
A Ptk.6:392.§ (2) bekezdése értelmében az egyenleget a folyószámlát vezető fél közli a másik féllel. A közlés írásban, és az egyenleg levezetésével történik. A levezetés részletességével kapcsolatosan a Ptk. nem tartalmaz rendelkezést. A gyakorlat fogja majd kialakítani, hogy milyen részletességű levezetés indokolt ahhoz, hogy a felek közötti követelések elszámolása áttekinthetővé váljon. A levezetés céljából azonban az következik, hogy annak alkalmasnak kell lennie arra, hogy abból a felek számára egyértelműen beazonosíthatóak legyenek az egyes tételek.
A folyószámla-egyenleg egyoldalú megállapításához az új Ptk. a régi Ptk.-hoz hasonlóan nem kapcsol jogkövetkezményt. Az egyenleg joghatása csak akkor áll be, ha azt a másik fél elfogadja, vagy 30 napos jogvesztő határidőn belül nem vitatja.
A Ptk. 6:392.§ (3) bekezdése értelmében a folyószámlán szereplő egyes követelések megszűnnek, és helyükbe a folyószámla egyenleg lép, kivéve, ha a másik fél ezt a 30 napos jogvesztő határidőben megkifogásolja, vagy ha a kifogásolt tételekben a felek megegyeztek, vagy ha a kifogás tárgyában bíróság határozatot hozott.
6:393. § [A folyószámla egyenlegéhez kapcsolódó joghatások]
(1) A folyószámla egyenlegének megállapítását követően a felek a folyószámlán lévő egyes követeléseikkel nem, csak a folyószámla egyenlegével rendelkezhetnek.
(2) A folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelések elévülése az egyenleg megállapításáig nyugszik. Az egyenleg az általános szabályok szerint évül el.
(3) Végrehajtás alá a folyószámlának a végrehajtáskor fennálló egyenlege vonható. A végrehajtás megkezdését követően a folyószámlára olyan egyenleget csökkentő követelés vehető fel, amelynek jogalapja már a végrehajtást megelőzően keletkezett.
(4) A folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelés biztosítéka a számla egyenlegét biztosítja.
A Ptk. 6:393.§-a szerint ugyanúgy, mint a régi Ptk.531.§ (2) bekezdése rendezi az egyenleghez kapcsolódó joghatásokat. A legfontosabb joghatás az, hogy a folyószámlán lévő egyes követelések helyére a folyószámla egyenleg lép, ennek megállapításával a folyószámlán szereplő egyes követelések megszűnnek. Ebből következik, hogy ezt követően a felek az egyes követelésekkel már nem rendelkezhetnek, rendelkezési joguk a folyószámla egyenlegére vonatkozóan áll fenn. Ez alapján pedig azt a felet illeti, akinek a folyószámla-egyenleg alapján követelése van a másik féllel szemben.
A folyószámla egyenleg fontos joghatása, hogy az egyenleg megállapításáig a folyószámla szerződés hatálya alá tartozó követelések elévülése nyugszik. Az egyenleg pedig az általános szabályok szerint évül el. A korábbi Ptk. 531.§ (3) bekezdése a folyószámlára kerülő egyes követelések elévülésének kezdő időpontját az egyenleg elévülésének kezdő időpontjához kötötte. Ezzel szemben a helyes szabály az, hogy a folyószámla egyes tételei az egyenleg megállapítását követően nem esnek külön elévülés alá, hiszen azok megszűnnek. Az egyenleg megállapításáig terjedő időszakban az egyes követelések elévülése a Ptk. szerint nyugszik. Ennek indoka az, hogy ne kerülhessen sor a követelés elévülésére azt követően, hogy a követelés felkerült a folyószámlára.
A régi Ptk. 531.§ (2) bekezdésében szabályozott, a folyószámla egyenlegre, mint az egyes tételek helyébe lépő követelésre vezetett végrehajtásra vonatkozó szabályok azzal egészültek ki, hogy az egyenleg lefoglalása esetén lehetővé válik a lefoglalt egyenleget csökkentő követelések folyószámlába való felvétele, ha ezek jogalapja a foglaláskor már létezett (Ptk. 6:393.§ (3) bekezdése). A folyószámla egyenlegéhez kapcsolódó joghatások körét az új Ptk. kibővíti a 6:393.§ (4) bekezdésében. E szerint a folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelés biztosítéka a számla egyenlegét biztosítja. Mivel az egyenleg megállapításával megszűnnek a folyószámlán lévő egyes követelések, a biztosítékok ezt követően már az egyenleg összegéhez igazodó mértékben lesznek érvényesíthetőek. A zálogjog is csak akkor marad fenn, ha az egyenleg a zálogjogosult javára áll fenn. Amennyiben a folyószámla egyenlege a zálogkötelezett javára fennálló követelést mutat, a zálogjog megszűnik.
A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések