6:439. § [Biztosítási szerződés]
(1) Biztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben meghatározott kockázatra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni; a biztosítóval szerződő fél díj fizetésére köteles.
(2) A biztosító szolgáltatása a biztosított kárának a szerződésben meghatározott módon és mértékben történő megtérítésében, a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás teljesítésében (a továbbiakban: kárbiztosítás) vagy a szerződésben meghatározott összeg megfizetésében (a továbbiakban: összegbiztosítás) áll.
Az új Ptk. a biztosító főkötelezettségét – a régi Ptk.-tól [536. § (1) bekezdés] eltérően – a szerződésben meghatározott kockázatra történő fedezet nyújtásában jelöli meg. A biztosító szolgáltatása így két részből áll: egyrészt a kockázat viseléséből (fedezet nyújtásából), másrészt a biztosítási esemény bekövetkezését követően a biztosítási szolgáltatás teljesítéséből.
Az új Ptk. – a régi Ptk.-tól [536. § (2) bekezdés] eltérően – egyáltalán nem definiálja, hogy mi lehet biztosítási esemény, ezt a felek szabadon határozhatják meg szerződésükben.
Az új Ptk. a biztosítási szerződéseket a biztosítási szolgáltatás típusai alapján rendezi alapvetően két típusba. Kárbiztosítási szerződésről akkor van szó, ha a biztosítási szolgáltatás a biztosított kárának megtérítésében vagy a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás teljesítésében áll. Összegbiztosítási szerződésről akkor van szó, ha a biztosítónak a szerződésben meghatározott összeg megfizetésével kell teljesítenie. A felek a szerződéses szabadság alapján azonban konkrét szerződésükben a két típus elemeit vegyíthetik.
A szabályozás szerkezetét is meghatározza a fenti két típus. Az új Ptk. először a valamennyi biztosítási szerződésre irányadó általános szabályokat rendezi [LXII. Fejezet], melyeket a kárbiztosítási szerződésre vonatkozó szabályok [LXIII. Fejezet] és az összegbiztosítási szerződések szabályai követnek [LXIV. Fejezet]. Végül az egészségbiztosítási szerződésekre vonatkozó rendelkezések zárják a biztosítási szerződések szabályozását [LXV. Fejezet], mert az egészségbiztosítási szerződésre vonatkoznak egyes összegbiztosítási szerződéses szabályok [6:488. § (1) bekezdés], de megköthető kárbiztosításként is [6:488. § (2) bekezdés].
6:440. § [A biztosítási érdek]
Biztosítási szerződést az köthet, aki valamely vagyoni vagy személyhez fűződő jogviszony alapján a biztosítási esemény elkerülésében; életkor elérésére, születésre vagy házasságkötésre szóló életbiztosítás esetén a biztosítási esemény bekövetkezésében érdekelt, vagy aki a szerződést az érdekelt személy javára köti meg. Az e rendelkezés ellenére kötött kárbiztosítási és csoportos összegbiztosítási szerződés semmis.
A régi Ptk. csak a vagyonbiztosítási szerződés vonatkozásában szabályozta kifejezetten, hogy ki kötheti meg a szerződést [548. §]. Az új Ptk. általános szabályként, valamennyi biztosítási szerződés vonatkozásában szabályozza a biztosítási érdeket, és ezzel rendezi a szerződést kötő személyek lehetséges körét. Ugyanakkor az új szabályozás alapján e rendelkezés megsértésével kötött szerződés csak a kárbiztosítási és a csoportos összegbiztosítási szerződések esetén eredményezi a szerződés semmisségét, egyéb biztosítási szerződéseknél nem.
6:441. § [Együttbiztosítás]
(1) Abban az esetben, ha - előre rögzített arányok szerint - a biztosítási kockázatokat több biztosító közösen viseli, és a biztosítási szolgáltatást közösen teljesíti, a szerződésben az együttbiztosításban részt vevő valamennyi biztosítót és kockázatvállalásuk mértékét is fel kell tüntetni. Együttbiztosítás esetén a biztosítók szolgáltatási kötelezettsége saját kockázatvállalásuk mértékéig terjed.
(2) Semmis az együttbiztosítási szerződés, ha nem határozza meg az együttbiztosításban részt vevő biztosítók kockázatvállalásának mértékét.
(3) A biztosítókat a szerződő féllel szemben a szerződésben megnevezett vezető biztosító képviseli. Ha a szerződésben nem nevezték meg a vezető biztosítót, a szerződő fél - választása szerint - bármelyik biztosítónak joghatályosan teljesíthet vagy tehet jognyilatkozatot.
Az együttbiztosítás szabályozása teljesen új, hiszen azt a régi Ptk. nem tartalmazta, ugyanakkor a gazdasági igények miatt a gyakorlatban létező forma. A szabályozás csak a legszükségesebb tartalmi elemeket rögzíti: a szerződésben meg kell határozni a biztosítókat, és az egyes biztosítók kockázatvállalásának mértékét, melyek hiánya a szerződés semmisségét eredményezi. A Ptk. rögzíti a szerződő fél és a biztosítók közötti kapcsolattartás legfontosabb rendelkezéseit is, ugyanakkor a szabályozás nem terjed ki a biztosítók egymás közötti jogviszonyára, hiszen közöttük nem biztosítási jogviszony áll fenn.
6:442. § [Csoportos biztosítás]
(1) Csoportos biztosítás esetén a biztosítottak meghatározása valamely szervezethez való tartozásuk, a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony vagy egyéb kapcsolat alapján történik, és a biztosító kockázatának vizsgálatára és vállalására a csoportra tekintettel kerül sor. Ha a szerződésben a biztosított személyeket kizárólag valamely csoporthoz tartozásuk alapján határozták meg, azokat a személyeket kell biztosítottnak tekinteni, akik a biztosítási esemény bekövetkezésének időpontjában a csoporthoz tartoztak. Biztosított lehet a csoport tagjának hozzátartozója is.
(2) A biztosítónak a szerződő felet kell tájékoztatnia; a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról köteles a biztosítottat tájékoztatni.
(3) A szerződés korlátozhatja vagy kizárhatja a biztosított belépését a szerződésbe.
(4) Ha a szerződés úgy rendelkezik, a biztosítási fedezetet a biztosított és a szerződő fél között fennálló jogviszony megszűnése nem érinti.
A csoportos biztosítás szabályozása teljesen új, hiszen azt a régi Ptk. nem tartalmazta, ugyanakkor a gyakorlatban széles körben elterjedt (pl.: munkavállalókra, utasokra kötött biztosítási szerződések stb.). A jogintézmény lényege, hogy a biztosítottak a szerződésben nincsenek konkrétan, egyedileg meghatározva, hanem a biztosítotti csoport valamely jellemző alapján kerül rögzítésre. Erre figyelemmel a biztosító számára csak a szerződő fél személye azonosítható egyedileg, ezért tájékoztatási kötelezettsége is csak vele szemben áll fenn.
Mivel a csoportos biztosítás volumene alapján általában kedvezőbb feltételeket tartalmaz, mint az egyéni biztosítási szerződések, ezért korlátozhatja a szerződés a biztosított szerződésbe való belépését, amely így kivételt jelent a 6:451. §-ban rögzített főszabály alól.
Mivel a biztosítottak meghatározása valamely kapcsolat alapján történik, ezért ennek megszűnésével a biztosítási érdek is megszűnik, és így a 6:454. § (2) bekezdésének főszabálya alapján a szerződés ebben a részében megszűnne. A szerződő és a biztosított közötti viszony azonban ezt sok esetben nem indokolja, ezért a főszabály alóli kivételként a törvény kifejezetten lehetővé teszi az ezzel ellentétes tartalmú szerződéses megállapodást.
A szerződés csoportos jellegének sok esetben a biztosítási szerződések konkrét rendelkezéseinél is jelentősége van, mert eltérő szabályok vonatkoznak a csoportos biztosításokra [vö. 6:440. §, 6:475. §, 6:479. §, 6:488. §].
6:443. § [A szerződés megkötése]
(1) Ha a szerződést nem írásban kötötték meg, a biztosító köteles a biztosítási fedezetet igazoló dokumentumot kiállítani.
(2) Ha a fedezetet igazoló dokumentum a szerződő fél ajánlatától eltér, és az eltérést a szerződő fél a dokumentum kézhezvételét követően késedelem nélkül nem kifogásolja, a szerződés a fedezetet igazoló dokumentum szerinti tartalommal jön létre. Ez a rendelkezés lényeges eltérésekre akkor alkalmazható, ha a biztosító az eltérésre a szerződő fél figyelmét a fedezetet igazoló dokumentum átadásakor írásban felhívta. Ha a felhívás elmarad, a szerződés az ajánlat tartalmának megfelelően jön létre.
(3) Az ajánlattevő ajánlatához annak megtételétől számított tizenöt napig, ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi kockázatfelmérésre van szükség, hatvan napig van kötve.
A régi Ptk.-tól [537. §] eltérően az új Ptk. nem abból indul ki, hogy csak a szerződő fél tehet a biztosító részére ajánlatot, hanem a biztosítási szerződésekre is alkalmazandóak a szerződéskötésre vonatkozó általános szabályok. Fennmarad az írásbeliség követelménye, azonban annak szabályozása – a gyakorlatra figyelemmel – az egyoldalú írásbeliséget, a biztosítási fedezetet igazoló dokumentumot veszi alapul.
Magát a biztosítási szerződést tehát meg lehet kötni anélkül is, hogy a felek a szerződést írásba foglalnák – akár ráutaló magatartással [vö. 6:444. §] is –, a biztosító viszont köteles a fedezet igazolását írásba foglalni.
A fedezetet igazoló dokumentum és az ajánlat eltérését az új Ptk. – kisebb változtatásokkal – a régi Ptk. 538. § (1) bekezdésével megegyezően szabályozza. Változást jelent, hogy a régi Ptk. szerint tizenöt nap volt a kifogásolásra, míg az új Ptk. a késedelem nélküli kifogásolást írja elő, amely rugalmasabb szabály, az eset konkrét körülményei alapján kell ennek megvalósulását értékelni. Ez a szabályozás megegyezik a szerződések megkötésére vonatkozó általános rendelkezések tartalmával [6:67. § (3) bekezdés].
Az ajánlati kötöttség idejét a törvény a biztosítási szerződések sajátosságaira figyelemmel határozza meg tizenöt illetve – ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi kockázatfelmérésre van szükség – hatvan napban, mely időtartamtól a felek egyező akarattal eltérhetnek.
6:444. § [A biztosító ráutaló magatartása fogyasztói szerződésben]
(1) Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül - ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül - nem nyilatkozik, feltéve, hogy az ajánlatot a jogviszony tartalmára vonatkozó, jogszabályban előírt tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tették.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a szerződés - az ajánlat szerinti tartalommal - az ajánlatnak a biztosító részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal a kockázatelbírálási idő elteltét követő napon jön létre.
(3) Ha a kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezik, az ajánlatot a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a kockázat egyedi elbírálása szükséges.
(4) Ha a biztosító kifejezett nyilatkozata nélkül létrejött szerződés lényeges kérdésben eltér a biztosító általános szerződési feltételétől, a biztosító a szerződés létrejöttétől számított tizenöt napon belül javasolhatja, hogy a szerződést az általános szerződési feltételeknek megfelelően módosítsák. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, a biztosító az elutasítástól vagy a módosító javaslat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.
Az új Ptk. lényegét tekintve fenntartja a régi Ptk. szabályozását [537. § (2)-(3) bekezdés] a biztosító ráutaló magatartása útján létrejövő biztosítási szerződéssel kapcsolatban, azonban a korábbi szabályozástól eltérően ezt a lehetőséget arra az esetre szűkíti le, ha a szerződő fél fogyasztó, valamint feltételként jelöli meg a biztosító tájékoztatási kötelezettségének teljesítését, és az ajánlat formai és tartalmi megfelelőségét.
Az új Ptk. a fogyasztó fogalmát a természetes személyekre szűkíti le. A fenti rendelkezések így csak akkor alkalmazhatóak, ha a szerződő fél természetes személy, és ebben az esetben is csak akkor, ha a szerződést a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljárva köti meg [vö. 8:1. § (1) bekezdés 3. pont].
Az új Ptk. pontosítja, hogy a szerződés mikor és milyen hatállyal jön létre: a szerződés a kockázatelbírálási idő elteltét követő napon jön létre, de az ajánlat átadási időpontjára visszamenő hatállyal, így a biztosító a kockázatot ettől az időponttól viseli.
A gyakorlatban igen nagy problémát okozott, hogy a biztosítók az ajánlatot minden esetben visszautasították, ha a kockázatelbírálási idő alatt a biztosítási esemény bekövetkezett. Ennek a problémának a kezelésére az új Ptk. pontosan meghatározza, hogy ebben az esetben a biztosító az ajánlatot csak milyen konjunktív feltételek megvalósulása esetén utasíthatja vissza.
A régi Ptk. 537. § (3) bekezdésével lényegében megegyezően szabályozza az új Ptk. a ráutaló magatartással létrejött biztosítási szerződés módosításának és felmondásának lehetőségét.
Ezek a szabályok egyoldalúan kógensek a 6:455. § a) pontja alapján, így eltérés csak a fogyasztó javára lehetséges.
6:445. § [A biztosító kockázatviselésének kezdete]
(1) A biztosító kockázatviselése a felek által a szerződésben meghatározott időpontban, ilyen hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában kezdődik.
(2) A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy a biztosító a külön meghatározott biztosítási kockázatot már olyan időponttól kezdődően viseli, amikor a felek között a szerződés még nem jött létre (a továbbiakban: előzetes fedezetvállalás).
(3) Az előzetes fedezetvállalás a szerződés megkötéséig vagy az ajánlat visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes.
(4) Ha a szerződés létrejön, az abban meghatározott biztosítási díj az előzetes fedezetvállalás időszakára is irányadó. A szerződés megkötésének meghiúsulása esetén a szerződő fél az előzetes fedezetvállalás időszakára a biztosító által a kockázatvállalás előzetesen meghatározott módszerei alapján megállapított megfelelő díjat köteles megfizetni.
A régi Ptk. 539. § (1) bekezdése a biztosítási szerződés hatálybalépését a díj befizetéséhez kötötte. Az új Ptk. a kockázatviselés kezdetét a díj megfizetésével nem kapcsolja össze, hanem a kockázatviselés kezdetét a felek a szerződésben határozhatják meg.
Ehhez kapcsolódóan az új Ptk. szabályozza azt az esetet is, amikor a felek között még nem jött létre a biztosítási szerződés, annak tárgyalásai még folyamatban vannak, de a biztosító mégis kockázatot visel. Ez a jogintézmény az előzetes fedezetvállalás, amely egy írásbeli megállapodás, de nem azonos a biztosítási szerződéssel, és nem is a biztosítási szerződés előszerződése.
Dogmatikailag kérdéses, hogy az előzetes fedezetvállalás pontosan minek is minősül. Nem előszerződés, mert a felek nem abban állapodnak meg, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést fognak kötni, és nem e szerződés lényeges feltételeit állapítják meg benne [6:73.§]. Az előzetes fedezetvállalás viszont a felek írásbeli megállapodása, amelyből a biztosítónak kockázatviselési kötelezettsége, a szerződő félnek pedig díjfizetési kötelezettsége fakad. Ez a megállapodás tehát egy szerződés [6:58. §], mégpedig egy biztosítási szerződés [6:439. §], amely az előzetes fedezetvállalás időtartamáig hatályos.
Mivel az előzetes fedezetvállalás egy bizonytalan helyzetet, egy ideiglenes megoldást jelent, ezért annak tartamát a törvény kilencven napban maximálja. A törvény rendezi az előzetes fedezetvállalás vonatkozásában a díjfizetés kérdését, abban az esetben, ha a biztosítási szerződés létrejön, és abban az esetben is, ha az meghiúsul.
Az előzetes fedezetvállalás gyakorlati alkalmazhatóságával kapcsolatban kérdéses, hogy ha a felek között azért nem jön létre a (végleges) biztosítási szerződés, mert a díjban nem tudnak megállapodni, akkor az előzetes fedezetvállalás időszakára járó díj összege a felek között nem lesz-e vitás. A szerződés meghiúsulása esetére a törvényben írt módon előírt „megfelelő díj” összegszerűsége pontosan meghatározható lesz-e.
6:446. § [A biztosítási kockázat jelentős növekedése]
(1) Ha a biztosító a szerződéskötés után szerez tudomást a szerződést érintő lényeges körülményekről vagy azok változásáról, és ezek a körülmények a biztosítási kockázat jelentős növekedését eredményezik, a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül javaslatot tehet a szerződés módosítására, vagy a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.
(2) Ha a szerződő fél a módosító javaslatot nem fogadja el, vagy arra annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik, ha a biztosító erre a következményre a módosító javaslat megtételekor a szerződő fél figyelmét felhívta.
(3) Ha a szerződés egyidejűleg több vagyontárgyra vagy személyre vonatkozik, és a biztosítási kockázat jelentős megnövekedése ezek közül csak egyesekkel összefüggésben merül fel, a biztosító az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott jogait a többi vagyontárgy vagy személy vonatkozásában nem gyakorolhatja.
A biztosítási kockázat jelentős növekedésével kapcsolatban az új Ptk. lényegében fenntartja a régi Ptk. 541. §-ában írt szabályozást. Ugyanakkor a (3) bekezdésben szűkíti a biztosító jogait, mert ezek a jogok csak a kockázat növekedésével érintett vagyontárgyak vagy személyek vonatkozásában gyakorolhatóak, a szerződés többi részére nem. Ezek a rendelkezések a 6:455. § b) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.
6:447. § [A díjfizetési kötelezettség]
(1) A biztosítás első díjrészlete a felek által meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttekor esedékes; a folytatólagos díj pedig annak az időszaknak az első napján esedékes, amelyre a díj vonatkozik. Az egyszeri díjat a szerződés létrejöttekor kell megfizetni.
(2) A biztosítási időszak egy év.
Az új Ptk. – szövegezési pontosítás mellett – fenntartja a régi Ptk. 542. §-ának szabályozását, ugyanakkor – diszpozitív szabályként – kifejezetten rögzíti, hogy a biztosítási időszak – ha a felek eltérően nem állapodnak meg – egy év.
Az új szabályozás diszpozitív jellegére figyelemmel az új Ptk. elhagyja a régi Ptk. 542. § (3) bekezdésének azon rendelkezését, mely szerint a felek ezektől a szabályoktól megállapodással eltérhetnek.
6:448. § [Díjfizetési kötelezettség a szerződés megszűnése esetén]
(1) Ha a biztosítási esemény bekövetkezik, és a szerződés megszűnik, a biztosító az egész biztosítási időszakra járó díj megfizetését követelheti.
(2) A szerződés megszűnésének egyéb eseteiben a biztosító az addig a napig járó díj megfizetését követelheti, amikor kockázatviselése véget ért. Ha az időarányos díjnál több díjat fizettek be, a biztosító a díjtöbbletet köteles visszatéríteni.
Az új Ptk. lényegében fenntartja a régi Ptk. 546. §-ának szabályozását, ugyanakkor kifejezetten előírja a biztosító díj-visszatérítési kötelezettségét, ha az időarányos díjnál több díjat fizettek be. Ezek a rendelkezések a 6:455. § h) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.
6:449. § [A díjfizetési kötelezettség elmulasztásának következményei]
(1) Ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító - a következményekre történő figyelmeztetés mellett - a szerződő felet a felszólítás elküldésétől számított harminc napos póthatáridő tűzésével a teljesítésre írásban felhívja. A póthatáridő eredménytelen elteltével a szerződés az esedékesség napjára visszamenő hatállyal megszűnik, kivéve, ha a biztosító a díjkövetelést késedelem nélkül bírósági úton érvényesíti.
(2) Abban az esetben, ha a szerződés az (1) bekezdésben írt módon, a folytatólagos díj meg nem fizetése következtében szűnt meg, a szerződő fél a megszűnés napjától számított százhúsz napon belül írásban kérheti a biztosítót a kockázatviselés helyreállítására. A biztosító a biztosítási fedezetet a megszűnt szerződés feltételei szerint helyreállíthatja, feltéve, hogy a korábban esedékessé vált biztosítási díjat megfizetik.
A régi Ptk. 543. § (1) bekezdése a biztosítási szerződés automatikus megszűnését írta elő a biztosítási díj meg nem fizetése esetén, amely a gyakorlatban nagyon sok problémát okozott. Erre figyelemmel az új Ptk. előírja a biztosító figyelmeztetési és felszólítási kötelezettségét, és csak ezek eredménytelensége esetén következik be a szerződés megszűnése.
Az új Ptk. kifejezetten szabályozza a díjnemfizetés miatt megszűnt biztosítási szerződés reaktiválásának a lehetőségét és annak feltételeit, amely a szerződő fél írásbeli kérelmétől és a biztosító mérlegelésétől is függ.
A díjfizetés elmaradásának következményeire vonatkozó rendelkezések a 6:455. § c) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.
6:450. § [A szerződő fél tájékoztatási kötelezettsége]
Ha a szerződést nem a biztosított köti, a biztosítási esemény bekövetkezéséig vagy a biztosított belépéséig a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról a biztosítottat köteles tájékoztatni.
Az új Ptk. – a régi Ptk. szabályozását kiegészítve – kifejezetten előírja a szerződő fél részére, hogy a biztosítottat köteles tájékoztatni a szerződéssel kapcsolatos nyilatkozatokról és változásokról.
6:451. § [Belépés a szerződésbe]
(1) Ha a szerződést nem a biztosított kötötte, a biztosított a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal a szerződésbe beléphet; a belépéshez a biztosító hozzájárulása nem szükséges. A belépéssel a szerződő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összessége a biztosítottra száll át.
(2) Ha a biztosított belép a szerződésbe, a folyó biztosítási időszakban esedékes díjakért a biztosított a szerződő féllel egyetemlegesen felelős. A szerződésbe belépő biztosított köteles a szerződő félnek a szerződésre fordított költségeit - ideértve a biztosítási díjat is - megtéríteni.
Az új Ptk. – a régi Ptk. vagyonbiztosítási és életbiztosítási szabályaitól eltérően – a biztosítási szerződések általános szabályai között helyezi el a biztosított szerződésbe történő belépésével kapcsolatos rendelkezéseket, így azok valamennyi biztosítási szerződésre irányadóak.
Az új szabályozás kifejezetten kimondja, hogy a belépéshez nem szükséges a biztosító hozzájárulása, szemben a szerződések általános szabályai között szereplő szerződésátruházás jogintézményével [6:208. §]. Mivel a belépéssel a biztosított a szerződő fél helyébe lép, ezért a törvény kifejezetten kimondja, hogy a szerződő felet megillető jogok és kötelezettségek összessége átszáll a biztosítottra.
Az esedékes díjakért való egyetemleges felelősség megegyezik a régi Ptk. 550. §-ának és 562. § (3) bekezdésének szabályozásával, azonban ezt meghaladóan az új Ptk. kifejezetten előírja a szerződésbe belépő biztosított költségekkel kapcsolatos megtérítési kötelezettségét a szerződő fél részére.
6:452. § [Közlési és változásbejelentési kötelezettség]
(1) A szerződő fél köteles a szerződéskötéskor a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyet ismert vagy ismernie kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő válaszokkal a szerződő fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések megválaszolatlanul hagyása önmagában nem jelenti a közlési kötelezettség megsértését.
(2) A szerződő fél köteles a lényeges körülmények változását a biztosítónak írásban bejelenteni.
(3) A közlésre vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetén a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve, ha a szerződő fél bizonyítja, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében.
(4) Ha a szerződés több vagyontárgyra vagy személyre vonatkozik, és a közlési vagy változásbejelentési kötelezettség megsértése ezek közül csak egyesekkel összefüggésben merül fel, a biztosító a közlésre vagy a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértésére a többi vagyontárgy vagy személy esetén nem hivatkozhat.
(5) A közlésre és változás bejelentésére irányuló kötelezettség egyaránt terheli a szerződő felet és a biztosítottat; egyikük sem hivatkozhat olyan körülményre, amelyet bármelyikük elmulasztott a biztosítóval közölni, noha arról tudnia kellett, és a közlésre vagy bejelentésre köteles lett volna.
Az új Ptk. lényegében a régi Ptk. 540. és 547. §-ával megegyezően szabályozza a közlési és változásbejelentési kötelezettséget, annak egyértelműsítésével, hogy
Ezek a rendelkezések a 6:455. § f) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.
6:453. § [A biztosítási esemény bekövetkezésére vonatkozó bejelentési kötelezettség]
A biztosító kötelezettsége nem áll be, ha a szerződő fél, illetve a biztosított a biztosítási esemény bekövetkezését a szerződésben megállapított határidőben a biztosítónak nem jelenti be, a szükséges felvilágosítást nem adja meg, vagy a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését nem teszi lehetővé, és emiatt a biztosító kötelezettsége szempontjából lényeges körülmény kideríthetetlenné válik.
Az új Ptk. lényegében a régi Ptk. 544. §-ával megegyezően szabályozza a biztosítási esemény bekövetkezésére vonatkozó bejelentési kötelezettséget. Ezek a rendelkezések a 6:455. § f) pontja alapján fogyasztói biztosítási szerződés esetén a fogyasztó javára egyoldalúan kógensek.
6:454. § [A szerződés lehetetlenülése; érdekmúlás]
(1) Ha a biztosító kockázatviselésének kezdete előtt a biztosítási esemény bekövetkezett, bekövetkezése lehetetlenné vált vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés vagy annak megfelelő része megszűnik.
(2) Ha a biztosító kockázatviselésének tartama alatt a biztosítási esemény bekövetkezése lehetetlenné vált vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés vagy annak megfelelő része megszűnik.
(3) A biztosítási érdek megszűnéséhez fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, ha az érdekmúlás kizárólag a biztosított vagyontárgy tulajdonjoga átszállásának következménye, és a vagyontárgy más jogcím alapján már korábban is az új tulajdonos birtokában volt. Ebben az esetben a tulajdonjoggal együtt a biztosítási fedezet is átszáll, és a tulajdonjog átszállása időpontjában esedékes biztosítási díjakért a korábbi és új tulajdonos egyetemlegesen felelős. A szerződést bármelyik fél a tulajdonjog átszállásáról való tudomásszerzést követő harminc napon belül írásban, harmincnapos határidővel felmondhatja.
Az új Ptk. a régi Ptk. 545. § (1) bekezdésétől eltérően a szerződés lehetetlenülése vagy a biztosítási érdek megszűnése esetére nem a hatálytalanságot, hanem a szerződés (vagy annak része) megszűnését jelöli meg következményként.
A (3) bekezdés új szabályozása azt a gyakorlati problémát kezeli, ami a lízingszerződések és a bérleti szerződések körében merül fel abban az esetben, ha a korábbi birtokos megszerzi a biztosított vagyontárgy tulajdonjogát. Az új Ptk. ebben az esetben kizárja a biztosítási érdek megszűnéséhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását, tehát a szerződés nem szűnik meg, hanem a biztosítási fedezet a törvénynél fogva átszáll az új tulajdonosra.
6:455. § [A fogyasztói biztosítási szerződés egyoldalúan kógens szabályai]
Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el e cím olyan rendelkezésétől, amely
a) a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre;
b) a biztosítási kockázat jelentős növekedésére;
c) a díjfizetés elmaradásának következményeire;
d) a fedezetfeltöltésre;
e) a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettségre;
f) a közlésre, a változásbejelentésre és a biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére vonatkozó kötelezettségre;
g) a biztosított és a károsult egyezségére;
h) a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre;
i) a biztosító szolgáltatási kötelezettsége alóli mentesülésére;
j) a megtérítési igényre
vonatkozik.
Az új Ptk. által bevezetett talán legfontosabb változás, hogy a régi Ptk. szabályozásának a biztosított illetőleg a kedvezményezett javára szóló általánosan egyoldalú kógenciáját [567. § (1) bekezdés] leszűkíti a fogyasztói biztosítási szerződések egyes rendelkezéseire. Az új Ptk. a biztosítási szerződésekre is irányadónak tartja a szerződésekre vonatkozó általános szabályokat, így a szerződéses szabadság elvét is [6:59. §], ezért a biztosításra vonatkozó rendelkezések is főszabályként diszpozitívak.
A biztosítási szerződésekre alkalmazni kell tehát a szerződések általános szabályait, melyek kellően rendezik például az általános szerződési feltételekkel történő szerződéskötés szabályait [6:77-6:81. §]. Az általános érvénytelenségi okok [6:90-6:6:107. §] is kellően védik a szerződő felek, így különösen a fogyasztók [6:100-6:105. §] érdekeit.
Ennek az alapállásnak megfelelően az új Ptk. csak a fogyasztói biztosítási szerződések körében biztosítja az egyoldalú kógenciát, és tételesen megjelöli, hogy ha a szerződő fél fogyasztó [8:1. § (1) bekezdés 3. pont], akkor mely törvényi rendelkezések azok, amelyektől csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára lehet eltérni.
Főszabályként tehát a biztosítási szerződésekre vonatkozó rendelkezések diszpozitívak. Ezek a rendelkezések fogyasztói biztosítási szerződés esetén is főszabályként diszpozitívak, csak azon törvényi rendelkezések minősülnek egyoldalúan kógensnek, amelyeket a törvény részletesen megjelöl. A felsorolás rugalmas hivatkozással történik, de a törvény szerkesztése során alkalmazott szakaszcímek segítségével ezek a rendelkezések pontosan beazonosíthatóak, ezért nem tartalmaz a törvény paragrafus-számra történő merev hivatkozást.
6:456. § [A fogyasztói összegbiztosítások és az egészségbiztosítási szerződés egyoldalúan kógens szabályozása]
Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el az összeg- és egészségbiztosítás eltérést nem engedő rendelkezésektől.
E szakasz – a korábbi szakasz rendelkezéseit kiegészítve – az összeg- és egészségbiztosítások szabályait általánosan egyoldalúan kógensnek mondja ki. Ezeknél a szerződéseknél tehát – ha a szerződő fél fogyasztó – nemcsak a korábbi szakaszban tételesen megjelölt rendelkezések egyoldalúan kógensek, hanem minden eltérést nem engedő törvényi rendelkezés ilyen minőséggel rendelkezik.
6:457. § [A biztosítási szerződési szabályok hatályának kiterjesztése]
E Cím rendelkezéseit az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra is alkalmazni kell.
Mivel biztosítási jogviszony nemcsak biztosítási szerződésen, hanem biztosító egyesületben fennálló tagsági viszonyon is alapulhat, ezért az új Ptk. kifejezetten kimondja, hogy a biztosítási szerződések szabályait ezekre a jogviszonyokra is alkalmazni kell.
A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések