6:514. § [Az élettársi kapcsolat létrejötte és megszűnése]
(1) Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben (a továbbiakban: életközösség) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.
(2) Az élettársi kapcsolat az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén az életközösség létesítésével jön létre, és megszűnik, ha az élettársak egymással házasságot kötnek, bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek vagy az életközösségük véget ér.
Az élettársi kapcsolat szabályozása érdemben nem tér el a korábbitól. Két olyan személy között jöhet létre élettársi kapcsolat, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett életközössége vagy élettársi kapcsolata. Nem élettársi kapcsolat az egyenesági rokonok vagy a testvérek érzelmi és gazdasági közössége sem; a féltestvérek azonban a korábbiaktól eltérően akár létesíthetnek is élettársi kapcsolatot.
Az élettársi kapcsolatot a jogalkotó két helyen, a Családjogi Könyvben és a Kötelmi Jogi Könyvben szabályozza. A fő, minden élettársi kapcsolatra irányadó szabályokat a Hatodik Könyv tartalmazza; a Családjogi Könyv szerint a közös gyermek léte teszi az élettársi kapcsolatot családjogi kapcsolattá, és az szabályozza a kapcsolat családjogi vonatkozásait. A vagyonjogi kérdések a Hatodik Könyvben kaptak helyet.
Ugyanannak a személynek két vagy több életközössége nem állhat fenn; e vonatkozásban változatlanul irányadó a BH2004. 504. számú eseti döntésben kifejtett iránymutatás.
Kimaradt a törvényből a más, közös háztartásban élők vagyoni viszonyainak szabályozása a törvényből, miközben a gyakorlatban egyre változatosabb együttélési formákkal találkozunk. Gyakran szülő és gyerek, máskor testvérek, ismét máskor barátok, vagy laza érzelmi kapcsolatban (vagy akár anélkül) élők osztják meg otthonukat, s gondoskodnak közösen a mindennapi élet szükségleteinek a fedezéséről, s ilyenkor akár vagyontárgyakat is szerezhetnek közös gazdálkodásuk eredményeként. Az sem kizárt, hogy akár kettőnél több személy is részt vegyen ebben a közös gazdálkodásban. Részletes szabályozás hiányában az esetlegesen keletkező jogvitákat elsősorban a felek megállapodása alapján kell elbírálni. Természetesen – eltérő megállapodás hiányában – nem kizárt az élettársi kapcsolat vagy a polgári jogi társaság szabályainak analóg alkalmazása, illetve a felek akár egyéb jogcímeken is szerezhetnek közös tulajdont.
6:515. § [Az élettársi vagyonjogi szerződés]
(1) Az élettársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2) A szerződésben az élettársak bármilyen olyan vagyonjogi rendelkezést kiköthetnek, amely - szerződés vagy e törvény alapján - a házastársak között érvényesülhet.
(3) A szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha a szerződést az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.
(4) Az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartására a házassági vagyonjogi szerződések nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
Az élettársi vagyonjogi szerződés új rendelkezés, jóllehet eddig sem volt akadálya, hogy az élettársak a vagyoni viszonyaikat szerződéssel rendezzék. A rendelkezés jelentőségét az adja, hogy egyértelműen szabályozza a szerződés harmadik személyekkel szembeni hatályát.
6:516. § [Élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer]
(1) Ha élettársi vagyonjogi szerződés eltérően nem rendelkezik, az élettársak az együttélés alatt önálló vagyonszerzők. Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását. Nem számítható a vagyonszaporulathoz az a vagyon, amely házastársak esetén különvagyonnak minősül.
(2) Az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában, elsősorban természetben illeti meg részesedés. A háztartásban, a gyermeknevelésben, valamint a másik élettárs vállalkozásában végzett munka a szerzésben való közreműködésnek minősül.
(3) Ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.
(4) Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedés védelmére és a vagyonszaporulat élettársak közötti megosztására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Az élettársak közötti törvényes vagyonjogi rendszer alapvetően abban tér el a korábbi szabályozástól, hogy míg az a reálszerzés talaján állt (a szerzésben való közreműködés tényével közös tulajdon keletkezett), az élettársak önálló vagyonszerzők az együttélés alatt. A vagyonszaporulat megosztását az életközösség megszűnése esetén követelhetik. A bírói gyakorlat már korábban is alkalmazta analóg módon a különvagyonra vonatkozó, a házassági vagyonközösségre irányadó szabályokat az élettársi kapcsolatban is – ezt magáévá téve a törvény kifejezetten előírja, hogy a különvagyonra vonatkozó szabályokat az élettársi kapcsolatban élők vagyoni viszonyaira is alkalmazni kell.
A vagyonszaporulat megosztása során változatlanul irányadó, hogy a szerzésben való közreműködés határozza meg a felek részesedését, azzal, hogy a háztartási munka mellett a gyermeknevelésben, valamint a másik fél vállalkozásában végzett munkát is a szerzésben való közreműködésnek kell tekinteni.
Ez nyilván akkor merül fel, ha az élettárs foglalkoztatása nem valamely kifejezetten nevesített jogviszony, visszterhes szerződés (pl. munkaszerződés, megbízási szerződés, stb.) alapján történik. Ilyenkor véleményem szerint fokozott gondossággal vizsgálandó, hogy a végzett munka ellentételezésére az élettársat a szerződés szerint megillető díjazás alkalmas-e; ellenkező esetben elképzelhető, hogy a szerzésben való közreműködés körében értékelni kell a különbözetet. Problémát vethet fel az is, ha az élettárs foglalkoztatása a vállalkozásban önálló jogcímen történt ugyan, ám az alapján díjazást nem vagy nem teljes körűen kapott. Ilyen esetben a késedelem jogkövetkezményét feltehetően az érintett szerződés megszegésére irányadó szabályok szerint kell levonni, és nincs helye annak, hogy a bíróság azt a szerzési arány meghatározásánál értékelje (természetesen a felek ettől szerződéssel eltérhetnek).
Hasonlóképpen problematikus lehet a másik élettárs vállalkozásában végzett munkával elért jövedelem adózása is. Ha ugyanis az élettársi kapcsolat fennállása alatt a vállalkozásban végzett munka a vagyonszaporulatból való részesedés, mint váromány formájában nyer díjazást, az nyilvánvalóan nem számít jövedelemnek, szemben az önálló jogviszony alapján megkapott díjazással.
Az élettársat a vagyonszaporulatból megillető részesedésre és a megosztásra a házastársak között szerződéssel kiköthető közszerzeményi rendszer rendelkezéseit kell alkalmazni. Fontos tehát rámutatni, hogy az élettársak között – hacsak a 6:515. § (2) bekezdése alapján ki nem kötötték – nem keletkezik vagyonközösség.
Az alábbiakban ismertetünk néhány eseti döntést, amelyekben foglalt iránymutatás az új törvény értelmezése során is alkalmazhatónak tűnik, s néhány olyat, amely meghaladott:
EBH2008. 1782. Az élettársi kapcsolat fennállása, valamint annak időbeli határai - mint az élettársi közös szerzésre alapított kereset jogalapja - tekintetében helye van közbenső ítélet meghozatalának (1952. évi III. törvény 213. §; 1959. évi IV. törvény 578/G. §, 685/A. §).
BH2011. 165. Az élettársi közös vagyonhoz tartozik, mint az együttélés alatti megtakarítás, az egyik élettárs halálakor a lakossági folyószámláján, illetve az önkéntes nyugdíjpénztári egyéni számláján meglévő összeg, ezért annak a szerzésben való közreműködéssel arányos részére a másik élettárs igényt tarthat [1959. évi IV. törvény 578/G. § (1) bekezdés, 1993. évi XCVI. törvény 2. §, 11. §, 12. §, 13. § (3) bekezdés, 16/A. § (1), (7) és (8) bekezdés, 47. §].
Annak megállapítása ugyanis, hogy mikor kezdődött az életközösség, a 6:516. § (1) bekezdése szempontjából is változatlanul alapvető jelentőségű.
Meghaladott eseti döntések:
EBH2010. 2227
I. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt szerzett ingatlanra tulajdoni igény vagyonmérleg előterjesztése nélkül érvényesíthető.
II. A bíróságot a kereset jogcíme nem köti: a megállapított tényállás alapján ráépítés helyett élettársi közös szerzés címén elrendelheti a tulajdonjog bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.
III. Az élettársi közös szerzés vélelmével szemben a saját vagyoni hozzájárulásra hivatkozó felet terheli a bizonyítás a tekintetben, hogy vagyoni eszközeit az ingatlanon létesített felépítmény megvalósítására fordította (1959. évi IV. törvény 578/G. §; 1952. évi III. törvény 215. §).
BH2002. 229. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt vásárolt ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásba egyenlő arányban történt bejegyzése esetén a szerződés megtámadása nélkül lehet az eltérő szerzési arányra hivatkozással közös vagyon megosztása iránti igényt érvényesíteni [1959. évi IV. törvény 578/G. § (1) bekezdés, 200. § (1) bekezdés, 207. § (2) bekezdés, 216. § (1) bekezdés, 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdés a) és c) pont, 8. § (3) bekezdés, 16/1969. (IX. 30.) ÉVM-PM-MÉM rendelet 7. § (1) bekezdés, 11. §].
BH2003. 277. A közös gazdálkodás eredményeként létrejött építmény tulajdonjogának megszerzésénél nem a ráépítésre, hanem a közös gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok az irányadók; a szerzési arány megállapításával kell a jogvitát elbírálni. [1959. évi IV. törvény 137. § (3) bekezdés, 578/G. § (1) és (2) bekezdés].
BH2000. 301. Élettársi kapcsolat fennállása alatt szerzett közös vagyon (ingatlan) megosztásánál nem a ráépítésre, hanem az élettársi közös vagyon megosztására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [1959. évi IV. törvény 137. § (3) bekezdés, 211. §, 578/G. §].
Az élettársi kapcsolat tényével ugyanis nem keletkezik közös tulajdon. Mindazonáltal annak nincs akadálya, hogy a tulajdonjog megállapítását az élettárs egyéb jogcímen – pl. hozzáépítés [?] – kérje.
BH2007. 122. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt keletkezett vagyonszaporulat tekintetében a közös szerzés vélelme érvényesül. Ettől azonban az élettársak szerződéssel eltérhetnek; az ilyen szerződés - ellentétben a házassági vagyonjogi szerződéssel - nincs alakisághoz kötve (1959. évi IV. törvény 578/G. §; 1952. évi IV. törvény 27. §).
Ezzel szemben a 6:515. § (1) bekezdése szerint az élettársak vagyoni viszonyait szabályozó szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják.
BH2005. 141. Az élettársi jogviszony tartalmát kitevő támogatási kötelezettséget meg nem haladó gondoskodás és ápolás nem tekinthető olyan szolgáltatásnak, mely az élettárs hagyatéki hitelezői igényét megalapozza (1959. évi IV. törvény 578/G. §, 677. §).
BH2002. 310. Az élettárssal kötött tartási szerződés semmisségének megállapítása a jó erkölcsbe ütközés alapján, ha annak megkötésére a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő élettárs halálának közeli bekövetkezése időpontjában kerül sor [1959. évi IV. törvény 200. § (1) bekezdés, 578/G. § (1) bekezdés].
BH2002. 268. Az élettársak között létrejött tartási szerződés megszüntetése esetén az eltartó élettárs csak akkor tarthat igényt megfelelő kielégítésre, ha élettársát a különvagyonából tartotta el, és az általa nyújtott szolgáltatások mértéke meghaladta az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység kereteit [1959. évi IV. törvény 578/G. § (1) bekezdés, 590. § (1) bekezdés].
A törvény nem utal az élettársak támogatási kötelezettségére, jóllehet egyes tervezetekben még volt ilyen elképzelés [http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-csaladjogra-vonatkozo-szabalyairol-interju-koros-andrassal-a-kuria-csaladjogi-tanacsa-elnokevel/2422]. Ennek következtében a bírói gyakorlatra vár annak kialakítása, hogy a változó társadalmi viszonyok tükrében az új szabályozás hatálya alatt is olyannak tekinti-e az élettársi kapcsolatot – akár alapelvi megfontolások alapján –, mint amelyben érvényesül a kölcsönös támogatás morális követelménye. A szabályozás hiánya abból a szempontból feltétlenül kedvező, hogy a bíróság számára lehetővé teszi, hogy az egyes élettársi kapcsolatok jellemzőire (tartamára, a felek összetartozásának mélységére, stb.) rugalmasan tudjon méltányos megoldást adni.
Kérdés végül, mi a helyzet, ha a felek élettársi kapcsolatának tartama átnyúlik a régi Ptk. és az új hatályán. Hogyan kell ilyenkor megosztani a vagyonszaporulatot?
Vélhetően az átmeneti szabályozás rendezni fogja ezt a kérdést; nemleges esetben, úgy vélem, az 1959. évi IV. törvény hatálya alatt bekövetkezett közös szerzés a szerzés arányának megfelelő közös tulajdont keletkeztet, s azt így is kell figyelembe venni, míg a 2013. évi XIII. törvény hatálybalépése után a felek között a szerzés az ismertetettek szerint alakul.
6:517. § [A lakáshasználat szerződéses rendezése]
(1) Az élettársak az élettársi jogviszony létrejöttekor vagy annak fennállása alatt a közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére előzetesen szerződéssel rendezhetik. A szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták.
(2) A lakáshasználat előzetes szerződéses rendezése esetén a gyermek lakáshasználati jogának figyelembevételére a házastársi közös lakás használatára vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
(3) Az élettársak az életközösség megszűnése után is megállapodhatnak az élettársi közös lakás további használatáról. A megállapodás nincs alakszerűséghez kötve.
Az élettársak közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt szerződéssel rendezhetik az élettársi kapcsolat kezdetén vagy fennállása alatt a közösen használt lakás további használatát az életközösség megszűnése esetére. A gyermek lakáshasználati jogának figyelembevételére a házastársi közös lakás használatára vonatkozó rendelkezések [?].megfelelően irányadók
Az életközösség megszűnése után a felek alakszerűség nélkül megállapodhatnak az élettársi közös lakás további használatáról.
E rendelkezés alkalmazásánál problémákat vethet fel, hogy valamelyik élettárs távozása a közösen használt lakásból akár olyan ráutaló magatartásnak [?] is tekinthető, mint amellyel elfogadta, hogy a lakásban a másik élettárs marad. Mivel az ilyen elköltözéseket a tapasztalat szerint gyakran párkapcsolati erőszak előzi meg, rendkívüli gondossággal vizsgálandó, hogy az élettárs távozása vajon a szerződéses akarata kifejezése-e, vagy épp ellenkezőleg, a másik élettárs anélkül maradt a lakásban, hogy arra őt a felek – akár alakszerűség nélkül megkötött – megállapodása feljogosította volna.
A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések