6:238. § [Vállalkozási szerződés]
Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (a továbbiakban: mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles.
A Ptk. érdemben nem változtat az 1959-es Ptk. vállalkozás fogalmán, csupán – az általános szerkesztési elveknek megfelelően – elhagyja az 1959-es Ptk. 389. §-ának példálózó felsorolását. A Ptk. újdonsága, hogy a vállalkozási szerződés tárgyának megjelölésére bevezeti a mű megnevezést: a mű az a tevékenységgel elérhető eredmény, amelynek megvalósítására a szerződés irányul.
A Ptk. definíciója egyértelművé teszi, hogy a vállalkozás eredménykötelem: a vállalkozó kötelezettsége a mű megvalósítása, ennek hiányában a vállalkozónak díj nem jár. Az eredménykötelem jellegből azonban nem következik szükségszerűen, hogy az eredmény elmaradása kiváltja a vállalkozó felelősségét.
A Ptk. hangsúlyosabban szabályozza a vállalkozási szerződések általános szabályait: e szabályok terjedelme nő (pl. a többletmunka és a pótmunka szabályának általános szabállyá tételével), párhuzamosan azzal, hogy a jogalkotó az 1959-es Ptk.-nak a vállalkozási szerződés szabályai között rendezett egyes kérdéseket a szerződések általános szabályaként rögzít (lásd pl. a közbenső szerződésszegés szabályát). E koncepció következtében az egyes altípusokra a Ptk. csupán néhány speciális szabályt rögzít, a külön nem szabályozott kérdésekben az általános szabályok érvényesülnek. E változással párhuzamosan a Ptk. több szabályt elhagy az 1959-es Ptk.-ból. E szabályok elhagyását a valódi normatartalom indokolta, így pl. a szerződési jog diszpozitivitása mellett nem volt tartalma az 1959-es Ptk. 390. §-ának, amely kimondta, hogy a felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó szolgáltatása ajánlat készítésében áll. Természetesen a szabály elhagyása továbbra sem zárja ki a felek ilyen irányú megállapodását. Ugyancsak nem tartalmazza a Ptk. az 1959-es Ptk. 391. §-ának az alvállalkozó igénybevételét kimondó rendelkezését tekintettel arra, hogy a Ptk. 6:129. §-a általános szabályként biztosítja ezt a jogot, a 6:148. §-a pedig rögzíti a közreműködőért való felelősség szabályait.
BARTAL Géza–OSZTOVITS András: A vállalkozási típusú szerződések. In WELLMANN György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata VI/VI., 69-124. o.
KEMENES István: Az építési vállalkozási szerződések. Budapest, 2008, Complex.
KEMENES István–GÁRDOS Péter–GRAFL FÜLÖP Gyöngyi–FALUDI Gábor: A vállalkozási típusú szerződések. In VÉKÁS Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. Budapest, 2013, Complex, 706-758. o.
KAZAY László: A vállalkozási szerződés. Budapest, 1999, HVG-ORAC.
KEMENES István: A vállalkozási és a megbízási szerződés elhatárolási kérdéseiről, különös tekintettel az eredmény-orientált ("sikerdíjas") szerződésekre. Céghírnök, 2007/1. 12-14. o., 2007/2. 7-9. o.
KOVÁCS László: A vállalkozási szerződés. Budapest, 2001, KJK-Kerszöv.
6:239. § [A tevékenység megszervezése]
(1) A tevékenység végzésének feltételeit a vállalkozó úgy köteles megszervezni, hogy biztosítsa a tevékenység biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezését.
(2) Ha a mű előállításához valamilyen anyag szükséges, azt a vállalkozó köteles beszerezni.
A Ptk. az 1959-es Ptk. 391. §-ával összhangban rögzíti a tevékenység megszervezésének szabályát. A Ptk. külön nem mondja ki, de eltérő szabály hiányában továbbra is érvényesül az 1959-es Ptk. 391. § (1) bekezdés első mondatának azon szabálya, amely szerint a vállalkozó a munkát a saját költségén végzi el.
6:240. § [A megrendelő utasítási joga]
(1) A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a tevékenység megszervezésére, és nem teheti a teljesítést terhesebbé.
(2) Ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a vállalkozó a szerződéstől elállhat vagy a feladatot a megrendelő utasításai szerint, a megrendelő kockázatára elláthatja. A vállalkozó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát.
A Ptk. a megrendelő utasítási jogát az 1959-es Ptk. 392. §-ával lényegét tekintve azonos módon tartalmazza. E szerint az utasítási jog a megrendelt mű tulajdonságaira, nem pedig a tevékenység végzésére vonatkozik. A Ptk. pontosítja, és a kódexben egységesen érvényesíti, hogy a célszerűtlen, szakszerűtlen vagy jogellenes utasítás esetén a vállalkozó hogy köteles eljárni. Míg célszerűtlenség és szakszerűtlenség esetén a vállalkozót csak tájékoztatási kötelezettség terheli, addig jogellenesség esetén, továbbá mások személye vagy vagyona veszélyeztetése esetén a vállalkozó nem járhat el.
6:241. § [A tevékenység végzésének helye]
(1) Ha a tevékenységet a megrendelő által kijelölt munkaterületen kell végezni, a megrendelő köteles azt a tevékenység végzésére alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani.
(2) A vállalkozó a tevékenység megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkaterület a tevékenység végzésére nem alkalmas. Ha a megrendelő a munkaterületet a vállalkozó felszólítása ellenére nem biztosítja, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet.
(3) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a tevékenység végzésére kijelölt helyet a vállalkozó teszi a tevékenység végzésére alkalmassá, annak költségeit a megrendelő viseli.
Nem változtat a Ptk. a tevékenység végzése helyére vonatkozó szabályon (1959-es Ptk. 393. §): a megrendelő köteles azt a tevékenység végzésére alkalmas állapotban rendelkezésre bocsátani. Ennek teljesítéséig a vállalkozót továbbra is a tevékenység végzésének megtagadása joga, kártérítés és elállási jog illeti meg.
6:242. § [A megrendelő ellenőrzési joga]
(1) A megrendelő a tevékenységet és a felhasználásra kerülő anyagot bármikor ellenőrizheti.
(2) A vállalkozó nem mentesül a szerződésszegés jogkövetkezményei alól amiatt, hogy a megrendelő a vállalkozó tevékenységét nem vagy nem megfelelően ellenőrizte.
A Ptk. megőrzi az 1959-es Ptk. 394. §-ának az ellenőrzésre vonatkozó szabályait, elhagyja azonban az ellenőrzési kötelezettség szabályát. Az 1959-es Ptk. e körben csupán más jogszabály rendelkezésére utalt, a Ptk. azonban ezen utalásokat következetesen elhagyja. Természetesen, ha külön jogszabály ellenőrzési kötelezettséget ír elő, az továbbra is érvényesül.
6:243. § [A munkavégzés összehangolása]
Ha ugyanazon a munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően több vállalkozó tevékenykedik, a munkák gazdaságos és összehangolt elvégzésének feltételeit a megrendelő köteles megteremteni.
Az 1959-es Ptk. 393. § (3)-(4) bekezdéséből a Ptk. csupán a (3) bekezdés első mondatát tartja fenn. A többi rendelkezés elhagyásának indoka, hogy az nem a vállalkozó és a megrendelő, hanem a vállalkozók egymás közötti jogviszonyára irányul, e jogviszonyok ezért a megrendelő és a vállalkozó szerződésében nem rendezhetőek.
6:244. § [Többletmunka. Pótmunka]
(1) A vállalkozó köteles elvégezni a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munkát és az olyan munkát is, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg (többletmunka).
(2) A vállalkozó köteles elvégezni az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munkát is, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé (pótmunka).
Az 1959-es Ptk. 403. § (4) bekezdése szerint a vállalkozó köteles elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat. E munkákat tekintette a Ptk. többletmunkának. Lényegét tekintve hasonló definíciót tartalmaz az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 2. § e) pontja is. A Ptk. a pótmunka fogalmát nem határozta meg, azt a Korm. rendelet külön megrendelt munkatételként definiálta (2. § f) pont). Az 1959-es Ptk. rendelkezett továbbá a műszakilag szükséges munkákról, amelyek nélkül a létesítmény rendeltetésszerűen nem használható. E három kategóriának két szempontból van relevanciája: el kell-e ezen munkákat a vállalkozónak végeznie, és azok elvégzéséért jár-e külön díj. A Ptk. az alábbiak szerint változtat a hatályos jogon.
A Ptk. a többletmunka fogalmát a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munkán túl kiterjesztette az olyan munkára is, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg. A pótmunka fogalmát pedig a Ptk. megszorította annak érdekében, hogy egyértelművé váljon, hogy a megrendelőnek a szerződés módosítására irányuló egyoldalú hatalmassága csak korlátok között érvényesülhet: a módosítás kizárólag abban az esetben lehetséges kétoldalú szerződésmódosítás nélkül, ha a pótmunka nem teszi a vállalkozó feladatát aránytalanul terhesebbé. Azt a kérdést, hogy a többlet- és a pótmunkáért jár-e díj, a Ptk. nem itt, hanem a 6:245. §-ban rendezi.
6:245. § [A vállalkozói díj]
(1) Ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, a vállalkozó az átalánydíjon felül a pótmunka ellenértékét igényelheti, a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem jogosult. A megrendelő köteles azonban megtéríteni a vállalkozónak a többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható.
(2) Tételes elszámolás szerint meghatározott vállalkozói díj esetén a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult.
(3) A vállalkozói díj a szerződés teljesítésekor esedékes.
A felek a vállalkozói díjat szabadon határozhatják meg. A gyakorlatban kétféle díjmegállapítás terjedt el: az átalánydíj és az utólagos tételes elszámolás.
Bár a tételes elszámolás a gyakorlatban számos esetben vezet jogvitához, az elméleti kérdést nem vet fel, hiszen ebben az esetben a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult, azaz tételesen meg kell állapítani, hogy milyen anyag- és munkaköltség merült fel, és a megrendelő ennek összegét köteles megfizetni. Ebben az esetben a többletmunka és a pótmunka megítélése világos, hiszen a vállalkozó minden elvégzett munka ellenértékére jogosult.
Átalánydíj esetén ugyanakkor választ kell adni arra a kérdésre, hogy a többletmunka és a pótmunka ellenértéke megilleti-e a vállalkozót. A Ptk. e szabályok megalkotása során szigorítani kívánta az 1959-es Ptk. alapján kialakult gyakorlatot. E változtatás összhangban áll a Ptk. azon célkitűzésével, hogy a felek lehetőleg a szerződéskötéskor teremtsenek olyan helyzetet, hogy a szerződés megkötéséből fakadó következményeket felmérhessék. A Ptk. ezért úgy rendelkezik, hogy a többletmunka ellenértékét a vállalkozó nem jogosult követelni. A vállalkozó ugyanis a szerződés megkötésekor abban a helyzetben van, hogy felmérje, hogy a szerződés teljesítése során milyen költségei, kiadásai merülnek fel, ezeket bekalkulálhatja az ellenértékbe. Ha ezt nem teszi, akkor a saját gondatlanságának a következményét nem háríthatja a másik félre. A Ptk. tekintettel van ugyanakkor arra, hogy lehetnek előre nem látható, és az ellenszolgáltatás meghatározásakor ezért nem is kalkulálható költségek, amelyek megtérítése a fenti jogpolitikai megfontolások mellett is indokolt. A pótmunka ellenértékének a megtérítésére a vállalkozó változatlanul jogosult.
A Ptk. fenntartja azt a szabályt, hogy a vállalkozó díjra a teljesítést követően jogosult. A Ptk. a szerződés általános szabályai között rendelkezik arról, hogy az ellenszolgáltatás magában foglalja a szerződés teljesítésével rendszerint együtt járó költségeket, ezért ezek megtérítésére külön kikötés hiányában a vállalkozó nem jogosult (6:133. §). A Ptk. ezen szabálya következtében a jogalkotó valamennyi szerződéstípus esetén elhagyta a költségek megtérítésére vonatkozó szabályt. Az új szabályozás eredményeként a szerződés teljesítésével rendszerint együtt nem járó, de indokoltan felmerült költségek megtérítésére a vállalkozó – külön kikötés hiányában – nem jogosult.
A díjfizetésre vonatkozó norma világosan kifejezi a vállalkozás eredménykötelem jellegét. Bár a Ptk. kodifikációja során felmerült olyan álláspont, amely az eredménykötelmek és a gondossági kötelmek hatályos jog szerinti elválasztását vitatta, a Ptk. e tekintetben nem kívánt változtatni. Így felmerült, hogy a sikerdíjas megbízási szerződés e kikötés miatt vegyes szerződésnek minősül. A Szakértői Javaslat azonban rámutatott arra, hogy nem teszi vegyes szerződéssé a megbízási szerződést az, ha a felek sikerdíjat kötnek ki. A vállalkozó szolgáltatása a mű vagy valamely más, nem tárgyiasult konkrét eredmény, a megbízotté a gondos tevékenység, amelytől ugyan a felek szintén valamely eredményt várnak, de tisztában vannak azzal, hogy az eredmény – a feleken kívül álló, esetleg éppen a megbízó oldalán felmerülő okból – a megbízott gondos eljárása esetén is elmaradhat. Sikerdíjat is éppen azért kötnek ki a felek, mert a szerződéssel elérni kívánt eredmény elérése – a feleken kívül álló okból – bizonytalan. A felek azonban a szerződés megkötésekor tisztában vannak azzal, hogy az eredmény el nem érése esetén a megbízott csak abban az esetben vonható felelősségre, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A sikerdíj tehát nem teszi és nem is teheti eredménykötelemmé a jogviszonyt, az pusztán motiválni hivatott a megbízottat, aki azonban ilyenkor sem válik kötelessé az eredményt elérni. A megbízott nem követ el szerződésszegést, ha az eljárása eredménytelen, ennek jogkövetkezménye az lesz, hogy nem válik jogosulttá a sikerdíjra. Ha a sikerdíj a díj tekintetében vállalkozási szerződéssé alakítaná át a megállapodást, az azzal a következménnyel is járna, hogy a megbízott felelős lenne az eredmény elmaradásáért.
6:246. § [Törvényes zálogjog]
A vállalkozót a vállalkozói díj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek.
A Ptk. fenntartja a vállalkozót megillető törvényes zálogjogra vonatkozó szabályt, azt annyiban kiegészítve, hogy a zálogjog nem csak a díjkövetelést, hanem a vállalkozó költségeit is biztosítja.
6:247. § [A szolgáltatás átadás-átvétele]
(1) A vállalkozó a művet átadás-átvételi eljárás keretében köteles átadni, amelynek során a felek elvégzik az adott üzletágban szokásos azon vizsgálatokat, amelyek a teljesítés szerződésszerűségének megállapításához szükségesek.
(2) Határidőben teljesít a vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt teljesítési határidőn belül megkezdődik.
(3) Nem tagadható meg az átvétel a mű olyan hibája miatt, amely, illetve amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot.
(4) Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a tényleges birtokbavétel alapján állnak be.
(5) Ha a szerződés teljesítéséhez a vállalkozó dolog tulajdonjogának átruházására köteles, a dolog a mű átadásával és az ellenérték megfizetésével kerül a megrendelő tulajdonába.
A Ptk. 6:127. §-a rögzíti, hogy jogosult késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás minősége és mennyisége megfelelő-e. A vállalkozás körében a Ptk. ettől részben eltérően úgy rendelkezik, hogy átadás-átvételi eljárás keretében történik meg az átadás, azaz a megvizsgálási kötelezettség nem utólagos. Az átadás-átvételi eljárás célja, hogy a megrendelő meggyőződjön arról, hogy a teljesítés szerződésszerű-e. Az eljárás szabályait a Ptk. nagyvonalakban sem határozza meg, csupán annyit rögzít, hogy arra az adott üzletágban szokásos módon kell, hogy sor kerüljön.
A Ptk. kiegészíti az 1959-es Ptk.-nak az átadás-átvételre vonatkozó szabályát (396. §) a teljesítési határidő és a birtokátruházás kérdéseivel. Mivel az átadás-átvétel a vállalkozó kötelezettsége, eltérő szabály hiányában az ehhez szükséges idő is beszámítana a teljesítési határidőbe. A Ptk. ezért úgy rendelkezik, hogy a vállalkozó kötelezettsége csupán annyi, hogy az átadás-átvétel megkezdődjön a teljesítési határidőn belül, maga a folyamat azonban már nem számít bele a teljesítési határidőbe. Ez természetesen nem jelenti, hogy az átadás-átvétel során bekövetkező esetleges késedelem ne lenne szankcionálható.
A Ptk. rögzíti, hogy a megrendelő egyoldalúan nem tudja megakadályozni a teljesítést: ha a megrendelő nem vesz részt az átadás-átvételi eljárásban, akkor a birtokbavételhez fűződik a teljesítés joghatása, így például a megrendelő ezen időponttól viseli a kárveszélyt.
A Ptk. egyértelművé teszi, hogy az átadás-átvétel során felfedezett hiba csak akkor ad alapot az átvétel megtagadására, ha a hiba, illetve annak kijavítása vagy pótlása a rendeltetésszerű használatot akadályozza. Apró hiba esetén a megrendelő szavatossági jogait érvényesítheti, de az átvételt nem tagadhatja meg.
6:248. § [A szerződés lehetetlenülése]
(1) Ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és
a) a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt;
b) a lehetetlenné válás oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna;
c) a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg.
(2) Lehetetlenülés esetén a megrendelő követelheti, hogy a vállalkozó a megkezdett, de be nem fejezett művet neki adja át; ebben az esetben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A szerződési jog általános szabályai szerint, ha a szerződés teljesítése olyan okból marad el, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik, és az addig nyújtott szolgáltatás visszatérítéséről vagy ellenértékének megfizetéséről kell gondoskodni. Vállalkozás esetén – a jogviszony eredménykötelem jellege folytán – rendelkezni kell arról, hogy lehetetlenülés esetén díj mennyiben jár a vállalkozónak. E körben a Ptk. nem változtat a korábbi szabályozáson. A Ptk. fenntartja e szabály kapcsán az érdekkör fogalmat is, és arra a kódexben több helyen utal is (lásd bérlet, lízing). Az „érdekkör” a Ptk.-ban sem felelősségi kategória tehát, hanem a felek közötti kockázatelosztás szempontja olyan esetben, amikor a lehetetlenülésért egyik felet sem terheli felelősség.
A Ptk. az 1959-es Ptk. 400. §-át, amely a kárveszély és a mű újbóli előállításának szabályait tartalmazza, nem veszi át, mivel az külön szabály hiányában is értelemszerűen következik a szerződés általános szabályaiból.
6:249. § [Elállás, felmondás]
(1) A megrendelő a szerződéstől a szerződés teljesítésének megkezdése előtt bármikor elállhat, ezt követően a teljesítésig a szerződést felmondhatja.
(2) A megrendelő elállása vagy felmondása esetén köteles a vállalkozónak a díj arányos részét megfizetni és a szerződés megszüntetésével okozott kárt megtéríteni azzal, hogy a kártalanítás a vállalkozói díjat nem haladhatja meg.
Az 1959-es Ptk. 395. § (1) bekezdése biztosított a megrendelő indokolás nélküli elállási jogát kártalanítás ellenében. A Ptk. e rendelkezést annyiban pontosítja, hogy kijavítja azt a dogmatikai hibát, amely kizárólag elállásról rendelkezett, felmondási jogot azonban nem adott a megrendelőnek, így a teljesítés megkezdését követően e jogával a megrendelő – pusztán a Ptk. normaszövege alapján – nem élhetett volna. A Ptk. új szabálya egyértelművé teszi, hogy a megrendelő a teljesítésig bármikor jogosult elállni vagy felmondani. Ebben az esetben nem csupán kártalanítási kötelezettség terheli a megrendelőt, hanem köteles a teljesítés arányában a vállalkozói díjat is megfizetni.
6:250. § [Ingyenes vállalkozási szerződés]
(1) E fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan vállalkozási szerződésre, amely alapján a megrendelő ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.
(2) Ha a vállalkozó a szolgáltatás nyújtását ingyenesen vállalja, a megrendelő köteles a vállalkozó költségeit megtéríteni.
A Ptk. szerkesztési elve, hogy azon szerződések esetén, amelyeknek a Ptk. önálló szerződéstípusként nem szabályozza az ingyenes alakzatát, a Ptk. a visszterhes alakzatot szabályozó fejezet utolsó rendelkezéseként rendelkezik az ingyenes alakzatról. Ezzel elkerülhetővé válnak azok a viták, hogy pl. az ingyenes vállalkozási szerződés atipikus szerződésnek vagy vállalkozási szerződésnek minősül-e.
A Ptk. valamennyi ingyenes alakzat esetén egyértelművé teszi, hogy az ingyenesség csupán az ellenérték fizetésének kötelezettsége alól mentesít, de – a felek eltérő megállapodásának hiányában – értelemszerűen nem jár azzal, hogy a vállalkozónak dologi kiadásai merüljenek fel. A Ptk. ezért rendelkezik a vállalkozó költségeinek megtérítéséről.
A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések