6:268. § [A fuvarozó felelőssége]
(1) A fuvarozó felelősségét kizáró vagy korlátozó kikötés akkor is semmis, ha az a fuvarozó által súlyos gondatlansággal okozott károkra vonatkozik.
(2) Ha a fuvarozó a küldeményt több fuvarozási mód igénybevételével továbbítja, az egyes fuvarozási módok tekintetében tevékenységére az adott fuvarozási ág szabályait kell alkalmazni. Ha nem állapítható meg, hogy a kár hol következett be, a fuvarozó felelősségére e fejezet rendelkezései irányadóak.
(3) Ha a feladó külföldi, a fuvarozó által fizetendő kártérítés mértéke nem lehet magasabb, mint a feladó államának joga szerint fizethető legmagasabb kártérítési összeg.
(4) A küldemény elveszettnek minősül, ha azt a fuvarozó a fuvarozási határidő lejártától számított harmincadik napon belül nem szolgáltatja ki. Ha a küldemény a kártérítés megfizetése után megkerül, a fuvarozó köteles a feladót a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül értesíteni, és a feladó jogosult a küldeménnyel rendelkezni.
A feladó a fuvarozóval szemben felelős azért a kárért, amely a nem megfelelő vagy hiányzó csomagolásból, a küldeménnyel kapcsolatos adatok, információk és okmányok hiányából, hiányosságából vagy pontatlanságából származott.
Az 1959-es Ptk.-nak a fuvarozó felelősségére vonatkozó szabályai meg kívánták szigorítani a kimentés lehetőségét a kontraktuális felelősség általános szabályához képest. Tekintettel azonban a Ptk. új felelősségi rezsimjére, az 1959-es Ptk. fuvarozási felelősségi szabályai az eredeti céljukat már nem töltötték volna be, ezért a Ptk. ezen szabályokat elhagyta. E rendelkezések elhagyásának következtében a fuvarozó felelősségére a szerződésszegésért való felelősség általános szabályai érvényesülnek. Az egyetlen eltérő szabály e körben a követelések elévülésére vonatkozó szabály.
A (2) bekezdés a multimodális fuvarozás szabályait tartalmazza. Ha a küldeményt többféle fuvarozási mód igénybevételével továbbítják, akkor értelemszerűen az egyes ágazati szabályok irányadóak a felelősségre. A Ptk. új szabálya arra ad megoldást, hogy ha nem állapítható meg, hogy hol következett be a kár (pl. sérült meg a küldemény), akkor e szabályokat kell alkalmazni.
A (3) bekezdés indoka, hogy számos jogban található olyan rendelkezés, amely jelentősen korlátozza a fuvarozó kártérítési kötelezettségének mértékét. A Ptk. ugyan a törvényi szintű felelősségkorlátozást nem tartotta szükségesnek, de indokolatlannak tartotta annak a lehetőségnek a biztosítását, hogy a feladó nagyobb kártérítésre legyen jogosult a Ptk. szabálya alapján, mint a személyes joga alapján lett volna.
A Ptk. a gyakorlatban felmerült problémák megoldása érdekében új rendelkezést vezet be, amikor rendezi, hogy mikor lehet elveszettnek tekinteni a küldeményt. A fuvarozónak, a címzettnek és a feladónak egyaránt problémát okoz az a bizonytalan helyzet, amíg a küldemény ismeretlen helyen van. A Ptk. ezért kimondja, hogy a fuvarozási határidő lejártától számított harminc nap után a küldemény elveszettnek minősül. E rendelkezés alapján a feladó jogosult kártérítést követelni a fuvarozótól. A Ptk. rendelkezik arról az esetről is, amikor a küldemény a harmincnapos határidő elteltével megkerül. Mivel a kártérítés megfizetése a tulajdonjogi viszonyokon nem változtat, azaz a fuvarozó az elveszett küldemény tulajdonjogát nem szerzi meg, a fuvarozó köteles a feladót értesíteni a küldemény megkerüléséről, és a feladó ezt követően jogosult a küldeménnyel rendelkezni. Az elveszett küldeményért fizetett kártérítéssel a feladó köteles elszámolni, azt azonban jogosult a fuvarozóval a késedelem és az okozott károk miatt fennálló követelésébe beszámítani.
A tananyag az ELTESCORM TESZT keretrendszerrel készült
ÁROP-2.2.16-2012-2013-0001 - Az új Polgári Törvénykönyvhöz kapcsolódó képzések