Fővárosi Törvényszék - Elsőfokú ítélet szeméremsértési ügyben

A Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokon bűnösnek találta szeméremsértés bűntettében és 300 óra közérdekű munka büntetésre ítélte azt a 20 éves férfit, aki 2018. szeptember 10-én egy budapesti általános iskola előtt, két gyermekkorú iskolás lány szeme láttára súlyosan szeméremsértő cselekményt követett el.
 
Az október 10-i tárgyaláson a szabadlábon védekező vádlott beismerte és megbánta a bűncselekmény elkövetését. Tettére különösebb magyarázatot adni nem tudott, fennálló stresszes élethelyzetére hivatkozott. Az eset után a vádlott szakpszichológus segítségét kérte, azóta terápiás foglalkozásra jár, amelyről a tárgyalás során egy igazolást is becsatolt.
 
Tekintettel arra, hogy a vádlott a tárgyaláson bűnösségét beismerte, valamint az ügyészségi feljegyzésben foglaltakkal kapcsolatban ellenvetést nem fogalmazott meg, ezért a bíróság nem folytatott le külön bizonyítást, hanem a rendelkezésre álló adatok alapján hozta meg ítéletét.
 
A tárgyaláson elhangzott, hogy az ügyben kirendelt igazságügyi elmeorvos szakértő megállapításai szerint a vádlott az elkövetéskor és a vizsgálat idején sem szenvedett kóros elmeállapotban, tettének erkölcsileg elítélendő voltát felismerte, megbánást tanúsított.
 
Az ügyészség – az enyhítő és súlyosító körülmények figyelembevétele mellett – próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, míg a védő próbára bocsátás intézkedés kiszabását indítványozta.
 
A bíróság az ítéleti tényállást – tekintettel arra, hogy a vádlott beismerő nyilatkozatát elfogadta – az ügyészségi feljegyzésben foglaltakkal egyezően állapította meg.
Enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét, tettének ténybeli és bűnösségre is  kiterjedő beismerését, megbánását, továbbá azt, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Súlyosító körülménynek tekintette ugyanakkor a vádlott cselekményének társadalmi megítélését.
 
A büntetés kiszabásakor azonban nem értett egyet sem az ügyészség, sem a védelem indítványával. Ugyanis álláspontja szerint a vádlott javára szóló enyhítő körülmények túlsúlya nem indokolja a szabadságvesztés büntetés kiszabását, a próbára bocsátás pedig túl enyhe intézkedés lenne. A bíróság megítélése alapján a közérdekű munka büntetés és annak a felső határhoz közeli tartamának alkalmazása alkalmas a büntetéssel elérni kívánt célok biztosítására.
 
Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyészség súlyosításért, a vádlott és a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést, így az másodfokon folytatódik.
 
Budapest, 2018. október 10.
 
Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály