Fővárosi Törvényszék - Másodfokú határozat rágalmazási ügyben

A Fővárosi Törvényszék 2018. március 8-án meghozott másodfokú határozatával jogerősen felmentette T. Á. B. vádlottat az ellene rágalmazás vétsége miatt indult büntetőügyben.
 
A hvg.hu internetes oldalon 2013. február 27-én megjelent a vádlott „Miért legyen ő tisztességes?” című cikke. A cikkel érintett Zs. M. L., aki a cikk megjelenésekor miskolci alpolgármester és országgyűlési képviselő volt, 2013 márciusában magánindítványt, illetve feljelentést nyújtott be a vádlottal szemben rágalmazás vétsége miatt. Az elsőfokú bíróság 2014 októberében felmentette a vádlottat, majd az ügyben eljáró másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet és az iratokat megküldte az ügyészségnek, mert álláspontja szerint Zs. M. L. a cikk megírásának időpontjában hivatalos személynek minősült, ezért az ügyben az ügyészség volt jogosult vádemelésre. A Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség 2016 márciusában vádat emelt az újságíró ellen, majd 2016 novemberében elejtette azt. Ezt követően 2017. január 23-án Zs. M. L. jogi képviselője  pótmagánvádlóként vádindítványt nyújtott be rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt.
 
A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2017. július 6-án meghozott elsőfokú ítéletével bűncselekmény hiányában felmentette T. Á. B. a rágalmazás és becsületsértés vétségének  vádja alól. Az ítélet indokolása során rögzítette az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtett azon álláspontját, hogy az országgyűlési képviselővel és más közhatalmat gyakorló, közszereplő politikussal szemben, a közérdekű tevékenységével összefüggésben nem követhető el becsületsértés bűncselekménye. Hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság által meghatározott mércére, amelyet a közéleti kérdéseket érintő véleménynyilvánítási ügyekben eljáró büntetőbíróságoknak figyelembe kell venniük. A közügyek vitatását érintő nyilvános közlés büntetőjogi megítélésének összhangban kell lennie az Alaptörvényben biztosított, a véleménynyilvánítás szabadságából fakadó követelményekkel.
 
A bíróságnak ezt követően arról kellett döntenie, hogy a cikkben szereplő sérelmezett kijelentések tényállítások voltak, vagy értékítéletnek tekinthetőek. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ameddig a kifejtett értékítélet és vélemény összefüggésben áll a közügyekkel, élvezi a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos oltalmát, függetlenül attól, hogy helyes vagy helytelen, tetsző vagy nem tetsző, értékes vagy értéktelen gondolatot tartalmaz. Az olyan közlések, melyek célja önmagában mások bántása, megalázása vagy a közügyekkel össze nem függő támadása azonban nem tartoznak a véleménynyilvánítás szabadságának a védelme alá. Rögzítette, hogy ebben az ügyben az újságíró által írt és az internetes sajtóban megjelent cikk egyértelműen a közhatalmat gyakorló és alpolgármesterként tevékenykedő pótmagánvádló tevékenységével, az általa is vezetett településen történtekkel, valamint a vagyonosodásával foglalkozik. A cikk tehát nem öncélúan jelent meg, és az elsőfokú bíróság álláspontja szerint élvezi a véleménynyilvánítás magasabb szintű védelmét. Megállapította, hogy a pótmagánvádló a cikk megjelenésekor közszereplő volt, a vádlott újságíró és a cikk teljes egészében a közélettel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik és az újságíró ezekről fejtette ki a véleményét. Az alkotmánybírósági mérce alapján megállapította, hogy a pótmagánvádló által sérelmezett mondatok bár éles hangú kritikát fogalmaznak meg vele szemben, azonban ezekben a vádlott az értékítéletét, a véleményét fejezi ki. Az újságírók feladata pedig éppen a közügyek alakításában részt vevő személyek tevékenységével kapcsolatos értékítéletek, vélemények, akár súlyosabb kritikák megfogalmazása is és a büntetőjogi felelősségük, legvégső eszközként csak akkor állapítható meg, ha az feltétlenül szükséges és indokolt. A bíróság rögzítette, hogy a pótmagánvádló a cikk miatt nem indított sem sajtó-helyreigazítási, sem pedig személyiségi jogi pert a vádlottal szemben.
 
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezését – az indokolás kisebb pontosításával  - alapvetően helybenhagyta. A határozat indokolása során szintén utalt az Alkotmánybíróság gyakorlatára és megerősítette, hogy a pótmagánvádló által sérelmezett kifejezések egyike sem tekinthető a pótmagánvádló személyére vonatkozó tényállításnak, azok értékítéletként, kritikaként értelmezhetők. Következésképpen hiányzik a rágalmazás egyik szükséges tényállási eleme, így a vádlott felmentésének volt helye. A kifogásolt írás második felében írtak már kétség kívül tartalmaztak tényállításokat is, ugyanakkor azok – a cikk teljes szövegösszefüggését vizsgálva – már nem a pótmagánvádló személyére, hanem az újságíró által kritizált társadalmi jelenségre, folyamatokra vonatkoztak, amely viszont alkotmányos védelem alatt áll. A cikk célja bírálat és kritika megfogalmazása volt, ezért a vádlott nem követte el a rágalmazás bűncselekményét.
 
A határozat jogerős.
 
Budapest, 2018. március 9. 
 
Fővárosi Törvényszék Sajtóosztály