Győri Törvényszék - Elsőfokú ítélet a gondozási kötelezettségét elmulasztó vádlott ügyében

A Mosonmagyaróvári Járásbíróság elsőfokú ítéletében gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntette miatt L. S. vádlottat hat hónap – végrehajtásában két évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtása esetén a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette és rendelkezett a bűnügyi költség megfizetéséről is.
 
Az első fokú ítélet tényállása szerint a vádlott testvéreinek elköltözése, illetve édesapjának halála óta édesanyjával lakott egy dunakiliti házban. A sértett a férje halála után depressziós lett, 2010 óta a fokozatosan romló egészségi állapota miatt gondozásra szorult, depressziójára pedig gyógyszereket írt fel neki az orvos, amelyeket nem szedett. A sértett gondozására a vele egyháztartásban élő vádlott volt köteles. 2013 szeptemberéig a sértett néha kiment a szobájából tisztálkodni és enni, de miután a vádlotthoz ugyanebben az időszakban beköltözött élettársa, már a szobából sem ment ki, az élettárs a sértettel nem is találkozott. Ezután a vádlott gondoskodása abban merült ki, hogy ételt vitt be édesanyjának a szobába. A vádlott tisztában volt azzal, hogy a sértett nem, vagy csak keveset eszik az ételből, azt is tudta, hogy a testsúlya folyamatosan csökken, a gyógyszerit pedig nem szedi, és nem tisztálkodik. Bár a sértett pszichiátriai betegsége miatt maga zárkózott be a szobájába, és orvosi segítséget sem kért, mégis a vádlottnak a gondozási kötelezettsége körében biztosítania kellett volna a sértett egészségének megóvását. A vádlott az étel biztosításán túl semmit nem tett a sértett állapotának javításáért, a gyógyszerit nem íratta fel, orvosi segítséget nem kért. A vádlott ezzel a magatartásával a sértettel szemben fennálló gondozási kötelezettségét nem teljesítette, a gondozásra szoruló sértett életét, testi épségét és egészségét veszélyeztette. A sértett a 2014-ben, pontosan meg nem határozható időpontban, ismeretlenül maradt okból, az általa használt szobában elhunyt. A vádlott, több héttel azután, hogy a holttestet megtalálta, elrejtette a házuk pincéjében. A holttestet egy rendőri intézkedés során, 2016. januárjában fedezték fel.
 
A bíróság az ítélet indokolásában hangsúlyozta, hogy a bíróság mérlegelési körében azt kellett vizsgálni körültekintően, hogy mi az, ami morálisan volt elvárható a vádlottól és mi az a magatartás, amely a gondozási kötelezettség elmulasztása, mint büntetőjogi kategória körében vizsgálandó és értékelhető. A bíróság álláspontja szerint a vádlott azzal valósította meg a gondozási kötelezettség elmulasztását, hogy bár látta a sértett fokozatosan romló egészségi állapotát, nem kért segítséget, hanem belenyugodott abba, hogy a sértett állapota fokozatosan romlott.
 
A bíróság indokolásában kiemelte, hogy a sértett többi hozzátartozója sem tett meg mindent a sértett egészségi állapotának javításáért vagy legalább megőrzéséért, mégis a sértettel egy háztartásban élő vádlottnak észlelnie kellett volna az állapot romlását és azt, hogy orvosi segítségre van szükség. Önmagában az a körülmény, hogy a vádlott a sértett holttestét a pincébe bedobta, majd onnan körülbelül két évig nem került elő, a gondozási kötelezettség elmulasztása tényállásának megvalósulása szempontjából már nem bír jelentőséggel.
 
Az ítélet jogerős.
 
Győr, 2018. március 12.
 
Győri Törvényszék Sajtóosztály