7.2. A munkavállaló kártérítési felelőssége
7.2.2. Felelősség a vétkesen okozott kárért
7.2.2.3. Felróhatóság
Az Mt. 179. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló a munkajogviszonyból származó kötelességeinek megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az törvény itt az általános magatartási követelmények körében [Mt. 6. § (1) bek.] is rögzített általános elvárhatósági szabály megsértésével okozott kár megtérítéséről rendelkezik, azaz voltaképpen a polgári jogi felróhatóság kategóriáját használja. Ugyanakkor a vétkességi felelősség Mt.-beli szabályai tulajdonképpen áthidalják a felróhatóság és a vétkesség hagyományos polgári jogi differenciálásának problematikáját, amikor is a szándékosan és a gondatlan magatartással megvalósuló kár megtérítésének eseteit külön szabályozzák.
Az új szabályozás fenntartja tehát a vétkességi felelősséget, de a munkavállalóval szembeni elvárhatósági mérce objektivizáltabb – „az adott helyzetben általában elvárhatóságon” nyugvó - standardon alapul. A vétkesség (szándékosság, gondatlanság) tehát egyfajta individualizált morális, akarati hiba, melynek mértéke absztrakt, a rendes, derék ember (diligens et bonus pater familias) - általában elvárható - gondossági mértéke. A felróhatóság megítélésénél ugyanis jelentősége lehet objektív és szubjektív tényezőknek is, így a felróható magatartás is lehet vétkes, ezen belül szándékos vagy gondatlan. Ugyanakkor ennek a polgári jogi felelősség körében nincs érdemi jelentősége, hiszen a kártérítés mértékét nem a felróhatóság/vétkesség foka, hanem csakis a bekövetkezett kár határozza meg. A munkajogban a felróhatóság mércéje irányadó a felelősség megállapításánál, a szándékosság és a gondatlanság vizsgálata viszont a felelősség mértékénél jut kiemelt szerephez.
Korábban az elvárhatóságot nem általánosságban kellett értelmezni, hanem mindig a konkrét esetben, az összes körülmény mérlegelésével, a munkavállaló munkaköri követelményeinek, személyi viszonyainak figyelembevételével. Ezzel szemben a felróhatóság körében a munkavállaló személyi viszonyai már nem vehetők közvetlenül figyelembe.
