A vádirat szerint a terhelt és édesanyja – a sértett – 2016-tól egy egyszoba-konyhás lakásban zárkózottan éltek, társas kapcsolataik nem voltak, őket senki sem látogatta. A lakás rendkívül elhanyagolt állapotban volt, a helyiségekben sok felhalmozott szemetet és kacatot tartottak.
A fizikailag erősen leromló, sovány, erőtlenné váló sértett egyre kevésbé volt képes az önellátásra. Legalább két héttel 2020. november 10-e előtt gyakorlatilag mozgásképtelenné vált: a fűtetlen szobában napokon keresztül mindössze egy pelenkában és zokniban hanyatt feküdt a saját vizeletével és székletével szennyezett kanapén, a testére és hajára száradt hányadékában. A tartós, mozdulatlan fekvéstől a sértett hátán és keresztcsonti tájékán felfekvéses fekélyek is kialakultak. 
A terhelt 2020. november 10-én elment bevásárolni és a fűtetlen lakásban magára hagyta az édesanyját a fent leírt állapotban. Amikor hazaért észlelte, hogy édesanyja ugyan ad még életjeleket, de a kommunikációra már képtelen, ezért – egy ismerőse nyomatékos, telefonon történt felhívására – mentőt hívott hozzá. A kiérkező segítség az ekkora már 35 kilogrammra fogyott és 28,3 ℃ fok testhőmérsékletű sértettet kórházba szállította, de életét a szakszerű ellátás ellenére sem tudták már megmenteni.
Bár a vádlott tudott az édesanyja állapotáról, és látta azt is, hogy az egyre romlik, orvosi vagy egyéb segítséget nem kért, őt nem gondozta, nem ápolta, nem etette és nem is itatta. A terhelt tisztában volt azzal, hogy mindezek elmulasztása a sértett halálának bekövetkezését eredményezheti, azonban e következmény iránt közömbösséget tanúsítva elmulasztotta mindazon – a családi kötelékből fakadóan kötelező – aktív magatartás kifejtését, amellyel a halálos eredmény megakadályozására reális lehetősége lett volna.

Az ügyészség a terheltet emberölés bűntettével vádolja.

Megjegyzés: A bizonyítási eljárás tanúk és szakértő meghallgatásával folytatódik.