A vádirat szerint a más ügyben jogerős szabadságvesztésre ítélt terheltek közül az I. és II. rendű többször bántalmazta csendes, visszahúzódó zárkatársait. Előfordult, hogy éheztették őket – egyiküket – a későbbi áldozatot – több napi éheztetés után gyorsított evésre kényszerítették, majd miután kikötözték a kezeit és a lábait, megverték őt. A bántalmazás során az I. és II. rendű vádlott felszólította a III. rendű terheltet és egy másik zárkatársukat, hogy ők is üssék meg a sértettet. A III. rendű vádlott a zárkán belüli fogvatartotti hierarchiában betöltött szerepének megtartása érdekében, a másik férfi pedig a retorzióktól tartva eleget tett a két terhelt követelésének. Az I. és II. rendű vádlott ezután megtiltotta a sértettnek, hogy részt vegyen a gyógyszerosztáson, így téve elkerülhetővé azt, hogy a büntetés-végrehajtási intézet személyzete észlelje a férfi állapotát.

A III. rendű vádlott a két társa cselekményét mindvégig látta és felmérte annak súlyosságát, azonban nem próbálta megakadályozni azt és a tőle elvárható segítséget sem nyújtotta a sértett részére, aki a bántalmazás következtében elhalálozott. Életét csak a rövid időn belül nyújtott orvosi segítség menthette volna meg. A sértett halálához vezető folyamat több órán át tartott, a bántalmazás módja és körülményei, az elszenvedett sérülések jellege stb. az átlagost jóval meghaladó, elhúzódó fájdalmat, szenvedést, valamint félelmet okoztak az áldozatnak.

Az ügyészség az I. és II. rendű vádlottat aljas indokból, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére társtettesként elkövetett emberölés bűntettével, míg a III. rendű terheltet mint visszaesőt segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának bűntettével vádolja.

Megjegyzés: A bizonyítási eljárás a vádlottak és tanúk kihallgatásával folytatódik.