A jogerősen megállapított tényállás szerint a vádlott (50 éves, büntetlen előéletű, Somogy Megyei férfi) 2012-ben ismerkedett meg a 17 éves kora óta hajléktalan életmódot folytató I. számú sértettel. A nő szórólapozásból, alkalmi munkából tartotta el magát, lakása, jövedelme nem volt, családjával nem tartotta a kapcsolatot. A vádlott felajánlotta a sértettnek, hogy költözzön hozzájuk, gondozza beteg élettársát, cserébe lakhatást biztosít neki. Az I. számú sértett a vádlott házába költözött. Egy idő elteltével közte és a vádlott között szexuális kapcsolat is létrejött, melyből 2013 júniusában gyermekük született. A gyermek születését követően az I. számú sértett a vádlottól elköltözött és prostitúcióból próbálta eltartani magát, majd rövid idő elteltével a vádlott rábírására visszaköltözött hozzá. 2014 decemberében a vádlottól az I. számú sértettnek újabb gyermeke született. Ezt követően a vádlott és az I. számú sértett között a szexuális kapcsolat megszakadt. A sértett többször próbált elköltözni a vádlottól és önálló életet kezdeni, de a vádlott kihasználva azt, hogy közös gyermekeiknek ő a gyámja és a sértett lakhatása, megélhetése nem volt biztosítva, minden alkalommal sikeresen vette rá, hogy költözzön vissza hozzá.

A II. számú sértett részben a szüleinél, részben nevelőszülőknél nőtt fel. 2013-ban megismerkedett a vádlott fiával, nevelőszüleitől megszökött és a vádlott házába költözött. Miután kapcsolatuk megszakadt, a vádlott felajánlotta a nőnek, hogy továbbra is lakjon a házában. A vádlott és a II. számú sértett között szexuális kapcsolat is kialakult, a sértett érzelmileg erősen kötődött a vádlotthoz.

Mivel a vádlottnak a családi pótlékon kívül más rendszeres jövedelme nem volt, a sértettek 2016-tól 2018 szeptemberéig heti, kétheti rendszerességgel Ausztriába, Bécsbe utaztak prostitúciós tevékenységet folytatni. A sértettek, valamint a vádlott és családja az így megszerzett pénzből biztosították megélhetésüket. A vádlott rendszeres haszonszerzés érdekében maga szállította a sértetteket prostitúciós tevékenység végzésére Ausztriába, a határhoz közel szállást bérelt számukra, majd pár nap múlva értük ment. A sértettek a szexuális szolgáltatásért kapott pénzt minden esetben átadták a vádlottnak.

Miután a II. számú sértettet tiltott kéjelgés miatt Ausztriából kitiltották, 2018-tól 2020 februárjáig a vádlott hetente-kéthetente az 1. számú főút Győr és Mosonmagyaróvár közötti szakaszára szállította, hogy a prostitúciós tevékenységét ott folytassa. A vádlott a II. számú sértettnek minden alkalommal lakást bérelt és felügyelte prostitúciós tevékenységét. A prostitúció során keresett pénzt a II. számú sértett minden esetben átadta a vádlottnak.

Az első fokon eljárt Kaposvári Törvényszék a vádlott bűnösségét 2 rendbeli emberkereskedelem bűntettében állapította meg, ezért a vádlottat halmazati büntetésül 7 év szabadságvesztésre és 5 év közúti járművezetéstől eltiltásra, valamint 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani. Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés végett, míg az ügyész súlyosítás érdekében jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést visszavonta.

A másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla a vádlott által elkövetett cselekményt kerítés bűntettének minősítette, a vádlottal szemben kiszabott büntetést 1 év 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra enyhítette, valamint mellőzte a járművezetéstől eltiltás büntetést. Az ítélet jogerős.