A jogerősen megállapított tényállás szerint az elsőrendű vádlott (24 éves, többszörösen büntetett előéletű férfi) korábbi büntetéséből 2018 októberében szabadult. 2019. szeptember 3. napján felkereste apját, a másodrendű vádlottat (45 éves, büntetlen előéletű férfi). Együtt italoztak, ennek során a másodrendű azt mondta, hogy a sértett és társai néhány héttel korábban megverték őt. Az ittas állapotban levő elsőrendű vádlott hazafelé találkozott a közelben dolgozó sértettel, akit számonkért az apja bántalmazása miatt. A sértett tagadta a másodrendű vádlott megverését, mire az elsőrendű vádlott szidalmazni kezdte, majd felindultságában legalább három alkalommal, ebből kétszer igen nagy erővel, ökölbe szorított kezével a vele szemben álló férfi arcába vágott, 12 hét gyógytartamú többszörös–darabos arccsonttörést és állkapocscsont törést okozva neki. A harmadik ökölütés után a sértett először nekiesett a kerítésnek, majd hanyatt vágódott úgy, hogy a bal halánték-nyakszirt tájéka nagy erővel csapódott a füves, helyenként téglával kirakott talajnak és nyomban elveszítette az eszméletét. Az elesés következtében a sértett összességében 3-4 hónap gyógytartamú agykoponya törést és agyzúzódást szenvedett el. A sérülések közvetlen életveszélyt, súlyos egészségromlással és maradandó fogyatékossággal járó állapotot eredményeztek a sértettnél, de ennek kialakulásában korábbi betegsége és alkoholizáló életmódja is szerepet játszott.

Az elsőrendű és másodrendű vádlottak az eszméletlen sértettet közeli házuk udvarára vitték és a földre fektették. A sértett magatehetetlen, önmentésre képtelen állapotát látta a harmadrendű vádlott (38 éves, büntetlen előéletű, Tolna megyei nő) is, a másodrendű vádlott felesége. Egy idő után a sértettet, aki eszméletét továbbra sem nyerte vissza, kivitték az utcára és magára hagyták. A sértetthez a korábbi bántalmazást észlelő tanú hívott segítséget.

A Szekszárdi Törvényszék az elsőrendű vádlottat bűnösnek mondta ki életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, ezért mint különös visszaesőt 4 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A másodrendű és harmadrendű vádlott bűnösségét segítségnyújtás elmulasztásának vétségében állapította meg, a másodrendű vádlottat 1 év, a harmadrendű vádlottat 8 hónap fogházra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását a másodrendű vádlott esetében 4 évi, a harmadrendű vádlott esetében 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A törvényszék ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést az elsőrendű vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett. A másodrendű és a harmadrendű vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett.

A másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla az elsőrendű vádlott büntetését 6 év börtönre és 6 év közügyektől eltiltásra súlyosította. Az ítélet ezzel az elsőrendű vádlott vonatkozásában is jogerős lett.