Az elsőfokon eljárt Mohácsi Járásbíróság által megállapított tényállás szerint 2018. júniusában a 80 éves sértett otthonában elesett, melynek következtében bal keze és fejének bal halánték felőli oldala sérült meg. A mentők az idős asszonyt kórházba szállították, ahol a műszakvezető ápoló a sértett végtag sérülésére tekintettel a sebészeti osztályon dolgozó orvoshoz, a vádlotthoz irányította. A vádlott a sértett koponya és alkar röntgen vizsgálatát kezdeményezte, illetve neurológiai konzílium keretében bevonta (azóta elhunyt) kollégáját. A neurológus feltételezett diagnózisként agyrázkódást véleményezett és pihenést, a fizikai terhelés mellőzését illetőleg állapot rosszabbodás esetén (tudatzavar, görcsök) ismételt neurológiai vizsgálatot javasolt. A két orvos együttes javaslatot tett a beteggel kapcsolatos további teendőkre, majd a vádlott – miután a sértett alkarját begipszelték és fejsebét ellátták – őt otthonába bocsátotta. A sértett a következő napon fejfájásra és szédülésre panaszkodott és a következő éjszaka folyamán otthonában elhunyt. A sértett halála közvetlen, egyenes és kizárólagos ok-okozati összefüggésben volt a fejsérülésével, CT vizsgálata esetén észlelhető lett volna a keményburok alatti vérzés és műtéti beavatkozással élete nagy valószínűséggel, de nem kétséget kizáró módon, megmenthető lett volna.

Az elsőfokú bíróság a vádlottat az ellene foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Megítélése szerint a vádlott a sértett ellátása során nem a kezelőorvosaként járt el, hanem sebészeti ügyeletesként, konziliárusként, ahogy a neurológus kollégája is, így nem róható terhére, hogy nem rendelt el CT vizsgálatot, illetve kórházi megfigyelést, azt a sértett állapota a neurológus szakorvos számára tette volna indokolttá. A sebész orvos vádlott a neurológus szakvéleményét elfogadva, a tőle elvárt gondossággal járt el, amikor otthonába bocsátotta a beteget. A sértett ellátása során számos intézeti, a sürgősségi ellátást érintő szervezetbeli hiányosság volt tapasztalható, mely a hibás, nem aktualizált az intézeti protokollban a felelősségi körök nem kellő tisztázásában, azok ismeretének hiányában felvetik az intézményi felelősséget is.

A másodfokon eljárt Pécsi Törvényszék álláspontja szerint ugyanakkor a vádlottat a sértett kezelőorvosának kell tekinteni, aki nem alkalmazta azokat a diagnosztikai eljárásokat (CT vizsgálat, meghatározott laboratóriumi vizsgálatok), amelyek alkalmasak lettek volna a sértett balesete miatt az egészségi állapotában bekövetkezett és halálos eredményhez vezető változás elhárítására. E mulasztása és a sértett halála között közvetlen ok-okozati összefüggés áll fenn, ezért a bíróság a vádlott bűnösségét megállapította foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében, ezért őt 1 év időtartamra próbára bocsátotta.

A harmadfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel egyetértve a vádlottat az ellene foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, az ítélet jogerős.