Ítéletével megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla a nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt Sz. E. vádlott ellen folyamatban volt büntetőügyben az elsőfokon eljárt Kecskeméti Törvényszék ítéletét. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetéseken – a 15 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésen és a 10 év Magyarországról kiutasításon – azonban nem változtatott az ítélőtábla. A megváltoztatásra azért került sor, mert a másodfokú bíróság az eljárás során a helyszínen lefoglalt bűnjelek (az elkövetés eszközei) vonatkozásában hozott elsőfokú rendelkezésen módosított. 

A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint Sz. E. I. rendű vádlott és a II. rendű vádlott 1993-ban élettársként, majd az azt követő években házastársként éltek együtt. A vádlottak 1993 nyarán idényjellegű munkát végzek egy idős soltvadkerti nőnél, így ismerték a személyes körülményeit, otthonát. 

1993. szeptemberében a vádlottakat az akkori alkalmi munkaadójuk elbocsátotta, így 1993. szeptember 30-án a délelőtti órákban felkeresték a sértett idős asszonyt, aki nem volt otthon, így nem tudtak bejutni a házába. Még ugyanezen a napon délután ismét megjelentek a sértett otthonánál, aki behívta őket és a konyhában itallal kínálta a vendégeit. Az I. rendű vádlott egy szódásüveggel rátámadt a sértettre, több alkalommal nagy erővel fejbe ütötte, melynek következtében az asszony eszméletét vesztette, összeesett. 

A vádlottak ezután értékek után kutattak a házban, ahol megtalálták a sértett pénztárcáját. A sértett ekkor azonban életjeleket mutatott, így az I. rendű vádlott – egy a házban talált – kisméretű baltával több alkalommal, nagy erővel fejbe ütötte. A sértett az újbóli támadás következtében az életét vesztette. 

A vádlottak magukhoz vették az idős sértett 350.000 forint összegű készpénzét és még aznap éjszaka visszautaztak Romániába. Az elkövetők akkor ismeretlenek maradtak, de évtizedekkel később egy helyszínen talált csikken lévő DNS alapján végül sikerült őket azonosítani.

Elsőfokon nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a Kecskeméti Törvényszék 2024. október 8.-án Sz. E. I. rendű vádlottat, ezért őt 15 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte és 10 évre Magyarországról kiutasította. A bíróság kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra – a régi, elkövetéskor hatályos Btk. szabályai alapján – a büntetés legalább négyötöd részének kitöltését követően bocsátható. A bűncselekmény elkövetésében bűnsegédként részt vevő B. M. II. rendű vádlott büntetése (5 év fegyház, 5 év kiutasítás) elsőfokon jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság döntésével szemben az I. rendű vádlott és védője egyezően elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés – a kiszabott szabadságvesztés büntetés- és a kiutasítás tartamának csökkentése - érdekében jelentett be fellebbezést.

Az immár jogerős ítélet indokolása során Dr. Joó Attila tanácselnök kiemelte, hogy a Szegedi Ítélőtábla eljáró büntető tanácsa a törvényszék által megállapított tényállást – a másodfokú eljárás során tett kisebb kiegészítésekkel, helyesbítésekkel - megalapozottnak találta. Hangsúlyozta, hogy az I. rendű vádlott bűnösségének megállapítása és az általa elkövetett cselekmény minősítése is törvényes volt, ezek vonatkozásában az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi indokait mindenben osztotta. Következésképpen a felmentésre irányuló védelmi fellebbezések nem foghattak helyt. 

Az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy az I. rendű vádlottal szemben elsőfokon kiszabott – az elkövetéskor hatályos törvényi rendelkezésekre figyelemmel - a határozott tartamú szabadságvesztés büntetés törvényi maximumát jelentő - 15 év szabadságvesztés büntetés szükséges, egyben arányos büntetés, ezért annak enyhítésére sem látott lehetőséget. 

Az ítélőtábla álláspontja szerint az eset összes körülményét vizsgálva – főként a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre figyelemmel – a vádlottal szemben kiszabott maximális határozott tartamú büntetés alkalmas csak arra, hogy célját – mind generális, mind speciális visszatartó erejét kifejtve – elérje. 

Az I. rendű vádlott kérésének megfelelően - az ítélet kihirdetését követően - a Szegedi Ítélőtábla intézkedett, hogy a végrehajtás átadásával, a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetést a vádlott szülőhazájában tölthesse le. 

A jogerős ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.