Jogerős ítélet rablás bűntettének kísérletében
A másodfokon eljáró Szekszárdi Törvényszék a 2024. október 17-én tartott nyilvános ülésén – helybenhagyva a Dombóvári Járásbíróság elsőfokú ítéletét – rablás bűntettének kísérlete miatt 2 év 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélt jogerősen egy harmincas évei elején járó férfit. A vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A bíróság továbbá elrendelte a vádlottal szemben kiszabott és végrehajtásában felfüggesztett 1 év 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását is.
Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a vádlott 2024. február 3-án – anyagi nehézségei miatt – elhatározta, hogy a birtokában lévő gáz-riasztó pisztoly felhasználásával egy helyi vegyesboltból pénzt szerez. A fenti napon a kabátja alatt viselt pulóver kapucniját a fejére húzva, az arcát a sáljával részben eltakarva 15 óra 16 perckor megjelent a boltban, ahol az ott eladóként dolgozó sértettől egy üveg bort és egy szatyrot kért. Amikor a sértett a háta mögötti polctól visszafordulva az árut a pultra letette és megkérdezte a vádlottól, hogy kér-e még valamit, a vádlott úgy felelt, hogy „a napi bevételt a papírpénzt”. Eközben a nadrágjának jobb oldali zsebéből elővette a magánál tartott fegyvert, azt a jobb kezében a sértett által jól láthatóan az irányába tartotta. A vegyesbolt kasszájában ekkor mintegy 100.000 forint összegben volt papírpénz.
Amikor a sértett nem mutatott ijedtséget és a gyanúsított követelésének nem tett eleget, továbbá közölte, hogy „ne szórakozz öcsi, rendőr a tulajdonos és van kamera is”, a vádlott zavartan visszatette a pisztolyt a zsebébe és kijelentette, hogy az csak egy öngyújtó és a helyszínről késlekedés nélkül távozott.
A járásbíróság a vádlottat rablás bűntettének kísérlete miatt a fentebb írt büntetésre ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.
A törvényszék a fellebbviteli eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a bizonyítékokat a szükséges és elégséges körben feltárta, azokat alaposan értékelte és mérlegelte, a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére, cselekményét törvényesen minősítette. A járásbíróság a büntetéskiszabás során figyelemmel volt a büntetés kiszabás törvényben rögzített elveire, az enyhítő /bűnösségre kiterjedő beismerés, megbánás és bocsánatkérés, kiskorú gyermek tartása, cselekmény kísérleti szakban maradása/ és súlyosító körülményeket /büntetett múlt, speciális bűnismétlői minőség, felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatti elkövetés/ maradéktalanul feltárta, azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. A törvényszék álláspontja szerint az egyébként öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményért a mértékében a törvényi minimumot el nem érő büntetés – különös figyelemmel a cselekmény társadalomra veszélyességére – alkalmas, egyúttal szükséges az egyéni és a társadalmi bűnmegelőzésben testet öltő büntetési célok hatékony érvényre juttatásához, annak enyhítése nem indokolt, ekként a kiszabott szankciót érintetlenül hagyta.