A másodfokon eljáró Szekszárdi Törvényszék a 2024. november 20-án tartott tárgyalásán – megváltoztatva, jelentősen enyhítve a Szekszárdi Járásbíróság elsőfokú ítéletét – csalás bűntette miatt jogerősen megrovásban részesített egy hatvanas évei elején járó férfit. 

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a sértett megvásárolt egy bécsi barokk kis tálalószekrényt, az ahhoz tartozó bécsi barokk asztalt négy darab bécsi barokk székkel együtt, valamint egy ónémet rózsaszín-fehér színű konyhaszekrényt. A bútorok elég rossz állapotúak voltak, így elhatározta, hogy megjavíttatja azokat egy szakemberrel. A sértett ennek céljából felvette a kapcsolatot a műbútorasztalos végzettségű vádlottal. A sértett a bútorokat 2017. június 30-án elszállította Budapestre egy asztalosműhelybe, ahol a vádlott a restaurálási munkákat végezte volna. A vádlott vállalta, hogy a bútorokat 700.000 forintért restaurálja 2017. december 20-áig, illetőleg ezek értékesítésében is segítséget nyújt. A sértett ekkor 600.000 forint előleget adott át a vádlottnak készpénzben, majd a vádlott lánya által használt bankszámlára 2017. július 6-án további 100.000 forintot fizetett be. Ezt követően a sértett és a vádlott abban is megállapodtak, hogy a vádlott a sértett ónémet konyhaszekrényét is restaurálja 150.000 forintért, amit utóbbi felszállította Budapestre 2017. július 10-án és kifizette rögtön a munkáért járó 150.000 forintot készpénzben. Ezen felül a sértett 2017. augusztus 2-án további 200.000 forintot fizetett be a vádlott lányának bankszámlájára a restaurálások céljából.

A vádlott a bútorok restaurálását a sértettel történt megállapodásával ellentétben határidőben nem végezte el. A vádlott a sértettnek a határidő leteltét követően folyamatosan ígérgette, hogy a munkát el fogja végezni, és a bútorok értékesítése folyamatban van. A bécsi barokk tálalószekrény értéke 150.000 forint, a négy bécsi barokk szék értéke összesen 50.000 forint, a bécsi barokk asztal értéke 30.000 forint és az ónémet konyhaszekrény értéke 100 forint.

A vádlott a sértett által részére átadott, összesen 230.100 forint értékű bútort a sértett számára ismeretlen helyre vitte a műhelyből, és azzal sem a sértett, sem a hatóság felé nem számolt el, míg az előlegként átadott 1.050.000 forintot is saját céljaira költötte, azon nem vásárolt a munka elvégzéséhez szükséges anyagokat. A vádlottnak már a munka elvégzésében való megállapodáskor és a bútorok átvételekor sem állt szándékában a restaurálási munka elvégzése, illetőleg arra lehetősége sem volt, a sértettet már a megállapodásukkor tévedésbe ejtette, célja kizárólag a fent megjelölt pénzösszegek megszerzésére irányult, ezzel kívánt jogtalan haszonhoz jutni. A vádlott a bútorokat a sértettnek nem szolgáltatta vissza és a sértett által kifizetett pénzösszegekkel is csak 2023. év február hónapban számolt el, a büntetőeljárás tartama alatt több részletben fizette azt vissza, ekként az okozott kár az elsőfokú eljárás végére teljesen megtérült.

A Szekszárdi Járásbíróság a vádlottat üzletszerűen, nagyobb értékre elkövetett csalás bűntettében mondta ki bűnösnek és 2 év 3 hónap börtönbüntetésre, 250 napi tétel, összesen 375.000 forint pénzbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte a vele szemben felfüggesztett, 1 év 2 hónap börtönbüntetés végrehajtását.

Az ítélet ellen a védelem jelentett be fellebbezést elsődlegesen felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése végett.

A másodfokon eljáró törvényszék – különös tekintettel a cselekmény elkövetése óta eltelt jelentős időtartamra, a kár teljes megtérülésére, a vádlott hasznos társadalmi szerepvállalásaira, a sértett megbocsátására – a büntetés kiszabását meghatározó körülmények vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott cselekménye az elbírálás időpontjában már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy vele szemben büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen, így megrovásban részesítette a vádlottat, míg a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését mellőzte. Az ítélet jogerős.