Nemrégiben visszavonta az ítélőtábla mellett eljáró fellebbviteli főügyészség a Tolna Vármegyei Főügyészség által bejelentett fellebbezést, így már elsőfokon jogerős és végrehajtható lett a Szekszárdi Törvényszék tavaly év végén különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének tárgyában hozott marasztaló ítélete. 

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a negyvenes évei elején járó vádlott férfi 1995 óta élt testvérével, a sértett férfival regölyi ingatlanukban. A vádlott és a sértett kapcsolata gyermekkoruk óta problémás volt, gyakoriak voltak közöttük a veszekedések. Viszonyuk később tovább romlott, mert megtudták, hogy nem édestestvérek.

A gyermekkora óta epilepszia betegségben szenvedő és emiatt alkoholt csak ritkán fogyasztó vádlott kifejezetten neheztelt az italozó, alkoholista életvitelt folytató sértettre, amely a gyakori nézeteltéréseik alapja volt. A vádlott emberi kapcsolatai jelentősen beszűkültek, kettő kiskorú gyermekével és édesanyjukkal való kapcsolata teljesen megszakadt, így érdemi emberi kapcsolat hiányában a vádlott szinte kizárólag „Mazsola” nevű kutyájához kötődött, őt egyfajta barátnak, társnak tekintve.

A sértett 2023. július 15-én az esti órákra erősen ittas állapotba került. A vádlott aznap 22 óra körül ért haza és nyomban észrevette az udvaron mozdulatlanul fekvő, sérült kutyáját, amely miatt kérdőre vonta a sértettet. Utóbbi közölte, hogy a kézikaszával megütötte a kutyát, mert az ugrált. A sértett ezután sértőnek tartott megjegyzést tett a kutyára, amely miatt is a meglehetősen dühös és indulatos vádlott a szobájában magához vett egy, az emberi élet kioltására feltétlenül alkalmas, keményfából készült husángot. A vádlott azt a bal kezében tartva hátulról, a sértett számára teljesen váratlanul egy alkalommal, legalább közepes erővel a fejének bal oldalán megütötte a sértettet, aki ettől magatehetetlenül a folyosó padlójára, a konyha bejárati ajtaja irányába eldőlt. A vádlott az ekkor még életben lévő sértettet behúzta a konyhába, ahol legalább újabb három, közepes erejű ütést mért a padlón fekvő, magatehetetlen testvére fejére. A vádlott ezután a szobában tovább folytatta a még élő, oda saját maga bejutó testvére bántalmazását oly módon, hogy a fotelben ülő sértettet a husánggal ismételten, legalább három alkalommal, igen nagy erővel fejbe csapta. A sértett az elszenvedett, igen nagy erejű ütések következtében létrejött jobb oldali, nyílt darabos koponyacsonttörés és agyroncsolódás következtében életét vesztette.

A vádlott a testvére holttestét először egy nejlon-, majd egy vászonzsákba tette, majd a becsomagolt holttestet egy fém hordóba helyezte, majd abban kigörgette az udvarban lévő, 40 cm mély, zöldhulladék égetésre használt gödörhöz. A holttestet ebbe a gödörbe helyezte, amelyre zsákokat, furnérlemez darabokat, ruhaneműt, ágyneműket és földet halmozott.

Állampolgári bejelentésre a házhoz 2023. augusztus 18-án kiérkező rendőr felszólítására a vádlott elkezdte feltárni az udvarban lévő gödröt, majd bement a lakóházba, magához vett egy kést, amellyel a nyakát és jobb karját több helyen, felszínesen megvágta. Az intézkedő rendőr emiatt testi kényszert alkalmazott a vádlottal szemben, aki ezután felfedte, hogy a gödörbe rejtette testvére holttestét.

A bíróság a bűncselekmény elkövetését a bűnösségére is kiterjedően elismerő, letartóztatásban lévő vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 14 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, emellett beszámítani rendelte az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe, míg a vádlottat a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta. 

A bíróság az egyébként életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett, igen jelentős tárgyi súlyú élet elleni cselekmény büntetésének kiszabásakor a 15 év büntetési középmértékből indult ki, és súlyosító körülményként értékelte a vádlott agresszív személyiségjegyeit, indulatkezelési nehézségeit, illetve az ebből levezethető, személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességet. Enyhítő körülményként vette ugyanakkor figyelembe a vádlott büntetlen előéletét, nagy nyomatékkal beismerését, a felderítésben való közreműködését, továbbá a sértetti közrehatást, azaz azt a tényt, hogy a sértett durva, kihívó, felróható magatartása volt a bűncselekmény elkövetésének indítóoka. Ezek következtében a középmértéktől, egyben a vádhatóság által beismerés esetére indítványozott 16 év szabadságvesztéstől valamivel enyhébb szankció kiszabását látta tettarányosnak, egyben a büntetés céljainak elérése érdekében szükségesnek, elegendőnek.

Az ítélet ellen a főügyészség egyrészt súlyosabb minősítésért, a különös kegyetlenség minősítő körülményén felül – az időközben módosított vádra figyelemmel - védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének megállapítása érdekében, másrészt a büntetés súlyosításért, hosszabb tartamú fegyházbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A vádlott és védője az ítéletet a tárgyaláson tudomásul vette.

A másodfokú bíróság mellett eljáró fellebbviteli főügyészség ez év január elején visszavonta a vádhatósági fellebbezést, így másodfokú eljárásra az ügyben nem kerül sor, az ítélet ezáltal jogerőssé vált.