Az elsőfokon eljáró Szekszárdi Törvényszék a 2025. február 20-án tartott tárgyalásán életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azt az ötvenes éveinek vége felé járó nőt, aki 2023 februárjában vitájuk hevében egy késsel életveszélyesen megsebesítette az élettársát. A bíróság a vádlottat a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta. 

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a vádlott nő és a sértett férfi 15 éve éltek élettársi kapcsolatban Tolnán. A vádlott és a sértett viszonya mintegy három éve jelentősen megromlott, rendszeressé váltak közöttük a veszekedések. 2023. február 17-én a sértett 18:00 óra körüli időben ittas állapotban érkezett haza, majd a vádlott és a sértett között vita alakult ki. 19:00 és 21:30 óra közötti időben a szintén ittas állapotban lévő vádlott és a sértett között a lakóház konyhájában újfent szóváltás alakult ki. Az esti veszekedések kisebb lökdösődésig fajultak, végül a vádlott a spájzból kihozott egy 65 cm hosszú, 500 gramm tömegű sodrófát, amivel egy alkalommal háton ütötte a sértettet, aki ezt követően 21:21 órakor Facebook Messenger alkalmazáson keresztül felhívta a barátját, és beszámolt neki a veszekedésről, illetve a videohívás során megmutatta a hátán keletkezett sérülést. A hívás alatt a sértett rászólt a vádlottra, hogy ne hallgatózzon, aki folytatta a szóváltást és a konyhában – legalább közepes erővel – a homlokának bal oldalán a sodrófával megütötte a sértettet, aki védekezésül kicsavarta az eszközt a vádlott kezéből.

Ezután a sértett bántalmazásával felhagyni nem akaró vádlott az egyik konyhafiókból kivett egy 33 cm hosszúságú, 19,5 cm pengehosszúságú, műanyag markolattal bíró, acélból készült, Victorinox márkájú konyhakést, amit a bal kezében fogva egy alkalommal megszúrta a vele szemben álló, hátráló – a felsőtestén ruhát nem viselő – sértettet a mellkasa jobb oldalán, közép tájon. Az események alatt a sértett – a videohívás megszakítása nélkül – letette a telefonját, így a barátja vonalban maradt és a sértett segítségkérését hallva azonnal értesítette a központi segélyhívót. 

A vádlottól elszenvedett bántalmazás következtében a sértett többek között a mellkas jobb oldalán, egy kb. 2,5 cm-es, haránt irányú, a jobb alsó tüdőlebeny irányába tartó, kb. 5 cm mély sebzést, szúrva-metszett sérülést, illetve a szúrcsatorna falában a jobb oldali belső mellkasi verőér sérülését szenvedte el, amely utóbbi jelentős mennyiségű vérzéssel járt, és ún. légmellet idézett elő. Ez utóbbi sérülés súlyos, közvetetten életveszélyes sérülésnek minősül, illetve további súlyosabb sérülés kialakulásának – pl. áthatoló szív, nagyér vagy tüdő sérülés – kockázata is fennállt, amelyek elmaradása a véletlenen múlt. A sértett homlokát érő eszközös bántalmazás alkalmas volt a jelenleginél súlyosabb sérülés (pl. koponyacsont törés, agyrázódás) létrehozására, amelynek elmaradása elsősorban a sértett védekező magatartásának köszönhető. A kiérkező mentők a sértettet kórházba szállították, ahol életmentő műtéttel az állapotát stabilizálták. 

A főügyészség emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat a társát bántalmazó nő ellen, de a bíróság - a bűnösségét csak részben elismerő - vádlottat végül életveszélyt okozó testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek.  A bíróság a lefolytatott, igazságügyi orvos-, nyom-, fizikus és pszichológiai szakértői bizonyítást is magában foglaló bizonyítási eljárást követően arra az álláspontra jutott, hogy a vádlotti cselekmény indulati magatartásnak tekinthető, az ölési szándékot sem a bántalmazás lefolyása (sodrófával kezdődött a támadás, annak elvételét követően kialakult indulati állapotban vette csak a vádlott magához a kést), annak körülményei (kisebb erővel történő szúrás, lényegében a sértett késbe történő „belemozgása”, kevésbé mély seb ejtése), sem az érintettek kijelentései, valamint a cselekmény utáni magatartása nem támasztották alá. 

A bíróság az egyébként kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmény büntetésének kiszabásakor – méltányolva a vádlott családi körülményeit, így azt a tényt, hogy tartósan beteg nagykorú gyermeke, illetve testvére felügyeletéről is egyedüliként gondoskodik - a büntetési minimummal megegyező, enyhébb szankció kiszabását látta tettarányosnak, a büntetés céljainak elérése érdekében szükségesnek, egyben elegendőnek.

Az ítélet ellen a főügyészség egyrészt súlyosabb minősítésért, emberölés bűntette kísérletének megállapítása érdekében, másrészt a büntetés súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, míg a vádlott és védője enyhítésért, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése érdekében élt jogorvoslattal.

Az ügy a Pécsi Ítélőtáblán folytatódik.