A Fővárosi Törvényszék P. L. G. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében, robbanóanyaggal, robbanószerrel visszaélés bűntettében és terrorcselekmény bűntettének kísérletében. Ezért őt halmazati büntetésül életfogytig tartó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban 25 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a vádlott terhén megállapított terrorcselekmény bűntettének kísérletét átminősítette, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évre súlyosította, egyebekben az elsőfokú ítéletet kisebb pontosításokkal helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a terhelt védője terjesztett elő perújítási indítványt. Új bizonyítékként 8 igazságügyi magánszakértői véleményt mellékelt, amelyek álláspontja szerint valószínűvé teszik, hogy a terheltet fel kell menteni vagy lényegesen enyhébb büntetést kell vele szemben kiszabni.

1. Az újonnan beszerzett informatikai szakértő vélemény valamennyi kamerafelvétel komplex elemzésén alapul, s figyelembe vett olyan kamerafelvételeket is, melyek nem képezték az alapeljárás részét.

2. A szakértő helyszíni szemle keretében mérőszalaggal és lézeresen is referencia adatokat vett fel az elkövető magasságának meghatározására, az elkövető testmagasságát 167 cm-ben, P. L. G. elítélt testmagasságát 185 cm-ben állapította meg. Ez alapján kizárta, hogy a felvételeken elkövetőként azonosított személy azonos az elítélttel.

3. E szakértő azt is megállapította, hogy informatikai szempontból nem igazolható az az ítéleti megállapítás, hogy a Belügyminisztérium részére elküldött „Mi tettük” elnevezésű e-mail küldője a terhelt volt.

4. Az elektronikai magánszakértői vélemény szerint a Teréz körúti robbantást nem az ítéletében írt bombával követték el.

5. Az igazságügyi vegyész és környezetvédelmi szakértő szerint téves a jogerős ítélet azon megállapítása, miszerint a terhelt az ingatlanában előre bekevert, ammónium-nitrát alapú robbanóanyagot tartott. Utalt arra is, hogy a terhelt ruházatára a robbanáskor szétszóródott ammónium-nitrátból utóbb kimutatható mennyiségnek kellett volna rakódnia, ennek ellenére a lefoglalt cipőről, övtáskáról, a személygépkocsi belsejéből az anyag nem volt kimutatható.

6. Az alapeljárásban nem vizsgálták, hogy a terhelt DNS maradványai miként kerülhettek feltűnően szabályos elhelyezkedéssel a robbantás helyszínére. A csatolt forenzikus fizikus szakvéleménye azt igazolta, hogy a terhelt DNS-ét hordozó bűnjelek adott helyzetükbe mindössze 0,004%-os valószínűséggel kerülhettek, ami azt jelenti, hogy a külső manipuláció esélye 99,996%.

7. A mérnökszakértői vélemény szerint az általa vizsgált telefonkészülék a híváslistákban nem szerepel sem hívó, sem hívott félként, a terhelt telefonhasználatára és cellapozícióira vonatkozó rendőri jelentések ezért nem megalapozottak. Az átadott híváslisták származása a szakértő szerint nem beazonosítható, bizonyítékként nem felhasználható.

8. Az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye az alapeljáráshoz képest szélesebb körű tesztvizsgálatokon és exploráción alapul, olyan kérdéseket is vizsgál, amelyeket a korábbi vélemény nem érintett. E szerint a cselekmény terhelt általi elkövetése a bizonyossággal határos valószínűséggel kizárható, mert az nem egyeztethető össze a személyiségjegyeivel, szocializációjával, az eljárás során és fogvatartásban tanúsított magatartásával, vallomásai valótlanok lehettek.

A védő mindezekkel azt kívánta valószínűsíteni, hogy a terheltet valamennyi, a terhére rótt bűncselekmény vádja alól fel kell menteni, ezért indítványozta a perújítás elrendelését és az alapügyben kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztését.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a perújítási indítvány elutasítását kérte. Az ügyészi hivatkozás szerint a védő által felajánlott bizonyítékok nem tekinthetők újaknak, mert az azokkal kapcsolatos tényeket a bíróságok már értékelték, vagy pedig elutasított bizonyítási indítványok tárgyát képezték.

A védő megítélése szerint új bizonyítékokat csatolt, amelyek közül több szakértői vélemény önmagában is elég lenne a perújítás elrendeléséhez.

A Fővárosi Ítélőtábla végzésében rögzítette, hogy a magánszakvélemények többsége az alapügyben felmerült tényekre vonatkozik, néhány szakértői megállapítás fel nem merült tényre is vonatkoztatható.

Az alapeljárásban bizonyítást folytattak arra, hogy a terhelt beismerő vallomása miként keletkezett; vannak-e valótlan elemei a kamerafelvételek alapján, emiatt megkérdőjelezhető-e a cselekmény helyszínén való jelenléte; hogy mekkora az elkövető testmagassága; lehetett-e más az elkövető, megállapítható-e a terhelti vallomásban és az e-mailben leírt robbanószerkezet robbant volna; hogy a tőle lefoglalt laptop és telefon adattartalma mit támaszt alá; hogy az általa használt e-mail címet ténylegesen ő használta-e, ezen eszközökön megállapítható-e a részéről előzményi cselekvés; miként történt a Belügyminisztériumnak a szöveges üzenet elküldése; ennek időpontjában létezett-e a szöveg második, addig el nem küldött szövegrésze; illetve a terhelt pszichológiai jellemzői, karaktere alapján részvétele a cselekményben kizárható-e.

A terhelt DNS-ét tartalmazó bűnjelek elhelyezkedésével kapcsolatos bizonyítási indítványokat az első- és másodfokú bíróság elutasította, mert a genetikai szakértői vizsgálat eredménye rendkívüli módon alátámasztotta, hogy elkövetőként az elítélt jöhet figyelembe.

Az informatikus magánszakértői véleményeivel kapcsolatban az ítélőtábla megállapította, hogy a védő által hivatkozott térfigyelő kamera felvétele a nyomozati iratok részét képezte, azt a nyomozó hatóság részletes elemzésnek vetette alá, e jelentéseket a bíróság értékelte, a kamerafelvételek releváns részeit a tárgyaláson megtekintette, és tanúként hallgatta ki a térfigyelő kamerák felvételével foglalkozó munkacsoport tagjait.

A törvényszék a terhelti vallomást alapvetően összhangban állónak találta a rendelkezésre álló további bizonyítékokkal. A becsatolt magánszakvélemény a perújítás megengedhetősége szempontjából nem minősül új bizonyítéknak.

Az elkövető testmagasságával kapcsolatban széles körű bizonyítás folyt, az kompetenciával rendelkező szakértő szakvéleményén alapult, a kamerafelvétel torzításának lehetőségét is körüljárták.

A terhelt informatikai eszközeit, az azokon fellelhető tartalmakat az alapeljárásban ugyancsak részletesen elemezte a bíróság.

A mérnökszakértői azon megállapítása, hogy informatikailag nem igazolható, hogy azt a terhelt küldte el, a perújítást nem alapozza meg, mert további bizonyítékok és logikai következtetés alapján a bíróságok valamennyi bizonyítékot elemző mérlegeléssel azt minden kétséget kizáróan megállapították.

A robbantásnak a „Mi tettük” e-mail tartalmával, a terhelt beismerő vallomásával, a házkutatás során lefoglalt anyagokkal és tárgyakkal való kapcsolatát a bíróság széles körben vizsgálta, igazságügyi fizikus és tűzszerész szakvéleményeket értékelt. Az ítélőtábla álláspontja szerint a perújítás elrendelésére nem adhat alapot, hogy a védő által utóbb felkért elektronikai és vegyész magánszakértők nem értettek egyet az alapügyben eljárt fizikus és tűzszerész szakértőkkel.

A magánszakértői vélemények több vonatkozásban feltételezéseket, bizonyíték mérlegelést tartalmaznak. E körben a másodfokú bíróság is foglalkozott azzal, hogy a robbanás helyszínén miért nem lelték fel a terhelt által megjelölt robbanószer minden komponensét. A bíróságok számtalan más bizonyíték egybevetése alapján jutottak a tényállásban leírt, az elektronikai magánszakértő által vitatott, szakértői kompetenciájába tartozó megállapításokhoz.

A vegyész szakértői vélemény kapcsán az ítélőtábla rögzítette, hogy az a körülmény, hogy a helyszínen egyes alkotórészeket külön-külön találtak meg, megjelenik az alapeljárásban meghallgatott szakértő véleményében is. A terhelt saját elmondása szerint a cipője kivételével a teljes ruházatát megsemmisítette a cselekményt követően, a lefoglalt cipő típusazonosnak volt mondható a kamerafelvételen látható cipővel, a további, szakértő által hiányolt nyomokat a gépkocsiban, övtáskán a terhelt felszámolhatta az elfogásáig eltelt időben, perújítás elrendelésére alkalmas bizonyítékot a terhelt javára a szakértő megállapításai nem tartalmaznak.

Az igazságügyi pszichológus magánszakértő vélemény kapcsán az ítélőtábla kifejtette, hogy az az alapügyben eljárt szakértő megállapításait kérdőjelezte meg. A nyomozás során a vádlott elmeállapotának vizsgálatára szakértői vélemény született, az elsőfokú bíróság újabb együttes elmeorvos-, orvos- és pszichológus szakértői véleményt szerzett be. A szakértők véleménye között nem volt ellentét, őket a bíróság egymás jelenlétében meghallgatta, fenntartották véleményüket. A védelem a másodfokú eljárásban újabb pszichológus, illetve pszichiáter szakértők kirendelését indítványozta, melyet az ítélőtábla indokoltan elutasított.

Összességében az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy a védő által becsatolt szakvélemények egyike sem tartalmaz olyan perdöntő jelentőségű tényre vonatkozó új bizonyítékot, amely alkalmas lehet a jogerős ítélet megállapításainak cáfolatára, s amely a terhelt felmentését vagy vele szemben lényegesen enyhébb büntetést eredményezhetne, ezért a védő perújítási indítványát elutasította.

A végzés nem végleges, ellene az indítványt előterjesztő védő fellebbezhet a kézbesítéstől számított 8 napon belül.

Az ítélőtábla haladéktalanul gondoskodott a határozat felek részére történő megküldése iránt.

Budapest, 2023. szeptember 05.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság