Jogerős ítélet a betegtársa halálát okozó férfi ügyében
A gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt B. L. J. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla az enyhítésért bejelentett védelmi fellebbezéseket alaposnak találta, ezért a 2023. november 28-i tanácsülésen meghozott ítéletével a vádlottal szemben elsőfokon kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 1 évre enyhítette és annak végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletet kisebb pontosításokkal helybenhagyta.
A Fővárosi Törvényszék 2023. június 23-án előkészítő ülésen meghozott ítéletével B. L. J. vádlottat gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt 1 év 6 hónap fogházban végrehajtandó büntetésre ítélte azzal, hogy legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az 500.000 forintot meghaladó bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlottat 2021. április 1-jén egy hajléktalanszállóról rosszulléte miatt az egyik budapesti kórházba szállították, ahol COVID-19 fertőzöttsége miatt a COVID-osztályon helyezték el. A kétágyas kórteremben egy idős férfi is feküdt, akinek az ágya a vádlott ágyának elmozdítása nélkül nem volt a folyosóra kitolható. A terhelt a vádbeli időszakban dohányos volt.
2021. április 6-án hajnalban az ágyban meggyújtotta az öngyújtóját, amitől az ágyneműje tüzet fogott. A férfi segélykiáltására a kórteremhez siető ápolók elzárták a szobában lévő vezetékes oxigént, megkezdték a tűz oltását és segítséget is hívtak. Bár az amputált lábú vádlott még ki tudott kúszni a szobából a folyosóra, a teljesen mozgásképtelen sértettet – az ápolók oltási tevékenysége ellenére – az egészségügyi személyzet már eredménytelenül próbálta kimenekíteni a helyiségből. Az idős férfit a kiérkező rendőröknek sikerült kihozniuk a szobából. A sértett a szakszerű orvosi ellátás ellenére rövid időn belül életét vesztette.
A vádlott azzal, hogy a kórteremben meggyújtotta az öngyújtóját, a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta, ezért nem látta előre magatartásának lehetséges következményeit, így különösen azt, hogy a kórteremben tüzet okozhat, amely akár más személy, így elsősorban az ugyanezen szobában fekvő, ágyhoz kötött, menekülésre képtelen betegtársa halálához is vezethet. A tűz következtében a kórterem berendezésében és eszközeiben több mint 15 millió forint kár keletkezett.
Az előkészítő ülésen a vádlott beismerte a bűnösségét és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. A büntetés kiszabásakor a bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott idősebb korát, büntetlen előéletét, nyomatékos súllyal a beismerését és megbánását, az időmúlást, a terhelt egészségi állapotát, mozgássérült voltát, valamint azt, hogy ő maga is sérüléseket szenvedett cselekménye elkövetésekor. Súlyosító körülmény volt ugyanakkor az, hogy a sértett halála kifejezett fájdalom és szenvedés után következett be.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség súlyosításért, a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A korlátozott felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértést nem valósított meg, a vádlott beismerő nyilatkozatát törvényesen fogadta el. Felmentésnek vagy az eljárás megszüntetésének nem volt helye.
Az ítélőtábla a vádlott személyi körülményeit annyiban egészítette ki az igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény alapján, hogy nem szenved és a cselekmény idején sem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely kizárná vagy korlátozná a cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
A büntetés kiszabása körében irányadó körülmények annyiban szorultak kiegészítésre, hogy a vádlott javára kellett értékleni, hogy a kórházban a tűzjelző készülék nem működött, amely a hatékony mentést késleltette, valamint azt is, hogy a sértett kimentése a jelenlévő ápolószemélyzet részéről technikai okokból nem volt lehetséges, úgy volt a szobában elhelyezve, amely a hatékony és gyors mentést eleve kizárta. Így tehát, bár a sértett halálához vezető okfolyamatot a vádlott indította el, ekként a büntetőjogi felelősségének a megállapítása és a cselekmény minősítése is törvényes, azonban számos olyan, a vádlottól független közrehatás is megállapítható, amely a sértett hatékony mentését hátráltatta.
Ezen körülmények alapján az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben nem indokolt a törvényi minimumnál hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, a vádlott büntetlen előélete, és életkora alapján pedig a büntetési célok a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhetőek, így annak végrehajtását próbaidőre felfüggesztette, és a próbaidő tartanát is egy évben határozta meg.
A feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezést ennek folytán annyiban kellett pontosítani, hogy az a szabadságvesztés végrehajtása elrendelésére vonatkozik.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit kisebb pontosításokkal helybenhagyta.
A másodfokú bíróság haladéktalanul gondoskodott az ügydöntő határozat feleknek történő kézbesítése iránt.
Budapest, 2023. december 05.
Fővárosi Ítélőtábla
Sajtótitkárság