Az emberölés bűntette miatt N. I. ellen indult büntetőügyben a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a mai napon kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet kisebb változtatásokkal helybenhagyta, mellyel az eljárás jogerősen befejeződött. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt terhelt soha nem bocsátható feltételes szabadságra.

A Fővárosi Törvényszék a 2022. november 15. napján meghozott ítéletével – az ugyancsak emberölés miatt vele szemben kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság hatálya alatt álló - vádlottat különös kegyetlenséggel, különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntette miatt tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, vagyis úgy rendelkezett, hogy a terhelt az életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. Emellett 10 év közügyektől eltiltásra ítélte és megszüntette a részére korábbi életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot is.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2008. augusztus 10. napján az esti órákban a Kútvölgyi úti kórházépület melletti erdős területen élő hajléktalan sértettet – előzetes szóváltást követően – égésgyorsító anyaggal leöntötte és meggyújtotta, akinek szinte a teljes testfelülete lángra kapott és 15-20 percen keresztül égett. A vádlott cselekménye következtében a sértett a testfelszín 92%-át érintő III-IV. fokú égési sérüléseket szenvedett légúti égéssel, az ennek eredményeként kialakult égési sokk következtében pedig 2008. augusztus 12. napján, az intenzív kórházi kezelés ellenére is életét veszítette.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést felmentés végett.

Az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket nem találta megalapozottnak.

A teljeskörű felülbírálat eredményeként a másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, hatályon kívül helyezéshez vezető eljárási szabálysértést nem észlelt. Az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázási kötelezettségének az időmúlás és az elkövetéshez közeli hatósági intézkedésekből nyerhető adatok szegényes volta ellenére messzemenően eleget tett. Az általa megállapított tényállás mindenben hiánytalan és pontos, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, az a vádlott védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok okszerű értékelésén alapul, így a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

Jelen ügyben a vádlott zárkatársainak a tanúvallomásai a sértett bűncselekménnyel összefüggésben bekövetkezett halálára és az elkövető személyére vonatkoztak, hiszen egyező állításuk szerint nekik a vádlott beszámolt a cselekmény elkövetéséről, a sértett felgyújtásáról. A vádlott által kézzel írt „önvallomásában” is saját cselekvőségéről számolt be, mely bizonyítékként ugyancsak felhasználható volt. Kifogástalanul vezette le a törvényszék, hogy bár a tűzvizsgálati jelentés alapján nem indult büntetőeljárás, a körülményekből csak arra lehetett következtetni, hogy a sértett testfelülete 92 %-ának megégését idegenkezűség okozta, az nem véletlen baleset folytán következett be.

Az „önvallomás” folytán indult büntetőeljárás során igazolódott a sértett égési sérülésével és halálával kapcsolatban az abban írt idegenkezűség, s az is kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a tűzoltók kiérkezésekor a vádlott a helyszínen tartózkodott, még tanúkénti kihallgatására is sor került. Ugyanakkor az általa ekkor előadottakat az élettársa cáfolta, aki határozottan állította azt, hogy a tűz keletkezésekor a vádlott nem tartózkodott vele a gépkocsiban, csak azt követően érkezett, és mintha égési sérülést látott volna a karján, de azt is, miszerint a vádlott mindig tartott magánál benzint kannában, s a sértettel való kapcsolata jóval szorosabb volt, mint amit a vádlott állított. A tanú arról is beszámolt, hogy a sértett halálával kapcsolatos témát a vádlott szándékosan kerülte. Azt, hogy a vádlott egy gondosan felépített történetet adott elő, a tűzvizsgálati helyszíni szemlét végzők is szokatlannak minősítették. Ez azonban logikus magyarázatot nyer, ha a vádlott volt az elkövető, aki maga is megdöbbent, hogy a kiérkező tűzoltók a sértettet még eszméleténél, beszélő állapotban találták, s így olyan nyilatkozatot tett, mely személyéről a gyanút elterelte. A tűzvizsgálati szakvélemény, a vádlott „önvallomása”, zárkatársainak és az ügyben kihallgatott egyéb tanúk vallomásai alapján azonban kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a vádlott követte el a vád tárgyává tett kirívóan súlyos élet elleni cselekményt.

Az elsőfokú bíróság tehát okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és törvényesen minősítette cselekményét különös visszaesőként és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének.

A vádlott az előéleti adatok szerint társtettesként, több emberen, különös kegyetlenséggel, részben nyereségvágyból, aljas célból, előre kitervelten és hivatalos személy ellen elkövetett emberölés bűntette miatti életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése után, a feltételes szabadság tartama alatt, tehát a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el újabb bűncselekményt, mely visszaesői minőségét megalapozza.

Jelen esetben az időmúlás ellenére a cselekmény kimagasló tárgyi súlya mellett, melyet jól jelez az emberölés kétszeres minősülése, a hajléktalan, társadalom perifériájára szorult sértett elleni gátlástalan elkövetés, a vádlott személyében rejlő  kirívó társadalomra veszélyességnek, az életfogytig tartó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság és más büntetőeljárások hatálya alatti elkövetésnek olyan nyomatéka volt, amely miatt a határozatlan tartamú szabadságvesztés kiszabása a másodfokú bíróság álláspontja szerint sem volt mellőzhető. Ezekre figyelemmel az általános, de főként az egyéni prevenciós büntetési cél, azaz annak megelőzése, hogy a vádlott bűncselekményt kövessen el, kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztéssel érhető el. Miután a vádlottat ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, az újabb életfogytig tartó szabadságvesztésből a Btk. mérlegelést nem tűrő rendelkezése értelmében feltételes szabadságra nem bocsátható.

Budapest, 2023. július 05.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság