Az emberölés bűntette miatt B. Á. F. és társa ellen indult perújítási eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla nem találta alaposnak az alapítélet hatályon kívül helyezéséért és a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapításáért bejelentett ügyészi fellebbezést, ezért a mai napon kihirdetett végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság perújítást elutasító végzését. Ezzel hatályban maradt az alapítélet, amely bizonyítottság hiányában felmentette az ügy két terheltjét az ellenük emelt vád alól.

A Fővárosi Törvényszék a 2016. április 20. napján kelt ítéletével felmentette mindkét biztonsági őr terheltet a társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vád alól, mivel nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy 2011. december 3-án a hajnali órákban ők voltak azok, aki H. G. sértettet a Hajógyári szigeten bántalmazták, majd a Dunába dobták, aminek következtében a sértett életét vesztette. Az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a sértett édesanyja kezdeményezett perújítási eljárást arra hivatkozva, hogy jogi képviselőjüknél önként jelentkezett egy tanú, aki olyan körülményekről tudna beszámolni, amely a terheltek bűnösségének megállapítását eredményezhetné.

A fellebbviteli főügyészség perújítási nyomozást, s ennek keretében a büntetésvégrehajtási intézetben büntetését töltő 24. számú tanú kihallgatását rendelte el. E tanú kihallgatása alapján további tanúk kihallgatására is sor került. A beszerzett bizonyítékokat figyelembe véve a Fővárosi Ítélőtábla elrendelte a perújítást.

A megismételt perújítási eljárás során a Fővárosi Törvényszék kihallgatta az említett tanút más tanúkkal együtt. Az elsőfokú bíróság a 24. számú tanú vallomását számos lényeges kérdésben következetlennek és ellentmondásosnak találta még saját – a perújítási nyomozás során tett – vallomásához képest is. A tanú az ellentmondásokat igyekezett bagatellizálni, kitérő válaszokat adott, vagy pedig arra hivatkozott, hogy már nem emlékszik pontosan minden részletre. A törvényszék megítélése szerint az ellentmondásokat nem magyarázza meg a cselekmény óta eltelt idő. Ugyanis a 24. számú tanút először a cselekmény után 8 évvel hallgatták ki, és ahhoz képest csupán másfél év telt el a tárgyalási kihallgatásáig. A bíróság úgy foglalt állást, hogy a vallomása nem hiteles, állításait a tárgyaláson kihallgatott tanúk és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok tételesen cáfolták, ezért arra nem lehetett tényállást alapítani. Mivel a tanú vallomása nem volt hiteles és bírói bizonyossággal nem támasztotta alá a vádlottak bűnösségét, a törvényszék elutasította a perújítást.

A végzés ellen az ügyészség fellebbezést jelentett be arra hivatkozva, hogy a tanú vallomása a lényeges kérdések tekintetében következetes volt. Fellebbezését a fellebbviteli főügyészség fenntartotta és a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a terheltek vád szerinti bűnösségének kimondását és velük szemben büntetés kiszabását indítványozta.

A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően, a perújítást elrendelő végzésben foglaltakat szem előtt tartva folytatta le a perújítási eljárást. Végzésében részletesen számot adott arról, hogy a 24. számú tanú nyomozati és tárgyaláson tett vallomásai között milyen ellentmondások feszülnek, ezeket a tanú kihallgatásával, szembesítésekkel sem lehetett feloldani. Helyesen állapította meg, hogy a tanú önmagának is ellentmondó vallomásrészleteit a rendelkezésre álló bizonyítékok egyértelműen cáfolták, melyekre valóban nem lehetett elfogadható magyarázat a tanú kihallgatásai között eltelt másfél éves időtartam. Összességében az ítélőtábla is egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a 24. tanú vallomása nem volt hiteles, az egyéb bizonyítékokkal együtt értékelve nem volt alkalmas a jogerős ítéletben rögzítettől eltérő tényállás és az alapján a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítására.

Budapest, 2023. február 28.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság