Jogerős döntés a társát bántalmazó ukrán vendégmunkás ügyében

A K. I. ellen életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla nem találta alaposnak sem a súlyosításra irányuló ügyészi, sem az enyhítésért bejelentett védelmi fellebbezéseket, ezért a mai napon kihirdetett ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletét kisebb pontosítással helybenhagyta. Ezzel az eljárás jogerősen befejeződött. A terhelt az előzetes fogvatartás beszámításával a 3 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésének kétharmad részét kitöltötte, így a feltételes szabadítás kérdésében való döntéshozatal a mai napon esedékessé vált.

 

A Fővárosi Törvényszék a 2023. szeptember 22-én kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki K. I. ukrán állampolgár vádlottat. Ezért őt 3 év 6 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre, ítélte, valamint 4 évre kiutasította Magyarország területéről. Akként rendelkezett, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

 

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a vádlott és a sértett Ukrajnából munkavállalás céljából érkezett Magyarországra, ahol 2021. október hó 22-től egy gödi ipartelepen dolgoztak. 2023. október 22-ig érvényes magyarországi tartózkodási engedéllyel rendelkeztek és együtt laktak egy munkásszállón. Az együttlakásuk során között rendszeresek voltak a viták, nézeteltérések.

2021. december 22-én mindketten a munkásszállón, a szobájukban tartózkodtak, amikor a vádlott megvádolta a sértettet azzal, hogy elvett tőle valamennyi amerikai dollárt, s emiatt vitatkozni kezdtek egymással. A veszekedést követően a sértett kiment a szobájukból, s elment vásárolni egy szupermarketbe. A vádlott a sértett után ment, a szupermarket előtt megvárta őt, s amikor az kijött az üzletből, akkor dühösen megindult felé, mire a sértett megpróbált elfutni előle, ám a vádlott utolérte, s a ruhájánál fogva földre rántotta, majd testszerte erősen rugdosni kezdte, megrúgta a sértett bordáit, hasát, mellkasát, lábait, fejét. A rugdosást követően vádlott a kabátjánál fogva felhúzta a sértettet a földről, majd mindketten visszamentek a munkásszállón lévő szobájukba.

A szobájukba való visszatérésüket követően, 19 óra 30 perc körüli időben a vádlott ismételten bántalmazni kezdte sértettet, akit előbb ökölbe szorított kézzel ütlegelni kezdett, majd a földre kerülő sértettet megrugdosta. Ezt követően sértett kimenekült a szobából, s a folyosóra szaladt.

A vádlott utána futott, és amikor – kb. 20 méter megtételét követően – a folyosó végén utolérte őt, akkor nekifutásból, egy ízben, nagy erővel, hátulról, deréktájon megrúgta, amitől a sértett elesett. Ezt követően vádlott a sértettet ruházatánál fogva visszahúzta a közös szobájukba, ahol több ízben ismételten nagy erővel megütötte, megrúgta őt. A bántalmazás hangjaira a szomszédos szobákban lakók a szoba előtt megjelenve megkérték vádlottat, hogy hagyja abba az agresszív viselkedést, mivel emiatt ők is bajba kerülhetnek. A felszólítás hatására vádlott felhagyott a sértett további bántalmazásával.

Másnap a foglalkoztató munkásszállóra érkező projektvezetője kórházba vitette a sértettet, míg vádlott foglalkoztatásra irányuló viszonyát megszüntette, s gépjárművel elvitte őt az autóbusz-állomásra, hogy onnan Ukrajnába tudjon utazni. 2021. december 23-án azonban a rendőrök az autóbusz-állomáson elfogták az Ukrajnába utazni kívánó vádlottat.

A bántalmazások következtében sértett mindkét szeme körüli vérömlenyt, többszörös bordatörést szenvedett, és légmell alakult ki nála, közvetett életveszélyes állapotba került, szakszerű és időszerű orvosi beavatkozás elmaradása esetén a halála is bekövetkezhetett volna. Sérüléseinek tényleges gyógytartama együttesen 4-6 hét volt.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért jelentett be fellebbezést, a vádlott és védője enyhítés érdekében fellebbezett.

Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül folytatta le az eljárást. A korlátozott felülbírálatra tekintettel a másodfokú eljárásban a törvényszék által megállapított tényállás volt irányadó, annak megalapozottságát az ítélőtábla nem vizsgálhatta. Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekményét  is törvényesen minősítette életveszélyt okozó testi sértés bűntettének. A vádlott bántalmazása következtében a sértett sorozat bordatörést szenvedett és légmell alakult nála, ez közvetett életveszélyes állapotot jelentett, ugyanis gyors orvosi beavatkozás nélkül a halálának esélye is reálisan fennállt volna.

Az elsőfokú bíróság alapvetően helyesen tárta fel a büntetéskiszabási körülményeket, azok csak kisebb helyesbítésre szorultak. A védő helytállóan hivatkozott arra, hogy a vádlott javára kell értékelni azt is, hogy a kiskorú gyermeke mellett beteg élettársa gondozásáról, eltartásáról is gondoskodott elfogását megelőzően. Enyhítő körülményként kellett figyelembe venni a további időmúlást is, melynek nyomatékát tovább növelte, hogy a vádlott az eljárás kezdete óta letartóztatásban volt. Ezzel szemben a terhére kellett értékelni, hogy a sértetett kitartóan bántalmazta, valamint azt, hogy cselekményét észlelő járókelők és a munkásszállón tartózkodó személyek nyugalmát is megzavarta. Az ilyen és ehhez hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát ugyanakkor a bűnügyi statisztikák nem támasztották alá, ezért a védő alappal kifogásolta az ennek figyelembevételét célzó ügyészi indítványt.

A pontosított büntetéskiszabási körülmények tükrében a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az 5 éves középmértéket el nem érő szabadságvesztés büntetés igazodik a cselekmény tárgyi súlyához és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokához, továbbá az enyhítő és súlyosító körülményekhez. Annak sem a súlyosítása, sem pedig enyhítése nem volt indokolt.

Az elsőfokú bíróság törvényesen rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról és az ukrán állampolgár vádlott Magyarország területéről történő kiutasításáról. A hatóság megkeresésével tisztázható volt, hogy a vádlott menekült státuszát megalapozó feltételek nem állnak fenn, így a kiutasításnak nem volt törvényi akadálya.

Egy járulékos rendelkezés megváltoztatásával az ítélőtábla a törvényszék ítéletét helybenhagyta, ezzel az eljárás jogerősen befejeződött.

Tekintettel arra, hogy a terhelt az előzetes fogvatartás beszámításával a szabadságvesztés kétharmad részét a mai napon kitöltötte, egyben esedékessé is vált a feltételes szabadságról való döntés meghozatala. Erről az ítélőtábla haladéktalanul tájékoztatta a büntetés-végrehajtási feladatokat ellátó bíróságot.

A másodfokú bíróság arról is tájékoztatta a külföldi állampolgár terheltet, hogy kérheti azt, hogy a szabadságvesztés fennmaradó részét más országban töltse le, ilyen kérelmet azonban a terhelt egyelőre nem terjesztett elő.

Budapest, 2024. május 22.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság