Jogerős ítélet a munkatársát nadrágszíjjal megfojtó férfi ügyében
Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt P. A. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla az enyhítést célzó védelmi fellebbezést részben alaposnak találta, ezért a mai napon meghozott ítéletével megállapította, hogy a vádlott az életfogytig tartó szabadságvesztésből legkorábban 30 év után feltételes szabadságra bocsátható. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az eljárás ezzel jogerősen befejeződött.
A Fővárosi Törvényszék 2023. november 2. napján kelt ítéletében P. A. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, kifosztás bűntettében, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettében és okirattal visszaélés vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Ítéletében rendelkezett még a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás 1. pontja szerint a vádlott 2021 novemberétől dolgozott munkahelyén, ahol megismerkedett a sértettel. Jó kollegiális viszony alakult ki közöttük, és a munkahelyen kívül is rendszeresen tartották egymással a kapcsolatot. Rövid idő elteltével az egyébként zárkózott természetű, szellemi fogyatékosággal élő, és a saját neméhez vonzódó sértett már mélyebb érzelmeket táplált a vádlott iránt, akivel közölte is, hogy vonzódik hozzá és azt tervezte, hogy 2022 januárjában összeköltözik vele. A vádlottnak azonban barátnője volt, és egyébként sem viszonozta a sértett érzelmeit, ugyanakkor kihasználta azokat. Az állandó pénzzavarának megoldása érdekében többször kért és kapott kölcsönt a sértettől, aki rendszeresen ételt is adott neki. A vádlott tudomással bírt arról is, hogy a sértett 4 millió forintot örökölt, azt viszont nem tudta, hogy az örökséget nem a sértett kezeli. A közös munkahelyükön egy decemberi rendezvényt követően a vádlott és a sértett telefonon tartották a kapcsolatot, és megbeszélték, hogy az ünnepet követően találkoznak. A vádlott már a találkozót megelőzően elhatározta, hogy pénzének és egyéb értékeinek megszerzése végett megöli a sértettet. Ennek érdekében előzetesen átgondolta a cselekmény végrehajtásának főbb mozzanatait. Azt tervezte, hogy a sértettet – szállásszerzés ürügyén – egy, a Duna parthoz közeli, elhagyatott helyre csalja, ahol megöli és elveszi az értékeit, holttestét pedig a Dunába rejti.
A vádlott és a sértett által előzetesen megbeszélt találkozóra 2021. december 27. napján 22 óra körüli időben Budapest, XI. kerületében került sor. Ezt követően együtt megjelentek egy bankfióknál, ahol a sértett 22 óra 14 perckor felvett az ATM automatából 144.000 forintot, mialatt a vádlott kint várakozott. A vádlott ezután azért, hogy a sértettet - a 144.000 forintjának és nála lévő egyéb értékeinek megszerzése végett – megölje, azzal az ürüggyel, hogy szállást szerez neki egy szállóban, elcsalta egy elhagyatott területre. A vádlott egy gyár mögötti kivilágítatlan területre vitte a sértettet, ahol 22 óra 40 perc körüli időben rátámadt a sértettre, hogy megölje őt. A sértett ellenállt, a vádlott azonban mögé került, és a nadrágszíját hátulról a sértett nyakába vetve azzal addig szorította a sértett nyakát, míg a teste elernyedt és ellenállást már nem mutatott. Ezután a vádlott magához vette a mobiltelefonját, laptopját és 144000 forint készpénzét, majd a sértett testét a mintegy 20-30 méterre lévő Duna-partra húzta és ott a folyóba gurította, egy faággal még beljebb is tolta, aztán távozott a helyszínről. A vádlott cselekménye következtében a sértett életét vesztette.
A tényállás 2. pontja szerint a vádlott 2021. augusztus 31-én az éjjeli órákban egy metró aluljárójában felfigyelt az ott lévő egyik padon alvó, öntudatlan állapotban lévő sértettre, akinek a zsebéből kivett 60.000 forint készpénzt, a személyi iratait és bankkártyáját, valamint magához vette a sértett mobiltelefonját és egyéb elektronikai eszközeit. A vádlott a sértettől elvett okmányokat később összetörte és egy csatornába dobta. A cselekményével összesen mintegy 304.000 forint kárt okozott a sértettnek, amely nem térült meg. Ezt követően a vádlott a sértett bankkártyájával jegyértékesítő automatákból összesen 14 alkalommal kísérelt meg BKK bérleteket és menetjegyeket vásárolni összesen 103.000 forint értékben. A 14 kártyás vásárlás közül 9 tranzakció sikeres volt, ezzel összesen további 49.500 forint kárt okozott a sértettnek, amely nem térült meg.
Az elsőfokú ítélettel szemben a vádlott enyhítésért, míg a védője eltérő minősítés és enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék perrendszerűen folytatta le az eljárást, a tényállás tisztázási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A vádlott részbeni beismerő nyilatkozatának elfogadására törvényesen került sor, s miután az nem volt teljeskörű, helyesen járt el a törvényszék, hogy a vádról egységesen, tárgyaláson határozott.
A nyomozás során a vádlott tanúként tett vallomása, valamint a poligráfos vizsgálatáról készült szaktanácsadói vélemény bizonyítási eszközként figyelembe vehető volt. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla mindenben hiánytalannak és pontosnak találta.
A sértett hozzátartozóinak tanúvallomása, továbbá a terhelt valamint a sértett beszélgetésének hanganyaga egyértelműen cáfolta a vádlott azon védekezését, hogy köztük a találkozóra a sértett kezdeményezésére került sor azért, mert el akart költözni, s ebben kérte a segítségét. A hanganyag egyértelművé teszi nemcsak azt, hogy a sértett a vádlottal való együttélésre készült, de azt is, hogy annak helyszínét a vádlott vetette fel, s ő kezdeményezte az előre több hónapra történő fizetést, miközben ezzel kapcsolatban a sértett kétségeit fogalmazta meg.
A szálló vezetőjének tanúvallomása alapján az sem volt kétséges, hogy a szállón tartózkodást már a találkozó 22 órát követő időpontja is kizárta, hiszen szobát elfoglalni csak 20 óráig lehetett volna, melyről a vádlott mint a szállón korábban hosszabb ideig életvitelszerűen tartózkodó személy, nyilvánvalóan tudomással bírt. Ugyanígy a tanú vallomásából a telefonos egyeztetés szükségszerűsége, és az is kitűnt, hogy még a hosszabb tartózkodási szándék sem igényelte volna 144.000 forint készpénz felvételét, mely vonatkozásában egyébként a sértett maga is bizonytalan volt a vádlottal folytatott telefonbeszélgetése során. A sértett kifejezetten az együttélésük lakhatási költségeinek fedezésére szánta ezt az összeget, a vádlottnak azt csak ideiglenesen, megőrzésre adta át. Minden alapot nélkülözött tehát az a védői feltevés, hogy ennek meghiúsulása esetén a pénzösszeget ne követelte volna vissza, s még inkább az, hogy továbbra is készségesen teljesítette volna a vádlott anyagi igényeit. Mindez azt mutatja, hogy a vádlott volt az, aki a találkozót kezdeményezte, részleteit (időpontot, útvonalat, a megelőző készpénzfelvételt) meghatározta, s minderre a sértettet az együttélés alaptalan ígéretével rávette őt. Miután megállapítható volt, hogy a vádlott az együttélést ígérte a sértettnek, megdőlt az ölés indokaként az a hivatkozása is, hogy a sértett intim közeledése miatt felindult állapotba került.
A találkozó vádlott által javasolt időpontja, a cselekmény elhagyatott helyszíne, a sértett testének Dunába dobása, és a vádlott ezt követő cselekményei előzetes megfontolásra, tervezésre utaltak. A kizárólag a vádlotti ígéret miatti készpénzfelvétel, s a sértett pénzének, laptopjának cselekmény utáni elvitele miatt az sem kérdéses, hogy ezen előzetes megfontolás a sértett életének kioltására, és a sértett értékeinek megszerzésére irányult. Ennek hiányában a holttest eltüntetését megkönnyítő elhagyatott helyszín, éjszakai időpont megválasztása szükségtelen lett volna.
A védő arra is alaptalanul hivatkozott, hogy az elkövetés módja egyértelműen indulati cselekményre utal, s az előre kiterveltség ellen szól. Amíg ugyanis a kézzel történő fojtás esetén valóban rendszerint rögtönös szándékra, indulati cselekményre utal, e megállapítás nem áll fenn az eszközös (zsineg, nadrágszíj) fojtás esetében, mely használata is előkészületet igényel. A terhelt kedvezőtlen egzisztenciális körülményei, illetőleg a lehetőségeit meghaladó költési igénye, úgyszintén a beszélgetés azon részletei, melyek jól mutatják, milyen fontos volt a sértett ölési cselekmény előtti készpénz felvétele a vádlott számára, aggálytalanul cáfolják az ezzel kapcsolatos védekezését, és azt is, hogy a dolog elvételi szándéka az ölési cselekmény végrehajtását követően alakult ki benne.
A tényállásból tehát az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és az élet elleni cselekményét törvényesen minősítette előre kitervelten és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének. A terhén megállapított kisebb súlyú bűncselekmények közül egyedül az okirattal visszaélés vétségének minősítése szorult pontosításra.
Az ítélőtábla eljárt tanácsa szerint a büntetéskiszabási körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen tárta fel. A súlyosító tényezőket csupán azzal kellett kiegészíteni, hogy a vádlott az 1. tényállási pontban írt ölési cselekményt a 2. tényállási pontban írt bűncselekmények miatti büntetőeljárás hatálya alatt, gyanúsítottkénti kihallgatását követően valósította meg. Az ölési cselekmény kimagasló tárgyi súlya mellett, melyet jól jelez az emberölés kétszeres minősülése, az értelmi fogyatékossága folytán könnyebben befolyásolható sértett elleni gátlástalan elkövetés, a vádlott személyében rejlő kirívó társadalomra veszélyességnek, a korábbi minősített emberölés bűntette miatti elítélésének és más büntetőeljárás hatálya alatti elkövetésnek olyan nyomatéka volt, amely miatt a határozatlan tartamú szabadságvesztés kiszabása a másodfokú bíróság álláspontja szerint sem volt mellőzhető. Ezekre figyelemmel az általános, de főként az egyéni büntetési célok kizárólag életfogytig tartó szabadságvesztéssel érhetők el. Ugyanakkor a terhelt előélete, visszaesői, különös visszaesői minőség hiányában a másodfokú tanács szerint nem ad alapot tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének vizsgálatakor az ítélőtábla jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a sértett holttestének megtalálására a vádlott aktív közreműködése folytán került sor. Ezért a cselekmény tárgyi súlyát és a vádlott büntetett előéletét is szem előtt tartva a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 30 évben állapította meg. A törvényszék helyesen alkalmazott a vádlottal szemben közügyektől eltiltás mellékbüntetést, annak tartama is törvényes.
Budapest, 2024. június 19.
Fővárosi Ítélőtábla
Sajtótitkárság