Súlyosítás a Nánási úti gyilkosság ügyében

Az emberölés bűntette miatt B. I. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezést alaposnak találta, ezért a mai napon kihirdetett és jogerős ítéletével a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát 9-9 évre súlyosította, egyebekben az elsőfokú ítéletet kisebb pontosításokkal helybenhagyta.

A Fővárosi Törvényszék a 2023. december 05-én kihirdetett ítéletével B. I. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, ezért őt 8 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2020. május 18-tól a sértett által üzemeltett vendégház egyik lakásában lakott. Kettejük között már a beköltözéstől kezdve elszámolási vita volt a lakáshasználati díj és az azért nyújtott szolgáltatás pontos tartalma miatt. A vádlott 2021 júniusát követően nem fizette a lakás használati díját, ezért a sértett az év júliusa és novembere között legalább 6 alkalommal felszólította őt arra, hogy szállítsa el onnan a személyes tárgyait, mert megszűnt a lakáshasználati joga. A felszólításokat a vádlott rendre figyelmen kívül hagyta, ugyanakkor birtokvédelmi eljárást kezdeményezett a sértettel szemben, továbbá a felek kölcsönösen rendőrségi feljelentést is tettek egymás ellen. 

Mikor a korábban a vádlott által lakott lakásban felújítási munkák kezdődtek, a sértett a lakásban hátrahagyott tárgyakat egy zárható raktárban helyezte el. Ez az intézkedés a két férfi között további konfliktusokhoz vezetett, amelyek miatt több rendőri intézkedésre is sor került. 

Ilyen előzmények után a vádlott 2021. december 3-án a késő délutáni órákban megjelent az ingatlannál, ahol egy vadászkéssel felfeszítette először a ház, majd a lakás bejárati ajtaját. Ezt észlelve a sértett telefonon bejelentést tett a rendőrségen, majd maga is megjelent az ingatlannál, ahol immár tettlegességig fajuló szóváltás alakult ki kettejük között. A nála lévő vadászkéssel legalább közepes erővel egy-egy alkalommal a hasán, a bal vállán és a bal kéz fején megszúrta a kezeivel védekezni próbáló sértettet, aki a hasát ért szúrás következtében még a helyszínen életét vesztette. Életét a kiérkező orvosi segítség sem menthette volna meg.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész – anyagi jogszabálysértés miatt – súlyosítás érdekében, míg a vádlott és védője elsősorban téves jogi minősítés, másodsorban pedig enyhítés miatt jelentett be fellebbezést.

Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerűen, a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat is megtartva folytatta le az eljárást, az ennek ellenkezőjét állító védelmi kifogásokat nem látta alaposnak. A törvényszék kisebb mértékben hiányos tényállást állapított meg, amely azonban az iratok tartalma alapján kiegészíthető és pontosítható volt. Bár a sértett indulatosan kérte számon a vádlottat, olyan támadó magatartást egyáltalán nem tanúsított, amely alapján a vádlott vele szemben jogos védelmi helyzetben lett volna, a vádlott és a védő büntethetőséget kizáró okra történő hivatkozását szintén alaptalannak találta.

Helyesen minősítette a törvényszék a vádlott cselekményét emberölés bűntettének. A vádlott egy közel 20 cm pengehosszúságú vadásztőrrel szúrta vállon és hasba a sértetett legalább közepes erővel, a szúrásokat célzottan adta le, a tőrt lényegében a markolatáig nyomta a sértett hasába, így nem lehetett kétséges, hogy egyenes szándékkal követte el cselekményét. Bár a vádlott is indulatos állapotban volt, az nem méltányolható okból származott, semmilyen körülmény nem merült fel, amelyre tekintettel az élet elleni cselekmény enyhébb megítélés alá eső formájának, az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának lett volna helye. Ugyanakkor a sértetti képviselő érvelésével ellentétben a súlyosabban minősülő esetet, a különösen kegyetlen módon történő elkövetést sem lehetett megállapítani, mert az elkövetés rendkívüli brutalitása és az életnek az átlagost lényegesen meghaladó szenvedéssel járó kioltása jelen ügy tényállásában nem voltak tettenérhetőek.

Az 5 évtől 15 évig terjedő büntetési tételkeret között a másodfokú bíróság a 10 éves középmértékhez jobban közelítő büntetés kiszabását látta indokoltnak, mivel a vádlott egyenes szándéka, az élet kioltásához használt eszköz különösen veszélyes jellege és használatának módja növelte a cselekmény konkrét tárgyi súlyát. Ezért az ítélőtábla a vádlott szabadságvesztés büntetését és hozzá igazodóan a közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 9-9 évre súlyosította.

Budapest, 2024. szeptember 11.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság