Jogerős ítélet az elhunyt mobiljával és kutyájával külföldre utazó férfi ügyében
A bűnpártolás bűntette és más bűncselekmények miatt B. L. ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezések közül az enyhítésre irányuló fellebbezést alaposnak találta, ezért a vádlott szabadságvesztésének tartamát 1 év 4 hónapra enyhítette. A másodfokú ítélettel az eljárás jogerősen befejeződött.
A Budapest Környéki Törvényszék 2023. június 22-én kihirdetett ítéletével B. L. vádlottat bűnpártolás vétségében és állatkínzás vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év és 9 hónap fogházbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint ismeretlen körülmények között végeztek a sértettel. Az ügy vádlottja a bűncselekmény leplezésében vett részt, amelynek során Szlovákiába vitte az áldozat mobiltelefonját és háziállatát is.
A bűncselekmény sértettje az Amerikai Egyesült Államokból behozott nagy értékű gépkocsik, illetve másfajta, szintén drágább kategóriájú autók javításával és felújításával foglalkozott. Hétköznapokon a férfi a műhelyében dolgozott, ahová rendszeresen magával vitte a kutyáját. 2019 tavaszán két részletben összesen 4 millió forinthoz jutott és azt tervezte, hogy kiutazik az USA-ba.
2019. május 10-én a sértett szokásához híven a műhelyében tevékenykedett, ahová egy rövid időre betért hozzá a vádlott, akivel közös érdeklődési körük – a különböző gépjárművek – révén ismerkedett meg. Miután a terhelt távozott, a sértett beült az autójába és a kutyájával együtt elhajtott a műhelyből, ahová aznap még vissza akart térni.
Nem sokkal később a férfit Gyömrő külterületén egy ismeretlen személy – ismeretlen okból és módon – megölte. Az eljárás során a sértett holtteste nem került elő.
Később az ismeretlen elkövető a vádlottnak átadta az áldozat mobiltelefonját, kutyáját és kocsijának kulcsait azzal az utasítással, hogy rendezzen el mindent úgy, mintha a sértett külföldre távozott volna. Ennek érdekében a férfi másnap a kutyával és az áldozat mobiltelefonjával Szlovákiába ment, ahol a készüléket elrejtette, az állatot pedig sorsára hagyta, majd visszatért Magyarországra. Ezt követően a sértett autóját az elhunyt otthonához juttatta vissza, egy ismerőse segítségével pedig hazament.
A sértett telefonja nem került elő, a chippel ellátott kutyát viszont megtalálták és visszajuttatták az áldozat rokonaihoz.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, illetve bizonyítékok kizárása miatt, míg a vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.
A Fővárosi Ítélőtábla a teljeskörű felülbírálat eredményeként megállapította, hogy a törvényszék eljárási szabálysértés nélkül folytatta le az eljárást, a bizonyítékok törvényességével és felhasználhatóságával kapcsolatban is helyesen foglalt állást. A bizonyítékok okszerű és logikus mérlegelésével túlnyomórészt helyes tényállást állapított meg, a kisebb hiányosságok, pontatlanságok az ügyiratok alapján korrigálhatóak voltak.
A bizonyítékok értékelésének egyik meghatározó eleme annak megítélése volt, hogy a sértett halála szándékos bűncselekménnyel összefüggésben bekövetkezett-e. Ebben a kérdésben az elsőfokú bíróság körültekintően elemezte a rendelkezésre álló – holttest hiányában – közvetett bizonyítékokat, s azt is kifogástalanul vezette le, hogy a körülményekből nem lehet másra következtetni, mint a sértett szándékos bűncselekménnyel összefüggésben bekövetkezett halálára.
A másodfokú bíróság sem észlelt egyetlen olyan körülményt, amely a sértett életben létét, esetleg véletlen baleset, betegség vagy szándékos bűncselekményen kívüli más okból bekövetkezett halálát a legcsekélyebb mértékben valószínűsítette volna, az ezzel összefüggő vádlotti, védői felvetések minden ténybeli alapot nélkülöztek. A vétlen történések lehetőségét pont a nyomok elrejtése és az zárja ki, hogy a sértett holttestét a mai napig nem találták meg.
Kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a vádlott is tisztában volt a sértett erőszakos halálával, és ennek leplezése érdekében követte el a terhére rótt bűnpártolás bűntettét és azzal halmazatban az állatkínzás vétségét.
A büntetéskiszabási körülményeket az elsőfokú bíróság hiánytalanul feltárta, és a büntetési célokat szem előtt tartva választotta meg a büntetés nemét. Az alapbűncselekmény jellege, melyhez a terhelt utólagos bűnsegélye társult, az ítélőtábla álláspontja szerint is mellőzhetetlenné tette végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását. Ugyanakkor annak mértékét némiképp eltúlzottnak találta, figyelemmel arra, hogy a letartóztatásban töltött egy év az elévülési időt megközelítő időmúlás nyomatékát jelentősen növelte, ezért a szabadságvesztés tartamát 1 év 4 hónapra mérsékelte. Ennél nagyobb mérvű elengedés, a középmértéktől lefele jelentősebb eltérés azonban a súlyosító tényezők ugyancsak jelentős nyomatéka miatt nem volt indokolt.
Budapest, 2024. január 31.
Fővárosi Ítélőtábla
Sajtótitkárság