A Fővárosi Ítélőtábla kisebb pontosítással helybenhagyta a megkéselt fogorvos ügyében hozott elsőfokú ítéletet

A Balassagyarmati Törvényszék a 2023. szeptember 20-án kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki M. S. vádlottat emberölés bűntettének kísérletében és két rendbeli rongálás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 7 év 4 hónap, börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnjelekről, továbbá kötelezte a vádlottat az egy millió forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint 2019 novemberében a vádlott keresetet indított a sértett által képviselt Bt. ellen, mert a fogászati beavatkozást nem megfelelően végezték el és ezzel több, mint 800 ezer forint kárt okoztak neki. Ezen túlmenően a vádlott 5 millió forint sérelemdíj megállapítását is kérte.

A vádlottnak a hosszú ideig beteg, otthon általa ápolt, kómában lévő kiskorú gyermeke 2020. június 27-én elhunyt.

A kártérítési ügyben eljáró bíró a 2021. szeptember 17-ére kitűzött tárgyalás megkezdésekor felhívta a vádlottat, hogy gondoskodjon jogi képviseletéről, mivel az megszűnt. A vádlott kérte az eljárás szünetelését, ehhez azonban a sértett jogi képviselője nem járult hozzá. Ekkor a vádlott felindult állapotban elhagyta a tárgyalótermet, majd néhány perc múlva benyitott a tárgyalóterembe és emelt hangon a sértettnek és a jogi képviselőjének azt mondta, hogy „majd odakint lerendezzük a perköltséget.” Ezt követően feldúltan távozott a bíróság épületéből.

A vádlott elhatározta, hogy anyagi elégtételt vesz a sértetten. Elhajtott a sértett családi házához, ahol a kaputelefont megrongálta és a terasz üvegét berúgta. Ezt követően egy búvárkéssel kiszúrta a sértett által használt autó gumiabroncsait, majd a város főterén egy padon ülve várta, hogy a bíróság épületéből kijöjjön a sértett és jogi képviselője. Ők ekkor már értesítést kaptak a sértett élettársától arról, hogy a vádlott kiszúrta a gépkocsi kerekeit. Amikor a sértett jogi képviselője megkérte őt, hogy a rendőrségen tisztázzák a történteket, a vádlott elállta útjukat, majd háromszor nagy erővel meglökte az ügyvédet. A sértett megpróbált tovább haladni a rendőrkapitányság épülete felé, de a vádlott gyorsan utána lépett, és a hátizsákjából előkapott kétélű búvárkéssel a visszaforduló sértettet hasba szúrta, amitől a sértett a mögötte lévő beton virágosládára esett. Ekkor a vádlott odalépett hozzá és gyors mozdulatokkal a felsőtestén 13 alkalommal megszúrta őt. A szurkálás közben a vádlott „gyerekgyilkos”-nak nevezte a sértettet, ugyanis felvetődött benne az a gondolat, hogy a sértett a felelős kiskorú gyermeke haláláért. A téren lévő személyek kérdőre vonták a vádlottat, aki ekkor abbahagyta a sértett szurkálását és annyit mondott, hogy „ez egy gyerekgyilkos”. Majd a jogi képviselő irányába fordult és megkérdezte tőle, hogy „Ügyvéd úr! Magát is megszúrjam?”A vádlott ezután higgadtan leült a virágágyásra és megvárta a kiérkező rendőröket, akiknek elismerte, hogy meg akarta ölni a doktornőt. A sértett életét csak a gyors és szakszerű orvosi ellátás mentette meg, anélkül a sérülései a halálához vezettek volna.

A vádlott a sértettnek, illetőleg az általa képviselt Bt.-nek okozott kárt maradéktalanul megtérítette.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és a védő az emberölés kísérlete tekintetében elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett. A fellebbviteli főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

A másodfokú bíróság a vádlott elmeállapotával összefüggésben szűk körű bizonyítást vett fel, ennek érdekében tárgyalást tartott. A teljeskörű felülbírálat eredményeként megállapította, hogy a törvényszék túlnyomórészt a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. Minden lényeges bizonyítékot beszerzett és megfelelően értékelt. Egyedül azzal követett el törvénysértést, hogy a védelem által becsatolt magánszakértői és az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemények közötti ellentmondást saját maga oldotta fel az ítéletben, amit nem tehetett volna meg. A védő által becsatolt magánszakvélemények megállapíthatónak látták a vádlottnál az ún. integratív tudatzavart, ami felvetette a beszámítási képesség hiányát. Az ítélőtábla szakértői intézetet rendelt ki annak megállapítása érdekében, hogy mire vezethető vissza a szakvélemények közötti ellentmondás. Az előterjesztett új szakértői vélemény eredményeként elvetette, hogy a vádlott a beszámítási képességét kizáró vagy korlátozó kóros elmeállapotban lett volna a cselekmény elkövetésekor, enyhe fokú tudatbeszűkülését legfeljebb enyhítő körülményként lehetett figyelembe venni.

Az elsőfokú bíróság egyebekben törvényesen folytatta le az eljárást, helyesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azok alapján megalapozott tényállást állapított meg és – büntethetőséget kizáró ok hiányában – okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. Az élet elleni cselekmény minősítését annyiban kellett pontosítani, hogy a szúrások nagy számából, irányultságából, erejéből és a támadott testtájékból a vádlott egyenes szándékára lehetett következtetni, ő kifejezetten kívánta sértett halálát, s nem csak belenyugodott abba.

A büntetéskiszabási körülmények között a vádlott javára figyelembe vehető volt az időmúlás, a tudatbeszűkült állapot és a megrekedt gyászfolyamat. Ugyanakkor széles körben ismertté vált az elkövetés, ami nagy visszhangot és felháborodást keltett, ezért az így is középmérték alatt kiszabott büntetés további enyhítésére az ítélőtábla nem látott alapot.

Budapest, 2024. november 04.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság