A Fővárosi Törvényszék 2024. január 10-én kihirdetett ítéletével dr. S. Gy. vádlottat bírósági vagy hatósági eljárásban elkövetett vesztegetés bűntette és hamis tanúzásra felhívás bűntette miatt 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, valamint 3 év közügyektől és 5 év szakértői tevékenység foglalkozástól eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint 2019-ben szexuális erőszak bűntettének gyanúja miatt nyomozás volt folyamatban egy olyan ügyben, amelyben a feljelentő azt állította, hogy kiskorú gyermekét annak édesanyja és ismeretlen személyek 2017-ben szexuálisan zaklatták. A feljelentéshez becsatoltak egy igazságügyi orvosszakértői és gyermekpszichiáteri egyesített szakvéleményt, amelyet a vádlott – aki egy pszichiátriai osztály osztályvezető főorvosa, egyben igazságügyi szakértő –, valamint az ő szakértőtársa készített. A szakvélemény szerint a kiskorú sértett személyes vizsgálata során a szakértők arra jutottak, hogy a gyermekkel szemben korábban akár szexuális abúzust is elkövethettek. Ezt követően a feljelentő jogi képviselőjének indítványa alapján a nyomozóhatóság a kiskorú sértett pszichológiai vizsgálatára kirendelt egy másik igazságügyi pszichológus szakértőt, aki egyébként a vádlott munkatársa volt. A gyermek vizsgálatát követően a terhelt felhívta a kollégáját és a fenti eljárásról érdeklődött nála. Amikor a szakértő közölte a vádlottal, hogy a feljelentésben foglalt állítások szerinte nem állják meg a helyüket, a terhelt megkérdezte, hogy esetleg ki lehet-e hozni mást a történetből? A nemleges választ követően a vádlott pár nappal később ismét megkereste kollégáját és jelezte neki, hogy az édesapának sokat megérne, ha valótlan tartalmú szakvélemény benyújtásával igazolnák a feljelentésben foglaltakat, vagyis azt, hogy a kisfiút szexuálisan zaklatták. Eközben a vádlott egy papírlapra ráírta azt, hogy „1 – 2 millió”. A felajánlott előnyre a pszichológus szakértő nem reagált.

Az elsőfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott felmentésért, védője az egész ítélet ellen, elsősorban felmentésért, téves jogi minősítés miatt jelentett be fellebbezést.

A teljeskörű felülbírálat eredményeként az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben minden lényeges bizonyítékot beszerzett, és azok okszerű mérlegelésével helyesen állapított meg terhelő ítéleti tényállást a vádlott tagadásával szemben. A bizonyítékszegény ügyben a vádlott bűnösségét kétséget kizáróan alátámasztotta a munkatársa tanúvallomása, akinek a szavahihetőségét az ügyben kihallgatott tanúk is alátámasztották.

Ugyanakkor az ítélőtábla mellőzte a hamis tanúzásra felhívás bűntettének megállapítását, mert a vesztegetési cselekmény az említett bűncselekménnyel csupán úgynevezett látszólagos halmazatban áll. A vádlott által megvalósított bűncselekményeket egységesen vesztegetés bírósági vagy hatósági eljárásban bűntetteként minősítette és a halmazatra történő utalást mellőzte.

A jogi minősítés megváltoztatásával a büntetési tételkeret felső határa 3 évre csökkent. Az időmúlásra, melynél az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt időt is figyelembe kell venni és a vádlott büntetlen előéletére tekintettel az ítélőtábla az elsőfokon kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát 2 évre enyhítette, melynek végrehajtását – a törvényi maximumot jelentő – 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A felfüggesztett szabadságvesztés mellett közügyektől eltiltás nem szabható ki, ezért a másodfokú bíróság az erre vonatkozó rendelkezést mellőzte, ugyanakkor a vesztegetéssel érintett ügy tárgyi súlya miatt a foglalkozástól eltiltás tartamának enyhítésére nem látott lehetőséget.

Budapest, 2025. március 06.

Fővárosi Ítélőtábla

Sajtótitkárság